Itt jártam ma #3: Lakatos Levente - Jászberényi találkozó


 















  
Amikor az első könyvedet kiadtad, - ismeretlen szerzőként - mennyivel tett erősebbé az írás?
Esélyem sem volt arra, hogy mások tudják, ki is az a Lakatos Levente, így azt hiszem, megvolt a biztos indulási háttér. Magánkiadás felé fordultam, hiszen a mai világban a könyvet „csak kiadni nehéz”, mert mindez pénzkérdés. De úgy gondoltam, először inkább a magánkiadó mellett döntök, hiszen, az olvasók szeretetét nem lehet pénzzel megvásárolni! De a megfelelő válasz a kérdésedre; a lemondás. Hiszen, írónak lenni, és dolgozni egész napos elfoglaltság, és hosszú évekig tartó ötletszerzés, plusz megalkotás.

Most ejtsünk szót a díjaidról is. Nagyon sok területen jelöltek téged, köztük az „Év írója” díjra is.
Igen, eléggé sok díjra jelöltek, de az utóbbit csakis az olvasóimnak köszönhetem, hiszen ők szavaztak rám, amit ezúton is köszönök mindenkinek! 

Valóban tapasztalod ezt másoknál is, hogy ha „lehull a lepel”, másként bánnak veled?
Persze, az ember ezt ugye érzi, és látja is, ha másként bánnak vele. De egy idő után az ember ezeket megszokja, és nem bántódik meg. Egyszerűen lepereg! 

Mi a célod az ilyesfajta olvasótalálkozókkal? Marketing?  
Hát, ki az az író, aki nem akar találkozni azokkal, akik valóra váltották az álmát? Én is csak látni szeretném az olvasóimat, és csinálni pár fényképet, esetleg dedikálni a „rongyosra olvasott” oldalakat. *nevet* 

Egy régebbi nyilatkozatodban olvastam, hogy a „Szeress Jobban!” című könyvedet elsősorban tinédzsereknek írtad. Bár szerintem, ezt a történetet a magamfajta anyukák is szívesen elolvasnák, hiszen én, a mai napig a könyveiddel relaxálok!
Hát, akiknek én elsősorban szántam a Szeress Jobban! c. könyvemet, már felnőttek. Hiszen, van, aki hat éve olvas engem, és lássuk be, nagyon sok minden történhet ennyi idő alatt. Az akkori „tinédzserek”, már felnőttek, és vannak, akiknek családjuk, gyermekeik vannak. Szóval ez nem ésszerű kérdés! *mosolyog*
  
És mi az oka annak, hogy Barbi történetének első – és második része között, közel hat év különbség van?
Hát, be kell vallanom, hogy a negatív vélemények megtörték bennem a lelkesedést. De ahogy telt az idő, rájöttem, hogy mit is akartam kihozni valójában ebből az egészből, és úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy végre megértettem a történetemet, és remélem/tudom, az olvasóim is.

 Imádom az idézeteket, elsősorban azokat, amiket te írsz. Ezek minden közösségi oldalon megtalálhatóak, Facebook-tól, a Tumblr-ig, különböző kategóriákba sorolva, ami tényleg… Eszméletlen! Ezek a remek idézetek motiválnak, megnevettetnek, vagy éppen el elgondolkodtatnak, ha arra van szükség. Nem szeretnél kiadni egy „idézetes könyvet”?
Lelőtted a tervemet! *felnevet* Őszintén, terveztem egy ilyet, amit az év végén szeretnék kiadni, méghozzá „Eszencia” címmel. Semmi Levente simogató dolog nem lenne benne… *nevet* 

Mitől válik sikeressé egy író, a te véleményed szerint?
Nagyon nehéz ez a kérdés, mert egyesek szerint az író csak megírja a regényét, és belebeszéli a történetét mások szájába, ami persze, teljesen abszurd! Az írói lét egyáltalán nem arról szól, hogy az író leül és várja a csodát… Mert ha most elém hoznának egy kezdő írót, hogy menjen, és lépjen a nyomomba, akkor ott helyben összeroppanna, hiszen, Trója sem egy nap alatt épült! Megnyugtatlak, az én regényeim sem! Az író attól válik sikeressé, hogy szereti, amit csinál, és szívvel – lélekkel dolgozik a sikerért, és megpróbál a legjobbra törekedni, hiszen elsősorban az olvasónak kell beleszeretnie a sztoriba! Utána jöhet a többi… 

Te magad milyen könyveket olvasol szívesen?
Hát, én már az új kor szülöttje vagyok, ezért legtöbbször e-könyveket. Olvasok romantikus könyveket, hogy lássam, hol tartanak a külföldi írók, de amúgy mindent elolvasok. Thriller, horror, romantikus, dráma, jöjjön bármi! Levente felkészült! 

Honnan szerzel ihletet?
 Korábban már mondtam, hogy nagyon sok ismerősöm mesél nekem személyes tragédiákat, történeteket, és ilyenkor ők nem is tudják, hogy milyen sokat segítenek rajtam! De az ihletszerzés folyamata, talán a legnehezebb az egész írásvilágban! Kitalálni, megformálni, megalkotni és lapra vinni, egyáltalán nem könnyű egy történetet, ha azt akarod, hogy sikert érj el vele.  Idegőrlő és fárasztó folyamat, de a végeredmény mindig megéri. 

(Olvasói kérdés) OK: Nekem az első könyved, amit elolvastam a „Barbibébi” volt, és egyszerűen imádtam! A kérdésem pedig az lenne, hogy hogyan találod ki ezeket a szereplőket? Hiszen, a történetben van egy személy, aki a szexuális áldozatait mészárolja, igazi szörnyeteg. Mégis, mi tett rád ekkora hatást, hogy így összeállt egy komplett, remekül megformázott pszichopata?
 A „Gyilkos elmék” sorozat. Egyszerűen imádom! *A közönség felnevet* 

OK: Szentesi Igor szexuális vágyait, magadról mintáztad? (SZIGOR)
Milyen bevállalós… *felnevet* De nem, egyik szereplőmet sem magamról mintázom. Ugye Igornak tulajdonképpen, sok beállítottsága nincsen. De szerintem a legmegfelelőbb kérdés az, hogy „Miért lett ő ilyen?”. De mégiscsak férfi, szóval gondolom, ezzel tökéletes választ adok a kérdésedre. 

Miért döntöttél úgy, hogy író leszel? Gyerekkori álom?
Hát, gyerekkoromban színész akartam lenni. De mint látjuk, lemaradtam róla! *nevet* A pályámat újságíróként kezdtem, ami hobbinak tökéletes volt, de hirtelen többet kezdtem érezni, és ez lett a vége. Az életemmé vált!


A találkozó végén, Levente mindenkivel közös képet csinált, és autogramot osztogatott. Egy órával a vége után is eléggé termetes sort állt a széksorok között, csak azért, hogy közös képet csinálhassanak egyik kedvencükkel. Én, udvariasságommal – és ostoba fejemmel, - a legutolsók között távoztam, hiszen muszáj volt kivárni a kígyózó sort. De teljes mértékben megérte, hiszen Levente egy remek férfi, csodálatos karrierrel. Dedikált nekem két könyvjelzőt, lőttünk három képet, és én, boldogan és elégedetten távoztam! Kedves Levente! Remélem látjuk még egymást! 

FORRÁS: WELLESLEY

You May Also Like

0 megjegyzés