Fülszöveg:

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Tipikus tündérmese. Cinder és Ella története nem más, mint egy modern tündérmese varázslók, sárkányok,

manók, trollok és mindenféle mesebeli szereplők. Ez egy modern tündérmese a való világban, csak éppen nem hercegek és hercegnők vannak benne, hanem átlagos emberek.

RÖVIDEN A TÖRTÉNETRŐL:

 Két főszereplője van a történetnek Cinder (Brian Oliver) és Ella (Ellamara Rodríguez). A történet tragikusan kezdődik, ugyanis Ella elveszti imádott édesanyját és az apjához kell költöznie, akit tíz éve nem látott. Annak az új családjába való beilleszkedés nem lesz egy sétagalopp. Vagy azt hitted? Neeem. Attól, hogy ez egy tündérmese, még közel se tökéletes minden. 

 Amikor Ella kikerül a kórházból csak egy ember tartja benne a lelket, ő pedig Cinder, az-az Brian Oliver, akivel három éve ismerkedett össze a blogján, de még egyszer sem találkoztak. Bár nehéz is lenne. Hogy miért? Nem szeretnék spoilerezni. Derítsd ki a történetből.

 Én ezt a történetet csak ajánlani tudom, mert lehet rajta sírni is, és nevetni is. Ezért is imádtam a történetet. Emlékszem, hogy csak azért kezdtem bele, mert sokan ajánlották, hogy olvassam el, mert jó. Na és most, hogy állunk? Ez lett a kedvenc könyvem. Imádom. Amikor befejeztem alig tudtam elhinni. Nem akartam letenni a könyvet. Mindenhol olvastam. A metrón, a villamoson, a vonaton, a suliba... Minden helyen, amit el tudtok képzelni (kivéve Azt).

 Na, most akkor egy kicsit részletesebben a főbb szereplőkről:

ELLAMARA RODRÍGUEZ:

Ella egy olyan lány volt gondolom a balesete előtt, aki kiállt magáért, de azért törékeny is volt, mint mindenki. Viszont a baleset után a törékeny oldala átvette az uralmat és csak Cinder Tudta benne tartani a lelket és elérni, hogy ne ártson magának, valamint, hogy fogadja el magát olyannak, amilyen. Nagyon megkedveltem Ella karakterét. Van mit tanulni tőle. Bevállalnám az életét (még akkor is, ha úgy megsérülök).

BRIAN OLIVER (CINDER): 

Briant Először Cinder458 néven ismerjük meg és nem derül ki az első fejezetben, hogy kicsoda is valójában. De aztán szép lassan minden napvilágot lát, Ella is rájön, hogy ki is az a személy, akivel már három éve e-mailezik. Egy egoista, szépfiú, aki ráadásul könyvmoly és azokat szereti, amiket Ella. ÁÁÁÁ! Nem az esete. Kicsit se.

JENNIFER:

Jennifer Ella apjának új felesége, akivel együtt kapott két lányt is. Jennifert én egy kedves nőnek tartom. Csinos, vékony, és ráadásul modellként dolgozik, ami mint tudjuk sok lánynak az álma.

ANASTASIA:

Az igazi boszorka. Ő az a története, aki egyáltalán nem próbál békét kötni Ellával, hiába is próbálkozik. Anastasia egy makacs, öntelt, mondhatni anyuci pénzén élő kislány, aki senkit nem fogad el, aki egy kicsit is más, mint ő vagy a barátai.

MR.COLEMAN: 

Mr. Coleman Jennnifer férje, Anastasia és Juliette nevelőapja, és Ella vér szerinti  apukája. Ő olyan férfi, aki mindent megtesz a családjáért és igyekszik mindent megadni neki. Csak éppen nem a saját lányának, amíg oda nem kényszerül az új családhoz.

JULIETTE: 

Juliette és Anastasia olyan, mint két tojás. Csak a kettő közül Juliette az érett és Anastasia a záp. Juliette az elején pont olyan, mint a nővére, de egyre jobban kezd megbékélni Ellával és a végére már szinte a legjobb barátok lesznek.

KAYLEE SUMMERS: 

Tipikus díva, aki mindenért hisztizik és bele van zúgva Brianba. Spoiler-mentesen nem tudnék hozzá ennél többet fűzni.

Én ezt a történetet ötből szívem szerint öt plusz-plusz-plusz-ra értékelném, mert tényleg egy fantasztikusan jól megírt XXI.századi tündérmeséről beszélünk, ami mellőzi a varázslényeket.