„Megdöbbent, ​felkavar, magához láncol.” – Anarchia Könyvblog

Fülszöveg: 

A ​fiatal és gyönyörű Avril Hart a nagyapjától megörökölt temetkezési vállalatot vezeti. Úgy gondolja, tudja merre tart az élete. Azonban hamar sötét titkokkal átszőtt árulások hálójában találja magát, amikor a meggyilkolt bátyja, Arlo után kezd nyomozni.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

P. C. Harris új könyvének egyik főhőse Oliver egy igen komoly traumának a túlélője, hiszen tűzoltóként megszegett egy igen komoly parancsot és felfüggesztették a szolgálat alól. Emellett pedig egy igen komoly PTSD-vel is küzd. Másik főszereplőnk Avril pedig egy temetkezési vállalatot vezet 25 éves létére, melyet a nagyapja hagyott rá. Mikor elkezdtem olvasni elsőre izgalom, feszültség, együttérzés és kíváncsiság kezdett el vegyülni bennem. Aztán ezek csak fokozódtak egészen az utolsó lapig.

Maga a cselekmény rettentően jól meg volt írva, hiszen izgalmas és fordulatokkal teli történetet tarthattam a kezeim között, melynek egy percig sem bánom az elolvasását. Vannak ilyen történeteim az évben, de ez nem tartozott közéjük. A szerző nagyon figyelt arra, hogy fent tartsa az olvasó figyelmét. Egy percre sem untatott, minden oldalával csak azt éreztem, hogy kell a következő és az azután következő egészen a végéig. Habár most az olvasási statisztikám nem ezt mutatja az állapotom miatt, de higgyétek el, hogy így volt. A múlt néhai megjelenése nagyon jól hatott a történet dinamikájára, hiszen ezzel csak még izgalmasabb és pörgősebb lett a történet.

A főszereplők szerintem nagyon hitelesen voltak bemutatva, ráadásul egy mindennapi problémával. Megmutatta a történet azt, hogy nem minden lehet tökéletes és emellett egy fiktív szállal rávilágított arra is, hogy semmi sem tökéletes és nem feltétlen minden tiszta és becsületes. Hiszen a történet is rengeteg felfedésre váró titkot tárt a főszereplők elé. Ezekkel ilyen-olyan módon pedig az olvasó is tudott azonosulni. A történet trauma ábrázolása még egy nagy kedvenc részem volt a történetben, mert bár nem kifejezetten erről szólt a történet, örültem, hogy erről is szó volt benne. Azonban nem annyi, mint amennyit szerintem a történet megérdemelt volna. Szerintem jobban is ki lehetett volna fejteni az egész PTSD témát Oliver szemszögénél. Azt viszont nagyon szerettem, hogy szembenézett a múltjával és tűzoltóként folytatta tovább az életét.

Mint említettem a történet számtalan témát dolgoz fel. Ilyenek a traumák, a PTSD, a bizalom kérdésköre vagy csak egy egyszerű dolog, az emlékezet. A mindennapi dilemmák és a belső harcok is szépen meg vannak jelenítve, bár szerintem ez is kaphatott volna nagyobb hangsúlyt.

A szerzőnek a stílusát nagyon szeretem, ebben a történetben sem csalódtam stílus és írásmód szempontjából sem. A történet a maga rövidsége mellett gördülékeny, olvasmányos nyelvezettel bír. A nyomasztó, feszültséggel teli, de ugyanakkor emberi hangulatkeltéseiről nem is beszélve. Elbeszélésmódjában a már megszokott váltott szemszöget tapasztalhattuk ismét, ami azért jó – és én is azért szeretem jobban –, mert így mind a két főszereplőnek (sőt egy-egy fejezet erejéig még Arló, Avril bátyja) szemszögét is élvezhetjük. Ezzel megtudva azt, mit hogyan élt meg a másik – avagy éppenséggel, hogy mi történt a múltban.

Összegzésként tehát egy gördülékeny, izgalmas történetet foghat az ember a kezében, ha ezt az olvasmányt választja, ami a humor mellett komoly témákat és mély mondanivalókat tartogat. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnek a szerzőtől olvasni, másod sorban pedig azoknak, akik szeretik a pszichothrillereket és érdeklődőknek a trauma-történetek iránt.

Fülszöveg:

Te ​képes lennél megölni a legjobb barátodat?

Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek.
Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz?
Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes.
Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere?
Egy múltban elkövetett gyilkosság.
Egy titkos társaság.
Rejtélyek.
És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják.
A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.

Diana Hunt a dark romance műfajain belül alkot, azt is mondhatnánk, hogy a dark romance egyik koronázatlan királynője. Történetei sokszor provokatív jellegüek, ugyanakkor a pszichológiai mélységükkel tabudöntögetők. Prédák háza egy sötét, bezártságra épülő regény, ahol a félelem és vágy összefonódik. Azért választottam jelen olvasmányomnak ezt a regényt, mert amit eddig olvastam tőle az egy picit más vonalúbb volt, kíváncsi voltam, hogy a szerző hogyan állja meg a helyét egy ilyen történetben. A történet alapszituációja egy iskola, ahova nagyon sok ember szeretne bekerülni, ám mindez keveseknek sikerül. Főszereplőnk Elizabeth sikeresen bejutott a Carnivora Akadémiára. Már csak két dolga van: jól teljesíteni, ezáltal elérni, hogy bent maradjon. Az első nap azonban már a kiközösítés határára lép, ahogy bemegy az osztályterembe. Hiszen ott egyetlen diák mellett van hely, aki nem más, mint az, aki megölte a legjobb barátját. De ez igaz? Vagy tényleg valós, amit William állít? Tényleg ártatlan lenne? Vigyázz, mert ebben az iskolában semmi és senki nem az, aminek látszik. 

309.oldal

A főhősünk Elizabeth a történet során vajon a túlélő vagy az áldozat szerepét tölti be? Ugyanakkor ott a másik főszereplőnk Wiliam. Rá melyik igaz? A főszereplőinknek a történet során érzékelhető a személyiségfejlődésük, amit nagyon értékeltem és pont emiatt is volt az, hogy szinte faltam az oldalakat. A regény központi kérdése, hogy vajon meddig lehet elmenni a túlélésért? A végsőkig? Vagy van egy határ? És mi történik, ha a hatalom megszokássá válik? A regény alaphangulata sötét, nyomasztó, de erotikával fűtött. Nem mondom egy szóval se, hogy én ezt egy percig is bántam. Nagyon jó hangulatot adott a történetnek. A történet kiemelt témái a kontroll és a behódolás, a mentális és fizikai túlélés, valamint a trauma feldolgozása vagy szőnyeg alá söprése.

"A jelenünk és a jövőnk a múltbeli döntéseinkből következik. A múlt megértéséhez fel kell tárni a meghatározó eseményeket." - 59.oldal 

A regényben a karakterábrázolás is szót kell, hogy kapjon, hiszen az is egy nagyon fontos eleme a történetnek. Hiszen, ha a szereplők nincsenek jól ábrázolva, ott veszett ügy a történet. A főszereplők karakterfejlődése mint említettem látványos. Áldozatból túlélővé válik, a férfi karakterek pedig… Nem mindenki olyan, amilyennek látszik. Azonban azt meg kell hagyni, hogy az emberi gyengeség, ami igenis valós egy életben, remekül van ábrázolva. 

"Annyira vágyok a szerelemre, akár egy betegségre." - 237. oldal 

A történet erotikai szálát viszont voltak olyan helyek, ahol nem értettem, aztán mégis. Hiszen a történetben az erotika, a szexuális vonzalom egyfajta manipulációs eszköz egyes karakterek részéről. Az intimitás mértéke kezdetben nem igazán, de aztán a szereplők akaratán kívül egyre többször van jelen. A cél viszont mint említettem nem az, aminek lennie kéne. Egyoldalú dominancia jellemzi ezeket az együttléteket és semmi változatosságot nem tapasztaltam. A könyv nyelvezete nyers, de mégis szépen van megfogalmazva, nem száraz szöveg. Pont olyan, amilyet egy mai fiatal felnőtt vagy tini szívesen olvas. Ugyanakkor a szerző nagyszerűen ért ahhoz, hogyan és mikor érzékeltesse az olvasóval a hátborzongató jeleneteket. Ezért is imádtam olvasni és kérdés sem volt, hogy az első befejeztével azonnal nekikezdek a másodiknak. A történetben még különösen tetszett az, hogy bár a történet Elizabeth szemszögéből lett az olvasók elé tárva, fekete lapon itt-ott egyes szereplők is hallatják a hangukat és mesélnek el hiányt pótló dolgokat. Ezáltal pedig a szerző szándékosan fokozta az olvasó izgalmát. Hiszen a történet beli feszültségeket se egyszerre zúdította rá az olvasóra, hanem szépen apránként eloszlatva. 

"A szerelem nem egy döntés, a szerelem az, amikor elveszíted az eszed. Ezt nem lehet befolyásolni." - 145. oldal

Az író rettentően jól ért ahhoz, hogy egy könyvben sok igenis fontos témát érintsen és itt nem csak a tabutémák bátor, de provokatív feldolgozására szeretném fektetni a hangsúlyt, hanem mindenre. A szexuális dolgokra, a család, valamint a bizalom kérdésére. Ám ez csak pár dolog mindabból, amit ez a történet tartalmaz. A történet ugyanis tele van az olvasó érzelmi határait feszegető jelenetekkel, amiket be kell valljak, én rettentően élveztem, hiszen ez is egyfajta feszültségkeltés volt. A történet szerintem méltó lezárást kapott. Olyat, ami után az olvasó azt mondja „Úr isten, ez meg mi volt?! Kell a második rész.” (megtörtént események alapján) Számomra teljesen kielégítő volt a lezárás, kíváncsi voltam, hogy a második rész milyen izgalmakat tud nekünk még tartogatni.

"Ha tudnám, hogy a szerelem méreg, én akkor is élvezettel innám meg. Te leszel a végzetem, mert bármit megtehetsz velem." - 153. oldal 

Minden tininek és fiatal felnőttnek ajánlanám, de szerintem még a felnőttek is megtalálhatják benne az izgalmat, ha szeretik a sötét és provokatív történeteket. Nekem ez a könyv egy jó történet és az izgalom mellett megmutatta, hogy nem szabad mindenkiben megbízni. Eddig is eléggé bizalmatlan voltam az emberek felé, de ez a történet megmutatta, hogy tényleg nem nagyon lehet bízni az embertársainkban, mert senki sem az, akinek látszik.

„A ​pszichothrillerek rajongóinak kötelező olvasmány.” – Library Journal
„Tagadj mindent!”
Eve-nek jó élete van. Mindennap csókkal ébreszti a férjét, Nathanielt, és elindul matematikát tanítani a helyi középiskolába. Minden úgy van, ahogy lennie kell. Leszámítva azt, hogy…
Tavaly a Caseham Gimnáziumban botrány tört ki, miután elterjedt a híre annak, hogy egy tanár és egy diák között viszony alakult ki. Állítólag Addie Severson ez a tanuló. Eve azonban tudja, hogy a pletykák mögött sokkal több van, mint amennyi látszik.
Addie-ben nem lehet megbízni. Hazudik. Bántja az embereket. Életeket tesz tönkre. Legalábbis mindenki ezt állítja róla.
De senki sem ismeri az igazi Addie-t. Senki sem ismeri a titkokat, amelyekkel tönkre lehetne őt tenni. És azt sem tudják, bármit képes lenne megtenni azért, hogy ezeket a titkokat örökre megőrizze magának…
A New York Times, USA Today, Wall Street Journal és #1 Amazon bestsellerszerző Freida McFadden hátborzongató és fordulatos története megannyi rejtélyt tár fel az olvasók előtt, és egy régóta tervezett bosszúról mesél.
„Tele van titkokkal, és útközben rengeteg meglepetést tartogat.” – First Clue
„Zseniális, lebilincselő.” – Publishers Weekly
„McFadden szabályosan halmozza a titkokat és hazugságokat.” – Booklist”

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

Freida McFadden A tanár című regénye első pillantásra izgalmas pszichothrillert ígér, de sajnos a történet hamar kifullad a klisék és a kiszámítható fordulatok súlya alatt. A könyv ugyan próbál feszültséget teremteni és morális kérdéseket feszegetni, ám ezek a próbálkozások többnyire felszínesek maradnak. A karakterek sablonosak, a cselekmény pedig inkább emlékeztet egy gyenge tévéfilmre, mint egy valóban jól megírt, lélektani mélységeket kutató regényre. Bár McFadden korábbi műveit eddig még nem olvastam, az eddigi visszajelzések alapján nagy népszerűségnek örvendtek. Pontosan ezért is nem mondom egy könyv után azt, hogy nem olvasom el a többit. Ez számomra azonban nem ütötte meg azt a színvonalat, amit az eddig olvasott pszichotrillereimtől kaptam. Teljesen mást vártam.

"Mert az igazság az, hogy bármennyire is rossz a helyzet most, mindig lehetne rosszabb is." - 20. oldal 

 A könyv három részre van bontva. Az elsőben történik mindaz, amiről most beszéltünk. A második részéhez lapozva azonban csak faltam az oldalakat, egyszerűen nem bírtam letenni. Egyedül azzal volt bajom, hogy az csak a regénynek a húsz százaléka nagyjából. Maga a történet jó lehetett volna és én tényleg próbáltam szeretni. Így nektek is ebben a tudatban ajánlom csak a könyv elolvasását.