KÖSZÖNÖM A KIADÓNAK ÉS A SZERZŐINEK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

 Nagyon meglepett, amikor megláttam, hogy a kiadó az előre bejelentett köteteken kívül készül egy meglepetéssel, ami nem más, mint egy novellával, verssel és egypercesekkel teli novella a kiadó eddigi három (plusz egy meglepetés) szerzőnek a tollából.
 Meg kell mondjam, minden novellát, verset és egypercest élveztem. Habár Sam stílusa nem mutatott nekem semmi újat (Még! Ne kiabáljuk el. Ott van még a Rush.), akkor is bátran mondhatom, hogy élvezettel olvastam a novelláit, egyperceseit. Amiben viszont ő is váratlan volt számomra, az a vers volt. Imádtam a verseket a kötetben. Mindenkiét egytől egyik, bár volt egy-kettő, amit szívem szerint folytattam volna még. :) Például Kitti novellája, ami egy negyven év felé közeledő férfi coming out-ját mutatja be. Nagyon tetszett, ahogy fogalmazott.
 Mégis úgy érzem, hogy ezt a kötetet nem most kellett volna elolvasnom, de közel sem bántam meg. Hiszen ez a kötet - legalábbis, ahogy én éreztem - főleg a szomorúságot képviselte. Ennek ellenére pedig imádtam és bátran ajánlom nektek is. A szerzők írásai egytől egyig különlegesek, mind a szívemhez nőtt. Bár bevallom, volt egy-két pillanat, amikor nem tudtam, ki kicsoda. :D
 Én csak remélni tudom, hogy még többet olvashatok majd a szerzőktől és ez a kötet megmutatta nekem, hogy Bettytől és Tirától sincs félni valóm írások terén, mert fantasztikus a stílusuk. Már-már költői.

Ha kedvet kaptál, hogy megrendeld, akkor a blogom jobb felső sarkában találsz egy megrendelő linket. Siess, mielőtt elfogy. Kihagyhatatlan élmény.

Kedvenc idézeteim:

(csak a novellákból/egypercesekből választottam kedvenceket, mert a verseket nem akarom teljes egészében kirakni az oldalra)

Sam Wilberry egyperceseiből: 
Csendfelhő: "A világot színek, érzések és formák alkották. És hogy miért csendfelhőkön üldögéltünk? Mert megvoltak ugyan a saját gondolataink, nem tudtunk összefogni és együttesen megszólalni. (27.oldal)


Másképp: "Ha melletted döntök, azzal a valaha volt legalaposabb gyilkosságot követem el. Mert úgy oltom ki valaki más életét, hogy egyetlen nyomot sem hagyok magam után. Nem viselkedhetek Istenként. Többé már nem.  (33.oldal)

Betty Forester novelláiból:
Új hajnal: "Szomjas volt, a mosdóba is ki kellett volna mennie, de az agya hiába közvetítette az utasítást, a végtagjai nem engedelmeskedtek. Csatát vívtak a gondolatai és az érzései. Az egyetlen, amiben egyetértettek, a szüntelenül ömlő könnyek. Még az agya sem akarta elapasztani őket. Így zuhant valami kimerült, álmatlan, felszínes alvásba." (117.oldal)