Nicola Yoon: Minden, minden



Fülszöveg:


Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.


Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. 
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

SPOILER MENTES RÉSZ!

Nos. Mit is mondhatnék. Imádtam. Egyszerűen nem bírtam letenni. Szívesen olvastam volna tovább. Miért lett vége? A történetet szerintem már a könyvmolyok 90%-a ismeri, de aki nem, annak röviden összefoglalom.
 Ugye van a főszereplőnk Maddy (becses nevén Madalin), aki tizennyolc éves és tizenhat éve nem volt kint az utcán, mert akkor meghalnak. De egy nap megismerkedik az új szomszéd sráccal, Ollyval, akivel különös kapcsolatba kerülnek. Viszont nem élhet így egyikőjük sem normális életet ebből a szempontból, mert Maddy nem mehet ki az utcára, Ollynak pedig csak két alkalommal engedték meg, hogy átmenjen Maddyhez. Összességében nekem nagyon tetszett, csak számomra Maddy karaktere nem volt túl valósághű, csak a vêgén.

SPOILER!

 Mert akkor már szembe mert szállni az anyjával és visszaszólni neki, mint egy átlagos tini.A másik pedig, ami miatt szegény könyvet a mellettünk lévő patakba hajítottak volna, az, az anya volt. Hogy tehetett ilyet a saját lányával? Csak azért ne ismerje meg a világot, mert a férje és a fia meghaltak egy balesetben, egy hülye kamionos miatt? Tényleg elkellett neki az a pszichológus.

Kedvenc szereplő:


Olly és Maddy.
Olly: Mert... Erre soha nem lehet igazán magyarázatot adni. Mégis... Ollynak volt valami, ami más eddig olvasott könyveim főszereplőiben nem. Bátorság. Nem félt semmitől. Legalábbis én úgy értékeltem abból, ahogy az apjával mondhatni, szembeszállt.

Maddy: Mert annak ellenére, amit az anyja csinált és elhitetett vele tizenhat éven keresztül (aki olvasta és egy kicsit számol, az érti, miért tizenhat) az egy ideig tűrhető, de én idáig nem bírtam volna ezt az egészet.

Kedvenc idézet

"Több könyvet olvastam már, mint te"

Első mondat

"Madeline: Először kém vagyok, aztán már szellem!
Olly: nem vagy szellem? akkor mesebeli királylány. melyik? Hamupipőke? ha kijössz tökké változol?"

57.oldal

"Olly: mondj valamit, bármit. valami viccesen. 
Madeline: Oké. Mi történik a Porscheval, a baleset után?
Olly: mi?
Madeline: Por se lesz belőle."

63.oldal

"Van, hogy a megfelelő indokkal teszünk valamit, van, hogy az indok helytelen, és van, hogy lehetetlen megállapítani a különbséget.

187.oldal

"- Szerintem a poggyászkiadó szalag az élet tökéletes metaforája - közli Olly, aki az egyik használaton kívüli szalagon ül.
(...)
  - Erre mikor jöttél rá? - kérdezem.
 - Most, az előbb."

205.oldal

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akinek az egész élete egy nagy hazugság volt."

297.oldal

"AZ ŰR

Olyan univerzum, amely egy szempillantás alatt jön létre, és egy szempillantás alatt el is tűnik."

298.oldal

"A sofőr az antikvárium előtt tesz ki. Belépek az üzletbe (Régi könyvek kicsiny boltja), és azonnal tudom, hogy sok időt fogok itt tölteni."

325.oldal

Kedvenc jelenet:

Amikor Olly és Maddy Hawaii-ra mennek. Az nagyon aranyos jelenet volt. Kivéve a második fele.

Borító:

Nekem jobban tetszik, mint a filmes borító. És valamennyire kivehető belőle a történet is. De én még mindig annak a híve vagyok, hogy a történet és a sztori a lényeg.

You May Also Like

0 megjegyzés