Hat ​hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát. 

Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. 

Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét. 

Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.

 Számomra az Angelfall első része pozitív csalódás volt. Hiszen egyáltalán nem terveztem elolvasni a könyvet. Azért sem, mert nem nagyon szoktam fantasy-t olvasni és azt hittem ez nekem erős lesz. Mind ezt úgy, hogy tudtam, miről szól. Vagy legalábbis hallottam a történetét, volt sejtésem, mire számíthatok. Viszont annál jobb élmény volt. 

 Amikor elkezdtem a könyvet, csak egy átlagos fantasy-nak tűnt. A végén mondtam azt, hogy ezt megérte elolvasni, hiszen egy nagyon jó élményt kaptam ettől a könyvtől. Egy olyan élményt, amit egy ideig nem felejtek. 

 Maga a könyv egy átlagos lányról és annak a családjáról szól, akik menekülni próbálnak az angyalok által

Forrás: Pinterest

megszállt világból. Ám találkozik Rafival a sérült angyallal, akinek levágták a szárnyait. Az ő közös kalandjukat követhettem végig a regényben. Első pillanatban számomra furcsa volt, hiszen kint volt a komfort zónámon. Viszonylag erős fantasy-nak mondható, pláne nekem, aki a végét aligha mertem éjszaka olvasni. Tehát, mikor ahhoz a részhez jutottam, hogy a pincében vannak a végén, szándékosan mondtam azt este, hogy "jó, akkor ezt most tegyük le és holnap folytassuk". Nekem azok a lények picit furcsák voltak. 

 Ha végignéztek a blogot az "utóbbi aktív időben" láthattátok, hogy inkább LMBT regényeket olvastam, de ez most kifejezetten jólesett, mert nem volt benne romantika, sem más. 

 Reménykedem benne, hogy a további részeitől is hasonló izgalmakat kapok, de mindent a maga idejében. 

Kedvenc idézet: 

"Mire előkerülök a fürdőszobából, Rafi frissnek tűnik, mint aki most zuhanyozott. A fekete nadrágját és cipőjét viseli. A kötés eltűnt róla. Nedves haja a szemébe lóg, ahogy a keményfa parkettán térdel, a széthajtott takaró előtt, amin a kitárt szárnyai hevernek.
A tollakat rendezgeti. Ahol összeragadtak, szétválasztja őket, a törötteket pedig kihúzogatja. Mintha egy tollászkodó madarat látnék. Gyengéden, óvatosan nyúl a szárnyhoz, bár közben merev és kiismerhetetlen marad az arca, akár egy kőszoboré. A meggyalázott szárny cakkos széle, ahol belenyírtam elég rondán nézett ki."


"Nincs a természetnek olyan teremtménye, ami ilyesfajta félelmet keltene. Nem egyszerű fizikai támadástól tartanak, ez a lélek és a szellem birodalmába tartozó fenyegetés lehet. Mint amikor attól fél valaki, hogy elveszíti az ép elméjét vagy a halhatatlan lelkét."