Mindenki minden év végén elgondolkodik. Milyen volt az évem? Ezt a kérdést én is feltettem magamnak, pedig még van két nap az évből. Feltettem a kérdést és nem. Nem volt jó az évem. Se olvasás szempontjából, sem... Sem sehogy. Ám ennek egy részét már tavaly láttam. Reméltem, hogy a vége nem úgy fog alakulni, ahogy történt, de hát ez van.
Helló depresszió! 
 Az idei évem nagyjából jól kezdődött. Pont ennyire ért rosszul véget. Idegességgel, depresszióval, éheztetéssel karöltve. Az egész nyáron, júniusban kezdődött egy esküvővel (nem az enyémmel), onnantól pedig csak romlott minden. Egyre többet volt olyan, hogy nem volt kedvem olvasni, sőt egyáltalán semmihez. Ez pedig év vége előtt odáig fajult, amit az első sorokban leírtam.
 Olvasni mostmár csak utazás közben olvasok (remélem nem sokáig tart ez az állapot) és inkább az írásba temetkezem. Ugyanis olyat is szoktam. Idén belekeztem az eddig álltalam egyik legjobbnak tartott írásomba (pedig nagyon minimalista vagyok). Erről viszont nem akarok mesélni (ha titeket nem érdekel), mert nyilván nem erről szól a blog.
 Viszont még mindig azt gondolom, hogy még így is jól teljesìtettem könyvek terén. Jövőre igyekszem összekaparni magam. Elolvasott könyveim mind hozzátettek valamit az évemhez. Mosolyt, örömöt, boldogságot, sírást, nevetést. Vagy épp mindet egyszerre. Hisz egy könyv elolvasása előtt, soha nem tudtam, mire számíthatok.

 Szó szót követ: Nem szeretem az ilyen bejegyzéseket hosszúra húzni csak szeretném, ha tudnátok nagyjából, hogy mi zajlik velem. Jövőre tényleg aktívabb leszek, vagy ha mást nem, igyekszem.