Fülszöveg: 

Caroline Wood a neves londoni magazin rovatvezetőjeként folyton keresi az izgalmas történeteket. Egy nap hírt kap egy legendás római házról, melyet a helyiek csak így emlegetnek: La casa dell'amore, a Szerelemház. Azt beszélik, aki beköltözik ebbe az épületbe, arra varázslatos módon rátalál a szerelem…

Caro úgy dönt, hogy egy ilyen fantasztikus sztorit nem hagyhat ki a rovatából, ezért Rómába utazik, bár a kedvese egyáltalán nem örül ennek… A különös kalandokba keveredő újságírónő lelkesen kutat a romantikus, rejtélyes legenda után, aztán egyik pillanatról a másikra egy cseppet sem veszélytelen nyomozás kellős közepén találja magát.

Mindeközben felfedezi az örök várost, megismer egy határozottan vonzó olaszt, aki miatt felteszi magának a kérdést, vajon elég erősek-e az érzelmei Barcelonában élő szerelme iránt. Meddig tarthat egy kapcsolat, ha havonta csupán pár napot tölthetnek együtt?

R. Kelényi Angelika, díjnyertes sikerszerző Caroline Wood-sorozatának új része humorával, titokzatosságával és bájos romantikájával ismét lebilincselő élményt nyújt az olvasóknak.

Véleményem:

 Az írónő Caroline Wood történetének kezdetekor Barcelonába kalaúzolta el olvasóit, hogy megismerjük az ottani férfiakat és a gasztrokultúrát. Most a második kötetben pedig Rómába utazhattunk, ahol őszintén megmondom, hogy én nem várt fordulatokba ütköztem. Mindenre számítottam csak erre nem. Jó, oké, a fülszöveg alapján sejtettem, hogy más lesz, de valamiért mégis az első kötettől megkapott randizgatós, kajálós, városnézős, pasizós történetet vártam. Ehhez képest kaptam egy olyan sztorit, ami inkább hasonlított egy kis krimire, mint romantikus regényre. Ám ezt most ne vegyétek rossz néven. Hihetetlenül élvezem. Bár azt azért megjegyezném, hogy a könyv első aprócska hibáját azonnal észrevettem, mégpedig azt, hogy Caroline rovatának a neve az első részben Határtalan szerelem néven futott, a második rész elején pedig egy jópár alkalommal Szerelem határok nélkülként lett említve. Ez azonban tényleg csak egy aprócska baki, hiszen a végére lényegében már tök mindegy. Azt azonban nem árulom el, hogy miért.

"És arra is rájöttem, hogy a fejemben élő elképzelés a jövőmről teljesen elhibázott, mert valójában csak egy elvárást követek, amit a társadalom állított fel, amit minden kislányba belekódolnak a tündérmesék, aztán minden nagylányba a romantikus történetek, és nem azt, amit én igazából szeretnék." - 48. oldal

 A történet elején Caroline Rómába utazik egy rég nem látott barátnőjéhez, aki bevállalta, hogy a két hét alatt, míg Caroline

ott tartózkodik, ő megmutatja neki a várost. Drága főszereplőnk terve az, hogy Rómába utazva felkutatja egy híres háznak a La casa dell’amore-nak a legendáját és hogy ebből mennyi az igazság. Végig ezt próbálja kideríteni, miközben szerelmével a távkapcsolat miatt igencsak bonyolódnak a dolgok. Azonban, hogy sikerül-e és miken megy keresztül, hogy megírjon egy ilyen cikket olvassátok végig és mindenre választ kaptok.

"[…] a tudomány csődöt mond, ha szerelemről van szó." - 323. oldal

 Nem telik el sok idő, hiszen Caroline már az első napon kezdi megismerni a vendégeket elkezdve Georgio-val, aki bárhogy is nézzük, férfi. Bárhogy is ágált ellene, hogy ő márpedig nem lesz szerelmes... Úgy őszintén

ki garantálja ezt? Amikor a párod kilóméterekre van tőled... Na, de én itt be is fogom a számat. Lényeg a lényeg, hogy aznap délután megismernek mindenkit egy kertiparti keretein belül. Köztük a rejtélyes Nicola-t is. Azonnal felmerül az emberben a kérdés, hogy ő miért van ott? Hisz egyértelmű, hogy nem szerelmet keres. Ő még egy érdekes szereplője lesz a regénynek, hiszen Carolinnal csomó érdekes, vicces pillanatot generálnak.

 A kertipartin összeismerkednek Marla-val, akivel „barátnőként” viselkednek és mindent megbeszélnek (na jó csak a házbeli ügyeket). Itt derült számomra fény egy információra, amiből egy újabb kérdés született a fejemben. Juliának van magyar vonatkoztatása és valami kötődése Caronak is van, melyből én azt szűrtem le, hogy nem szereti Magyarországot. DE! Akkor miért megy pont a balatonhoz az utolsó részben?

"Soha életemben nem estem hasra sem a pénz, sem az előkelő származás előtt, hiszek az egyenlőségben, hiszek abban, hogy minden társadalmi rétegnek megvannak a maga csodái és a szemete, és ez nem függ az anyagi helyzettől, a bőrszíntől, a nemtől, vagy a szexuális beállítottságtól." - 150. oldal

 Itt kezdenek el kutakodni és kérdezősködni Buffon és Mancini után és egy csomó titokra fény derül, melynek következtében Caro mindent megtesz, hogy a lehető legtöbbet tudja kihozni a cikkéből. A másik kedvencem az volt, hogy a történetben Caro említ egy idézetet, melynek nem tudja a szerzőjét. Az idézet így szólt:

„A stílus maga az ember” – Georges-Louis Leclerc de Buffon

 Igen, utánanéztem, hiszen ha már nyomozós regénybe csöppentem, én is nyomozgattam. Na de a szerző azért mosolyt csalt az arcomra. Most komolyan. Buffon?  Apropó nyomozás. Utánakerestem a La casa dell’amore-nak vagy legalábbis az épületnek és tényleg létezik. A legendának nem kerestem utána, de az is egy érdekes kutatás lenne.

Az épìletre rákeresve ezt találtam. Habár ma már csak múzeumként működik.

Te olvastad már a regényt? Vagy esetleg kedvet kaptál hozzá?