Kaphat-e főnixként szárnyra hamvaiból egy kapcsolat? Képes-e egy erősnek indult szerelem túlélni az idő, a titkolózás és a kimondatlan szavak okozta sebeket?

Jake tizenkilenc éves. Három szenvedélye van: a festés, a motor, és Noah. Három éve alkotnak egy párt, Jake épphogy tizenhat múlt, amikor elcsábította a férfit, aki a tanára volt. A kapcsolatukat így több okból is titokban kellett tartaniuk, a négy fal azonban nemcsak köréjük nőtt, egy idő után közéjük is állt. Az egyre több súrolódás egyre több veszekedést szült, Jake ráadásul egy vitájuk hevében elkövetett egy súlyos bűnt, ami tovább mélyítette közöttük a szakadékot. Amikor azonban Noah életében feltűnik valaki más, és elszánja magát a szakításra, rá kell döbbennie, hogy ők ketten képtelenek elengedni egymást…

 Hajnal Kitti új regénye a Főnix teljesen más volt, mint amiket hallottam róla. Amiket hallottam és olvastam, azok alapján sokan a Falak című regényéhez hasonlították, ez a feltételezés azonban cseppet sem állja meg a helyét. Hiszen itt egy teljesen más stílusát ismerhettük meg az írónőnek. A tanár-diák szerelmet nagyon kevés embernek sikerül jól megírnia - bár igaz könyvben eddig csak Becca Prior: A tanítvány sorozatának első két részét olvastam még, azonban wattpadon rengeteg ilyen történetet lehet találni. Kittinek azonban ez is sikerült. Azonban ebben az esetben nem teljesen a megszokott iskolában lezajló tanár-diák szerelemről van szó, hanem évekkel később. 

"Noah-n kívül egyetlen szenvedélye volt: a sebesség." - 14. oldal

 Mindenki azt várná, hogy a diákévek után a kapcsolatukban minden happy meg szivárvány és unikornis, (na jó befejeztem) de ki kell ábrándítsalak titeket, ha ilyen történetre számítotok... Közel sem. Hiszen Noah életében felbukkan valaki más, innentől pedig kezdődnek a féltékenykedések és beáll egy mosolyszünet, ami szerintem minden kapcsolatban normális. Azonban számomra az volt a furcsa, hogy túl hamar békültek ki, számomra pedig ez egyfajta „vihar előtti csend volt”. Hát... Nem túl sokat tévedtem.

"Egy világot érzett a nevébe zárva rezegni. Jake világát…" - 29. oldal

 A féltékenységről szólva pedig: ez először csak egyirányú, aztán valamilyen módon a másik irányba is „aktiválódik” ez a féltékenység. Meg kell küzdeniük azért, hogy a kapcsolatuk életben maradhasson. Ám, hogy ez sikerül vagy nem, azt a sors eldönti. Éppen ezért lehetünk tanúja egy hullámvölgynek, ami legtöbbször inkább egy háborgó tengerre hasonlít. Már kezdett elegem lenni ebből a sok civakodásból és folyamatos féltékenykedésből, mikor az utolsó száz oldalon hatalmas fordulatot vett számomra a történet. Minden szempontból.

"Egy időben Noah annyit dohányzott, hogy végül ő is rászokott. A férfi ettől észbe kapott ugyan, de már későn. Jake a hangulatát szerette a cigarettának: imádta figyelni a füst útját, érezni a kesernyés ízt a szájában." - 39.oldal

Mivel a történet E/3-ba volt megírva, így mindkettőjük külső szemmel nézhettem végig az eseményeket, ami nagyon tetszett, hisz mind a kettőjük gondolataiba bele láttam. Azonban rémisztő, hogy mennyire különbőző emberek találtak egymásra. Míg Noah egy pörgős, bulizós, barátkozós személyiség, Jake pont az ellenkezője. Ennek ellenére viszont szerelem volt első látásra. Azonban a bizalom néha megingani látszik, hiszen ritkán osztják meg a gondolataikat egymással, így a történetben egy idő után gyakorivá válik a „Mire gondolsz?” kérdés, ami sokszor az agyamra ment. Miért nem voltak képesek önmaguktól beszélni? 

"– Ebben hol a boldogság? – suttogta megrendülten. – Ez nagyon sötét, Jake.

– Kicsit halott voltam." - 299. oldal

 Bár azt meg kell vallanom, hogy mind a két karakter a szívemhez nőtt annak ellenére, hogy nagyjából a könyv felénél kezdtem el tervezgetni, hogy kit és hogyan ölnék meg a regényben. Sok elgondolkodtatni valót adott számomra, például a következő kérdést: Jake inszomniás? Hiszen az írónő sokszor említi, hogy egyáltalán nem, vagy csak egy-két órát aludt. Vagy például ott van maga a tanár-diák szerelem. Vagy ne adj isten a szerelmi háromszög, aminek a „középpontja” Noah. Noah, aki egy idő után dönteni kényszerül és mérlegelni. Fel kell tennie magának azt a kérdét, hogy megéri-e eldobni egy három éves kapcsolatot egy kaland kedvéért. Szerény véleményem szerint a válasz: nem. De vajon szerinte is? A könyv megmutatta nekem azt, milyen egy olyan szerelmi háromszög, ahol egy idő után mérlegeli és választania kell az egyik személynek. Izgalmas volt végigélni ezeket az eseményeket, megismerni Noah és Jake történetét, valamint a körülöttük lévő személyeket. Célzok itt például Lindsay-re, aki egy nagyon szimpatikus karakter lett számomra annak ellenére is, hogy nem ő volt a történet középpontjában, így nem nagyon ismerhettük meg. 

"– Szerintem egy esélyt megérdemel, nem?

– Dehogynem. Ha legközelebb is virágot hoz, és nem gumit, akkor hozzá megyek feleségül." - 424. oldal

 Az írónő számára pedig egyetlen dolgot jegyeznék meg: imádom a hosszúhaj-fétisedet. De komolyan. Az előző két regényben is ebben is hosszújajú volt valamelyik főszereplő. Vajon mi lesz a következő? Ennek „ellenére” azonban imádtam minden sorát a történetnek, habár meg kell kegyeznem, eddig ez volt a leghosszabb könyv, amit olvastam. Hajnal Kitti számomra egy olyan írónővé nőtte ki magát már három könyv után is, akit a jövőben is szeretettel és izgalommal telve fogok olvasni.