1. Hogyan kezdődött nálad az, hogy, írni kezdtél?

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer könyvet fogok írni. Fiatalon írogattam verseket, de másban nem gondolkodtam. Hogy konkrétan miért kezdtem el írni magam sem tudom.

2. Ez a történet például hogyan született?

Arra gondoltam, hogy már nagyon sok romantikus könyv van, és kellene valami izgalom is, ami egy kicsit már inkább krimi. Végül átgondoltam, hogy milyen történet lehetne az, ami az olvasókat érdekelhetné. Már a legelején tudtam, hogy mind a két szemszögből meg fogom írni a történetet, csak azt nem tudtam melyikkel kezdjem. 

Ami jó, hogy mind a két könyv egyenként is megállja a helyét, tehát nem kell mind a kettő ahhoz, hogy értsd a történetet, viszont ha mind a kettőt elolvasod akkor lesznek meg a válaszok azokra a kérdésekre, amik felmerülhetnek benned ha csak az egyik oldalt ismered.

 

3. És hogy döntöttél végül a férfi szemszög mellett? 

A döntésemben az segített, hogy kevés olyan könyv van a piacon, ami férfi szemszögből mutatja be a történetet.

Remélem is. Én azt hittem, hogy a végén történt baleset miatt rövidebb lesz.  

Ha valaki elolvassa férfi oldalt, nem lesz titok, hogy a női oldal mivel fog véget érni. Ott nem lehet happy and.

És hát mint mondtam, mi nők, bonyolultabbak vagyunk mint a férfiak.

Hát az biztos. Mert ahogy a testvére mondta: Jessicát mindenki imádja.  

Igen. Bár Cordellel is lesznek viták és mosolyszünet, de azt is megtudhatja majd az olvasó, hogy mennyire szereti egymást a két testvér. 

4. Gondolom. A női szemszögből valamennyit megtudunk Jessica családjának múltjáról is? 

Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is?
Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apját pedig megölték, amiért bosszút esküszik még kisgyerekként. Felnőve a CIA munkatársa lesz, és beépített ügynökként megkapja élete legfontosabb megbízatását: egy családnál kezd dolgozni sofőrként, ahol a családfő a maffia tagja, és mint később kiderül, Nathan apjának halálához is köze van. Egyenesnek tűnik az út a bosszúja kivitelezésében, egyetlen problémát Jessica felbukkanása jelenti, Nathan esküdt ellenségének elviselhetetlen természetű, de őrjítően vonzó lánya.
Nathannak és Jessicának rengeteg akadályt kell leküzdeniük ahhoz, hogy együtt lehessenek, a sors mégis elválasztja őket egymástól.
Minden titkukra fény derül, Nathan elveszíti élete értelmét, a szerelmét és a hitét is. Van innen visszaút?

Vélemény:

Hogy megmondják az őszintén, én már akkor imádtam ezt a könyvet, mikor még a kezemben sem volt. Mikor megláttam molyon, hogy megjelenik egy új Álomgyáras könyv azonnal utánanéztem. A témája azonnal megfogott. Én imádom a kémes, nyomozós történeteket (kivéve egyet, de azt hagyjuk). Ezt a történetet egyszerűen nem tudtam nem imádni. Annyi fordulat volt benne (például, hogy valójában kicsoda is Daniel), annyi váratlan fordulat, hogy kész csoda is lenne, ha nem szerettem volna bele ennyire ebbe a regénybe. Nem lehetne megoldani, hogy valamilyen módon legyen folytatása és ne csak két része legyen?
  Azt viszont meg kell mondjam, nem irígylem Nathan-t. Egyrészt, mert elvesztette élete szerelmét. (SPOILER!) Másrészt pedig, mert a baleset után nem dolgozhatott terepen, ami egy olyan kémnek, akit oda helyeznek ki, a legnagyobb kínzás.
  Őszintén szólva, azért is imádtam ezt a történetet, mert humoros, mégis szomorú és komoly volt. Imádtam a szereplőket, a fordulatokat, az izgalmat, és minden mást, amit az írónő ebbe belerakott.
 A két főhőst Nathan-t és Jessica-t különösen szerettem, de a férfi karakter picit közelebb állt hozzám. Nem csak a munkája miatt (😀), hanem amiatt is, mert nem adta fel, akármilyen akadály is került a bosszúja és közé.

SPOILER!

Bár az őszintén szólva meglepett, amikor kiderült, hogy Daniele valójában Nikola, ráadásul a testvére, akiről nem is tudott. Plusz még az is lesokkolt, hogy nem az az apja, akit eddig annak hitt. 

A történetről csak annyit, hogy ugye van a férfi főszereplőnk Nathan, akinek elég tragikus volt a gyerekkora, mert az anyja elhagyta őt, az apja pedig hamis vádak miatt börtönbe került, ahol sajnos meg is hal. Nathan pedig nevelőintézetének kerül, de mivel a tanulmányi eredményei kiválóak, így kiveszik az intézetből a tanárai és tovább tanulhat a katonai iskolában.
 Pár évvel később pedig kap egy megbízatást a CIA-nál, hogy kapja el az egyik család apját, aki gyilkos, viszont nincs ellene bizonyíték. Így ál-szeményazonossággal be is férkőzik a család bizalmába. Viszont a család egyszem lányával kicsit összemelegednek és lesz ott egy és más.
Kedvenc idézet (ek):

"Azt hiszem, ebben a pillanatban megváltozik a véleményem róla. Olyan szép a mosolya, hogy egyből levesz a lábamról."


"Most először látom a rémületét és a törékenységét. Eddig fel sem tűnt, mennyire sérülékeny, és hogy amit mutat, a ridegség és a keménység, az csak álca."

"Tudom, hogy a végzet nem létezik. Hogy mit hagyunk hátra, azt a döntéseink határozzák meg. A sorsunkat magunk írjuk, bár az enyémet már akkor megírták, mikor még gyerek voltam…"
Kedvenc jelenet:

Amikor Jessica bemegy Nathan szobájába, miközben jelentést ír és... Több van ott, mint beszélgetés. :D
Amikor Nathan a virágba megy kifizetni a rózsákat, amiket Jessica sírjához rendelt minden másnapra (idézetet is megtaláljátok a bejegyzésben).

Borító:

Őszintén szólva a borítón szereplő szereplők kinézete felől van egy kis kötekedni valóm, mert egy huszonhárom éves férfit valahogy nem így képzeltem el és ebből kiindulva Jessica karakterét sem. Viszont ez magánvélemény, amúgy tényleg ez a borító is fantasztikus. :)

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.

Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 

Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. 

David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.

SPOILER MENTES RÉSZ!

Nos. Mit is mondhatnék. Imádtam. Egyszerűen nem bírtam letenni. Szívesen olvastam volna tovább. Miért lett vége? A történetet szerintem már a könyvmolyok 90%-a ismeri, de aki nem, annak röviden összefoglalom.
 Ugye van a főszereplőnk Maddy (becses nevén Madalin), aki tizennyolc éves és tizenhat éve nem volt kint az utcán, mert akkor meghalnak. De egy nap megismerkedik az új szomszéd sráccal, Ollyval, akivel különös kapcsolatba kerülnek. Viszont nem élhet így egyikőjük sem normális életet ebből a szempontból, mert Maddy nem mehet ki az utcára, Ollynak pedig csak két alkalommal engedték meg, hogy átmenjen Maddyhez. Összességében nekem nagyon tetszett, csak számomra Maddy karaktere nem volt túl valósághű, csak a vêgén.

SPOILER!

 Mert akkor már szembe mert szállni az anyjával és visszaszólni neki, mint egy átlagos tini.A másik pedig, ami miatt szegény könyvet a mellettünk lévő patakba hajítottak volna, az, az anya volt. Hogy tehetett ilyet a saját lányával? Csak azért ne ismerje meg a világot, mert a férje és a fia meghaltak egy balesetben, egy hülye kamionos miatt? Tényleg elkellett neki az a pszichológus.

Kedvenc szereplő:

Olly és Maddy.
Olly: Mert... Erre soha nem lehet igazán magyarázatot adni. Mégis... Ollynak volt valami, ami más eddig olvasott könyveim főszereplőiben nem. Bátorság. Nem félt semmitől. Legalábbis én úgy értékeltem abból, ahogy az apjával mondhatni, szembeszállt.

Maddy: Mert annak ellenére, amit az anyja csinált és elhitetett vele tizenhat éven keresztül (aki olvasta és egy kicsit számol, az érti, miért tizenhat) az egy ideig tűrhető, de én idáig nem bírtam volna ezt az egészet.

Kedvenc idézet: 

"Több könyvet olvastam már, mint te"


Borító:

Nekem jobban tetszik, mint a filmes borító. És valamennyire kivehető belőle a történet is. De én még mindig annak a híve vagyok, hogy a történet és a sztori a lényeg.

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta?

 
Hú! Talán a Dalok Paulának c. könyv, amiről szerintem lesz is értékelés a blogon, mert nagyon újra szeretném olvasni. 

2. Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz ezután?

 
Most olvasom: Nicola Yoon: Minden, minden

Ez előtt: Colleen Hoover: Egy nap talán

Ez után: Katie Françoise - A harag ébredése

 

3. Melyik az a könyv, amit mindenki szeret, de te utálsz?

Szerintem nincs olyan. Én általában nem utálok egy könyvet sem, max nem szeretem egy-egy részét. 

4. Melyik az a könyv, amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy elolvasod, de valószínűleg nem fogod?

Nincs olyan. Én minden könyvet elolvasok, amit eltervezek, max halasztom egy kicsit.

5. Melyik az a könyv, amit nyugdíjas korodra is megőrzöl?

 
Az összes könyv.

6. El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb, vagy megvárod a könyv végét?

Mindig megvárom a könyv végét. :) Szerintem az úgy nem jó, ha elolvasod az utolsó oldalt, mert mi van, ha ott van a könyvnek a legnagyobb spoilere?

7. Köszönetnyilvánítás: papír és tintapazarlás vagy érdekesség?  

Szerintem érdekesség.

 

8. Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet?

Sokan utálni fognak, meg nem értik a válaszomat, de én Bexivel (Leiner Laura: Bexi-sorozat) szívesen cserélnék helyet. De nem csak vele. Még van pár szereplő, akik helyében szívesen lennék. 

9. Van olyan könyv, ami valami különlegesre emlékeztet az életedben? (hely, idő, személy)
 

Veréb Emesének a Segítség, már megint egy gyökérrel járok című könyve. Volt már néhány olyan szituáció, ahol visszaköszönt a könyv. 

 

10. Mondj egy olyan könyvet, amit érdekes módon szereztél meg!

Forbidden. Az volt az első molyos vásárlásom. :D 

11. Adtál már egy könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek?

 
Még nem.

12. Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen?

 
Igazság szerint mindegyik addig van nálam, amíg olvasom, vagy ha éppen dedikálásra viszem őket. 

13. Van olyan kötelező olvasmány, amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz?

 
Középsulis vagyok és hála a jó égnek nincsenek kötelező olvasmányaink. Bár az osztály 99%-a miatt elkelne néhány. 

14. Használt vagy új könyvek?

 
Új. De a használt is jó, csak annak nincs új illata. :D 

15. Olvastál valaha Dan Brown-könyvet?

Nem. 

16. Megtörtént már valaha, hogy a filmadaptáció jobban tetszett, mint a könyv?

Nem. Bár most kíváncsi leszek augusztus harmadikán a Minden, mindenre. 

17. Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben? Szakácskönyv is számít.

Volt. :D

18. Ki az a személy, akinek a könyvajánlását mindig megfogadod?
 

Bloggerek ajánlását szoktam leginkább megfogadni. Meg néha ismerősökét. 

 

19. Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajodon kívül, amit végül imádtál?

Enigma. Az volt az első fantasy kategóriába sorolt könyvem, és imádtam. 

„Egy ​mindent elsöprő szerelem csodás, mégis valószerű rajza. Csupa érzelem, csupa bonyodalom.” – Tracey Garvis Graves, New York Times bestsellerszerző

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

„Csodálatos lelkek. Csodálatos dalok. Csodálatos történet.” – GwendolynGrace, LibraryThing

„Egyedi, más, mint a többi… ne habozz, olvasd el!” – Tamara Webber, New York Times bestsellerszerző, az Egyszeregy írója

Értékelés:

 Az elején, amikor elkezdtem olvasni egyetlen kérdés merült fel bennem: Vajon mennyi pénzük lehet a telefonjukon, hogy ilyen bőszen sms-eznek egymással?
 Viccet félretéve. Most először olvastam Colleen Hoover-től és mondanom sem kell: nem bántam meg. Fantasztikusan fogalmaz, fantasztikus egy fantáziája van. Imádtam Ridge és Sydney történetét. Különösen azt, hogy ez tényleg nem a megszokott szerelmes sztori, ahol a főszereplők már az elején összejönnek. Imádtam, hogy a történet felét egy süket srácnak a szemszögéből láttuk. Ez a két szál tényleg nagyon jól meg lett írva. És mind emellett még humorosan is fogalmazott az írónő. Plusz a karaktereket is jól megalkotta.
 A történetről csak annyit mondanék röviden, hogy van ugye a női főszereplő, Sydney, aki semmit sem sejt arról, hogy a pasija megcsalja a legjobb barátnőjével. Mind erre Ridge, az akkor még ismeretlen szomszéd srác kelti fel a figyelmét - a születésnapján. Így aztán azonnal szakítanak és Sydney úgy dönt, hogy elköltözik. Viszont nem tudja, hogy hova is mehetne. Haza a szüleiket biztos, hogy nem. Így kerül a szomszéd sráchoz, Ridge-hez.

Kedvenc szereplő:

Egyértelműen Ridge. Tőle nagyon sokat lehetett tanulni a történet során. Plusz hasonlít az én történetem főszereplőjére.

Kedvenc idézet(ek):

"Elmosolyodtam, mert valószínűleg Bridgette az egyetlen lány a világon, aki képes ugyanabban a mondatban leseggfejezni valakit, aztán szerelmet vallani neki."
"Jesszusom! Részeg vagyok, és valaki vetkőztet. Megerőszakolják!"