Idegileg lemerültem, és keresni kellett valamit, amitől hasznosnak érzem magam. Én ezt választottam, bár soha egy sort sem írtam azelőtt.

 2. Hogyan jött magának a sztorinak az ötlete?

 Nem tudom pontosan. Csak az első mondatom volt meg. A többi jött utána.

 3. Már az első oldalak után tudtad, hogy ennek lesz folytatása, vagy ez csak a végén "fogalmazódott" meg benned?

 Sosem tervezek folytatást. Arról írok, amiről épp szeretnék. Ha folytatásra gondolnék már az elején, akkor gúzsba kötne a muszáj.

 4. Tehát sosem tervezel előre. Van valami valóságalapja, vagy valamennyit merítettél a könyvhöz a körülötted lévő világból?

 Sosem tervezek az írásban előre. Nincs semmi valóságalapja, viszont a körülöttem élőktől lopok tulajdonságokat, ahogy mások is.

 5. A harmadik könyved is nemsokára megjelenik. Arról mesélsz egy kicsit?

 A harmadik könyvem szorosan kapcsolódik az elsőhöz, csak épp a főszereplőkből mellékszereplők, a mellékszereplőkből főszereplők lettek. A sztori onnan folytatódik nagyjából, ahol  a Szerelem hirdetésre véget ért. Viszont úgy írtam meg, hogy nem kell hozzá elolvasni az elsőt, csak ha valaki részletesebben kíváncsi az előzményekre.

6. Ha tehetnéd, és egy napra átvehetnéd valamelyik szereplőd helyét, melyi lenne az, és miért?

Lívia, mert... Talán a személyisége miatt, talán azért mert kifogta az aranyhalat... Nem is tudom. Egy olyan karaktert alkottam meg a személyében, aki bármelyikünk szeretne lenni.

 7. Ha valaki olyan, mint én, hogy a könyv szerzőjéről is szeret pár információt tudni, azoknak mesélnél egy kicsit magadról is?

 Tök átlagos nő vagyok. Emellett anya, feleség, gyermek, unoka, barátnő, és még sorolhatnám... Két gyönyörű lányom van. Vidéken élünk, és dolgozunk. A három végzettségem közül (kereskedelem-marketing, tanító megspékelve egy ének szakkal, műkörömépítő) én az elsőt választottam. A családom 1830 óta ezzel foglalkozik a községben. Ebbe nőttem bele, ráadásul élvezem, hogy emberek között mozoghatok. A könyveimből pedig azt hiszem kiderül, hogy a család számomra az első.

 A fülszöveg magáért beszél. Ennél többet nem nagyon szeretnék elárulni. Pörgős, humoros, romantikus történet, amit ezerszer jobbnak érzek az első regényemnél, de gondolom ez annak tudható be, hogy az ember folyton fejlődik és tanul. Mindenki fedezze fel magának Lívia és Thomas kalandos, fordulatokkal teli kapcsolatát. 

9. A humoros vonalon szeretnél maradni, vagy esetleg áttérsz más műfajokra is? Például krimi, vagy fantasy.

 Még ezt sem tudom. Lételemem a humor, úgyhogy ha nagy véletlenül áttérnék más műfajra, a humort nem tudnám kihagyni. Mondjuk a poénokat osztó vámpírok, szellemek, zombik, vagy épp gyilkosok az én szereplőimként érdekesen mutatnának.

10. A borítók általában, hogy születnek a könyveidhez?

 Azok már akkor a fejemben motoszkálnak, mikor az utolsó sorokat írom, aztán elküldöm az elképzelésemet fotókkal együtt. A kiadónál összehoznak valamit, és addig csiszolgatjuk, amíg olyan nem lesz, amilyet szeretnék.

12. Neked általában mennyire tetszik az első végeredmény?

Ez nagyon változó. 

12. Mondjuk például az első három könyved borítóját, amit eddig megterveztek, volt olyan, hogy ez nem tetszik?

 Persze. És ha ilyen van, jó alaposan odakötözöm magam a karóhoz, ahonnan nincs az az ember, aki elmozdít.

13. Olyan volt már, hogy a sztoriba kötöttek bele?

Nem. Olyan soha. 

14. Kezdő íróként neked milyen volt azt megélni, hogy a kezedben tartottad az írásodat?

 Hatalmas élmény. Megkönnyeztem. Boldog voltam és rémült.

15. Mi vitt rá egyáltalán, hogy beküld a kiadóhoz?

 Addig noszogatott anya és a férjem, míg nem volt más választásom.

16. Hogyan jött az írói álneved?

 J keresztnév, K vezetéknév, Smith egy fordítás eredménye. 

17. Mit tanácsolsz kezdő íróknak, akik úgy vannak, mint te? Hogy ott van egy fantasztikus kézirat a fiókukban, de nem merik a nagyvilág elé tárni. (hisz téged is noszogatni kellett)

 Hogy ne kapkodjanak a kiadó kivàlasztásakor, de bátran lépjenek.