"A Kavargó rózsaszirmok csak egy blogregénynek indult." - interjú M. G. Brownnal

1. Mikor és hogyan jött neked az írás ötlete?

 Kiskoromtól kezdve írogatok. Mint sok író, én is versekkel kezdtem, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy megírtam életem első regényét, ami természetesen még nem a Kavargó Rózsaszirmok volt, hanem egy kis kezdeti szárnypróbálgatás. Mivel újságírásból diplomáztam, így nagyon sokat kellett írnom a főiskolás éveim alatt. Ez volt az az időszak, amikor úgy igazán elköteleztem magamat a regényírás mellett, és ekkor kezdett el megszületni az azóta már megjelent első regényem.

2. Hogyan jött a Kavargó rózsaszirmok ötlete?

 A Kavargó Rózsaszirmok valamelyik írás órámra készült, még a fősulin. Természetesen nem regényt kellett írni, csak egy rövidke kis novellát, de mondhatni, berántott a gépszíj, és nem tudtam leállni. Ekkoriban élték virágkorukat a blogregények, és a Kavargó Rózsaszirmok is annak indult, semmilyen komolyabb célom nem volt vele. Ha őszinte akarok lenni, inkább promóciós termékként funkcionált, hogy az olvasók megismerjék a nevemet, mert ekkortájt egy másik regényemet szerettem volna kiadatni. A csavar a sztoriban, hogy az a történetem sosem került kiadásra, még csak el sem készültem vele (noha, egyébként bekérte egy kiadó) mert kinőttem a sztorit, és teljesen beleszerettem a Kavargó Rózsaszirmokba. Szóval, úgy is fogalmazhatnék, hogy a KR elnyomta a másik regényemet, és megíratta önmagát.

3. Hány részesre tervezed?

Négy részesre tervezem, és gyakorlatilag már teljesen el is készültem az egész sorozattal. Az utolsó, negyedik kötetből hiányzik pár fejezet, mert egyszerűen nincs időm leülni a gép elé és befejezni. Talán egy kicsit tudatosan is húzom a dolgot. Nem szívesen engedem el Catherine-t.

4. Utána van valami terved?

Több regényem is van, amik szintén félkész állapotban várakoznak arra, hogy elkészüljek velük. A Rózsaszirmok sorozat mellett most a leginkább a Kárhozz el velem című regényemre fókuszálok, ami nem fantasy ugyan, de teljesen magával ragadott. Ebből a történetből egészen biztosan megjelent könyv lesz.

5. Az a regényed milyen témájú?

A Kárhozz el velem teljesen más témákat boncolgat, mint a Kavargó Rózsaszirmok. A főszereplője egy fiatal lány, aki egy tragikus balesetben elveszíti a szüleit, ezzel együtt azt a két embert, akiket a családjának mondhat. A regény az ő vívódásait követi nyomon. Rory megküzd a gyógyszer-függőséggel, a gyász különböző fázisaival, rájön, hogy az igaz barátokat végig nem jó helyen kereste. Sokat csalódik pozitívan és negatívan is, és rengeteget tanul az életről, miközben megtanul a saját lábára állni. Természetesen a szerelmi szál sem maradhat el, mivel lényegében az lesz a regény mozgatórugója. Talán mondanom sem kell, hogy tiltott szerelemmel fogunk találkozni, és olyan sikamlós témák lesznek feszegetve, mint például a vérfertőző kapcsolatok, a drogfogyasztás, és társaik. Úgy is mondhatnám, hogy kőkemény new adult történet.

6. Ó, jól hangzik! A Kavargó rózsaszirmok második részét mikorra várhatjuk?

 Az igazat megvallva én őszre tervezem, de az, hogy én mit akarok, az csak egy dolog. Nagyban függ a "háttérmunkások" munkájától is, értem ez alatt például a tördelőt vagy a nyomdát. Mindenképpen szeretném, ha még ebben az évben megjelenne.

7. De már a kiadóban van?

 Nem, és nagy valószínűséggel nem is lesz. Egyelőre úgy áll a dolog, hogy magam keresek nyomdát, de ez is képlékeny még.

8. Mi ennek a döntésnek az oka?

A legfőbb oka, hogy az UGK kötött oldalszámmal és kötött könyvmérettel tud csak dolgozni. Emiatt a Kavargó Rózsaszirmokból hat fejezetet kellett kinyesnem, amit azóta is bánok. Ez nem a kiadó hibája, tökéletesen tisztában voltam vele, hogy kötött oldalszámokkal dolgoznak, de nem szeretném emiatt elrontani a történetet. Nagy valószínűséggel a KR első részéből is kihozom majd az eredeti (most már úgy mondanám, hogy bővített) kiadást. 

9. És tervezed kiadni az eredetit?

Ki sem hagynám.

10. A tanárok hogy fogadták, amikor beadtad ezt az írásodat a suliban?

Órán csak az első fejezetet látta a tanár úr, de hamar szétfutott a hír a tanszéken, hogy "Hajnalka regényt ír". :D Kíváncsiak voltak, és kértek is be részleteket a regényből (mivel nagyrészt ők is írók voltak), amik meg is jelentek egy online magazinban, amit a főiskola tanárai és diákjai szerkesztettek.

11. Akkor ott viszonylag nagy neved volt. Általános iskolában is írtál?

Szerintem már-már túl nagy. Eléggé túlbuzgó voltam. Utólag visszagondolva, nem biztos, hogy ezzel elnyertem a diáktársaim tetszését. :D  Általánosban kezdtem verseket írni. A sors iróniája, hogy pont fogalmazás órára felejtettem el elvinni a munkafüzetemet, ezért a tanítónénim megkért, hogy foglaljam el magamat. Óra végére teleírtam a füzetemet versekkel, és még középiskolás koromban is rengeteg verset írtam.

12. Általában milyen témákat ragadtál meg?

Mindig az aktuális lelkivilágomnak megfelelő verseket írtam. Éppen ezért a gyerekverseim bohókásak. Játékokról, a kutyáimról, a barátaimról írtam őket. Középsuliban, amikor bejött a tipikus, depis tinédzser-időszak, nagyobbrészt szenvedős-szerelmes verseket írtam. Visszaolvasva őket nem tudok nem nevetni.

13. Tudsz egyet mutatni vagy nem járatnád le magad? :)

 Tudni éppen tudok, de aztán senki se tituláljon őrültnek. :D (Feltéve, ha megtalálom. valamelyiket).

Haláldal a kedveshez

Szívem élettelen, nem éled fel soha. Kihalt a remény, eltűnt az otthona.
Halálszagú lehelettel suttogom nevedet, oszladozó kezemmel érinteném kezedet.
De távol vagy tőlem, mint nyártól az ősz, mint a csillagtól a part mentén sorakozó fűz.
Azt mondják, a reménynek van egy csodás erdője, de már az is az emlékek bűzösen rohadó temetője.
Halálférgek vájnak az élettelen húsba, a lélek szinte ordít, feltör minden búja.
Máglyán égett tetem kiszáradva hever, hófödte sírhantban altatót énekel.
Zokog a szél is, miközben siratóját írja, nincs menekvés annak, ki fájdalmát ordítja.
Hiába is remél az élettelen hulla, nem jön a megváltás, rég nincs vér a húsba.
Kopár szikla hegyek vérrel vannak festve, dögkeselyűk serényen szálldogálnak felette.
Az elhamvasztott lelket tovaűzi búja, zavarja, kergeti, véget nem érő túra.
Elsuttogott félszavak, megtagadott szeretlek. Aljasan vigyorgó, szívtörő eretnek.
Ki megtagadta lelkét, megtagadta mit érzett, kit a félelem irányított, nem pedig a végzet.
Gyerünk hát, érezd a rohadt lélek szagát, érezd a szerelem elmúló illatát!
Émelyegsz? Nem bírod? Pedig te voltál a gyilkos. Menekülsz? Elfordulsz? Már nem élvezed? Épp most?
Most, mikor már szívem vad férgek tanyaháza? Ne aggódj, ez az elmúló szerelem utolsó vallomása!
Megöltél, gyilkos vagy, elvitted a lelkem! Fájdalmas tűzzel ölted meg a testem.
Kicsordult véremmel írok fel a falra, ez az utolsó üzenet, majd valaki lekaparja.
Körmöm letörik, ahogy a vakolatba vések. A megtagadott szavak kínoznak, mint a kések.
Emlékül hagyom hát vérrel írt nevemet, hogy itt legyek, ha már nem foghatod kezemet.
Így küldöm el neked búcsúlevelemet, így a meg nem élt, széthullt életemet.
Mert hibáztál, eldobtál, mint a leszakított virágot, hagytad, hogy nélküled építsek új világot. De gyenge volt az alap, a falak leroskadtak, rám estek, megöltek, sírként betakartak.
Ne nézd, hogy haldoklom, ezt nem kérném soha! Boldog vagy? Ugyan már, szenvedj csak, ostoba!


14. Ahogy látom, így töltötted ki a szerelmi bánataidat.

Igazából, ezt "megrendelésre" írtam egy barátnőmnek, akit éppen dobtak. Viszonylag kevés "bánat" ért ebben az időszakban.

15. Mit tanácsolsz az írópalántáknak?

 Azt, hogy ne akarjanak egyből regényt írni. Egyszerűen csak írjanak, önmaguk gyönyörűségére, és ha megfelelően kiforrja magát a sztori, akkor a regény erőfeszítések nélkül írja meg önmagát, szinte észrevétlenül.

You May Also Like

0 megjegyzés