A tizenhat éves Mia, a Nyírségből származó szegény lány prostitúcióra kényszerül. Panka, a jómódú budai vállalkozók hasonló korú lánya emberkereskedők karmai közé kerül. A két lány közös kálváriája egy nyolcadik kerületi garzonban kezdődik. A rabságban mély barátság szövődik közöttük, Mia el is határozza, hogy megszökteti Pankát, még mielőtt elvinnék őt külföldre. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek, így Mia hamarosan az üldözöttek listájára kerül.

Szurovecz Kitti izgalmas, megdöbbentő története bár fikció, megtörtént eseményeken alapul. Vajon milyen a hazai emberkereskedelem és a szervezett prostitúció? Honnan szerzik be a lányokat? Milyen esélye van egy nagyon szegény és egy tehetős fiatalkorúnak ugyanolyan körülmények között? Mi történik, ha megromlik az egészségük, vagy felmerül egy váratlan probléma? Van bármiféle kiút? Ki lehet szállni? Ki segíthet?

Vélemény:

Megrázó, döbbenetes, emellett izgalmas, szórakoztató. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a könyvet, amit ma fél kettőkor fejeztem be. Addig nem voltam hajlandó lefeküdni, míg a végére nem érek. Mit ne mondjak, kár volt, ám jó értelemben. Olyan fordulatokat tett a szerző a könyv végére, amire nem számítottam és a nemlétező körmömet is lerágtam.
 A könyv a nyolcadik kerületi prostitúciót mutatja be két tizenhat éves fiatalon Mián és Pannán keresztül, akik teljesen eltérnek egymástól.
 Mia belekényszerült ebbe a helyzetbe, hiszen szegény családból származik. Neki nem igazán volt más választása, hiszen a családjának muszáj volt pénzt szereznie, hogy ne haljanak éhen. Ám a későbbiekben számára minden hiábavalónak tűnt és csak a testvéreiért való küzdelem tartja benne a lelket...
 Panna azonban akarata ellenére kerül bele ebbe az egészbe, mert rosszkor volt rossz helyen. Minden lehetséges módon próbál szabadulni, azonban rá kell jönnie, hogy csak segítséggel sikerülhet.
A könyv mindent megemlít és boncolgat, ami ilyen helyzetben csak szóba jöhet a két lánynál. Például azt, hogy egy ilyen munkától hogyan lesz valaki drogos, vagy a Stockholm szindróma témáját Mia szemén keresztül.
 Érdekes és hátborzongató könyvnek lehettünk tanúi. Örültem, hogy a kezembe vehettem. Ezek után pedig a szerző további művei sem fognak elmaradni.

Kedvenc idézetek: 

"Legszívesebben mindent eldugnék a világ elől, ami csak egy kicsit is jelzi, hogy lány vagyok."


"Az emberek ruhátlanul jönnek a világra úgy, hogy semmijük nincs. Mindent a szüleiktől kapnak. Már akik szerencsések. Panka, meg a többiek. Nekem semmi se jutott. Ki dönt arról, hova születünk? Hogy milyen a bőrünk színe? Hogy mit kapunk azoktól, akik a sors jószándéka vagy bosszúja miatt a szüleink lesznek? Az élet kurvára igazságtalan"


"Ha mégis igaz, amit Zolika mondott róla, hogy fű alatt valójában az elrablásomhoz asszisztált, akkor Oscar-díjat érdemel. Vagy inkább Oszkár-díjat. Milyen morbid gondolat!"



"- Lehet, hogy egyszer majd meglátogatom a börtönben - mondom, és látom ám a Panka arcán, hogy ez nem tetszik neki.
 - De miért?
 - Hátha szüksége van valamire most, hogy bezárták. Amikor én így voltam, ő is hozott nekem dolgokat...
  - Azt azért ne felejtsd el, hogy ő volt az, aki bezárt - mutat rám a Panka, majd igen nagyot sóhajt. - Úgy látszik, már kialakult nálad a Stockholm-szindróma.
 - Az meg mi? - kérdezem.
 - Amikor valaki megszereti a fogva tartóját és ragaszkodni kezd hozzá - magyarázza"