„Megöltem Winklert, mégis ártatlan vagyok.”
Conor Fostert egy brutális gyilkosság helyszínén fogják el. Testét ellepi az áldozat vére, a késen lévő ujjlenyomat tökéletesen egyezik az övével.
Állítása szerint a tettes Lenard. Lenard Axe, nem más, mint elméjének a másik lakója.
Szabadságát ugyan elveszti, de börtön helyett a Bridewood elmegyógyintézet foglya lesz.
Dr Nathalie Lawson vállát súlyos teher nyomja.
Megállapítani, hogy valaki többszörös személyiségzavarban szenved, vagy mesteri színjáték kíséretében csupán hazudik, embert próbáló feladat.
Főleg, ha a doktornő gondolatait más is leköti. Ami eleinte csak furcsa, majd rémisztő érzéseket kelt benne.
Az új beteg és a hátborzongató események között párhuzamot vonni őrültség lenne.
Vagy talán mégsem?

 Véleményem:

 Mi volt ez a könyv? De komolyan. Úr isten. Számítottam rá, hogy ütni fog, na de hogy ekkorát? Hát ezt nem gondoltam volna.Történetünk ugye ott kezdődik, hogy Nathalie, a Bridewood elmegyógyintézet egyik orvosa kap egy új beteget, akit egy ember meggyilkolásával vádolnak, ám ő mindenáron azt állítja, nem ő, hanem a másik személyisége tette. Itt jön Nathalie feladata, hogy megállapítsa, hogy ténylegesen disszociatív személyiségzavarról beszélhetnek Conor esetében vagy egy nagyon jól felépített színjátékról.

 A disszociatív személyiségzavar egy ritka, ám súlyos pszichiátriai állapot, amelyben az egyénben több, elkülönült identitás vagy tudatállapot alakul ki. A „disszociatív” jelentése többszörös. Ezeket altereknek is szokás nevezni. Ezek az alterek különböző személyiségek és mindegyik más-más módon éli meg és érzékeli a világot. Mások az érzéseik, az emlékeik és az identitásuk.

A disszociatív személyiségzavarban szenvedő egyén élete összetett lehet, abból kifolyólag, hogy a különböző személyiségek eltérő módokon befolyásolják egymás és az érintett életét is. A különböző személyiségek nem feltétlenül tudnak egymásról, illetve általában van egy „fő” személyiség, amelyik a legdominánsabb.

 Innentől kezdődik a történet és a talányok sorozata. Nathalie tipikusan az az ember, aki még a munkáját is hazaviszi, így kerül szóba legjobb barátnőjével az új betege, aki innentől kezdve úgy tekint erre, mint valami érdekes témára. Drága főszereplőnk ugyanis elől hagyta Conor aktáját. Ezután ismerjük meg csak igazán főszereplőinket, nevezetesen Conort, Lenard-ot és Nathalie-t. Kalandos út volt, ami a végéhez vezetett. Faltam a lapokat. (bevallom őszintén, nehéz róla spoiler nélkül mesélni, mert év végén kicsit megcsúsztam az értékelésekkel és már mind a két részt olvastam. 

Egy szónak is száz a vége. Ha kíváncsiak vagytok a történetre, akkor olvassátok el. Higgyétek el, megéri. Én amint befejeztem az elsőt, kezdtem a másodikat, mert tátva maradt a szám a végén (apró spoiler: a második végén még inkább és a harmadik résznek még nyoma sincs).