Amikor ​a szerelem a jégnél is keményebb és a pokolnál is forróbb.

Sally Dannison egy vérbeli újságíró, akinek a karrierje az első. Pökhendi főnöke se tántoríthatja el attól, hogy a legjobb legyen a szakmájában. Egy nap azonban olyan feladatot bíz rá, amelyhez semmi kedve nincs. Interjú egy arrogáns hokicsillaggal. Aki mellesleg szintén nem örül ennek a riportnak.

Josh Nickerson élsportoló, akinek egyetlen célja és hivatása, hogy újabb Stanley-kupához juttassa csapatát. A hokinak köszönhetően nők ezrei rajonganak érte, de a felkínálkozó lehetőségek közül csupán néhányuk ágyában hajszolja az élvezeteket. Komolysága és keménysége kikezdhetetlen, Sally azonban mégis talál rajta fogást.

Találkozásuk olyan sorsszerű robbanás, amely mindkettőjük lelkét felperzseli. Amikor útjaik újra és újra keresztezik egymást, arcpirító szenvedéllyel vesznek elégtételt egymástól, és ez további bonyodalmat okoz mindkettőjük számára.

Vajon melyikük ravaszabb játékos a saját maga pályáján?

P. C. Harris erotikus-romantikus regénye megannyi izgalmas és érzelmes pillanatot ígér. A két főszereplő izzó vággyal teli kapcsolata pedig a leghűvösebb szíveket is felolvasztja.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:  

 P. C. Harris új könyve ismételten lenyűgözött. Imádtam a fogalmazást, a humort, a történetet. Valamikor még beleolvastam Wattpadon, de volt egy olyan megérzésem, hogy ez a történet meg fog jelenni könyv formájában és nem olvastam tovább. 

 Amikor viszont ténylegesen a kezem közé vettem és újra nekiálltam, megint magával ragadott. P. C. Harris gyorsan olvasható, humoros nyelvezettel ír, nagyon várom a következő kötetét. Maga a történet ott kezdődik, hogy a főszereplő nő Sally egy újságíró, aki azt a feladatot kapja, hogy készítsen egy interjút a híres hokissal, Josh Nickersonnal. Ám ez nem megy épp olyan egyszerűen, mint ahogy azt Sally elképzelte. Ugyanis Josh nem hajlandó interjút adni. Sally pedig nem adja fel egykönnyen. Innen indul egy macska egér harc, amit élvezet volt olvasni.

"– A volt főnökömre emlékeztetsz.
– Na, ne mondd, szivi.
– Sok bennetek a közös. Mind a ketten feleslegesen vesztek egy dolgot. Levegőt." - 245. oldal

 Nagyon sokat nevettem ezen a történeten és aztán már csak azt vettem észre, hogy elfogytak a lapok. Miért volt ilyen vékony ez a könyv? Szerettem volna, ha még folytatódik, de sajnos nem így lett. Pedig nagyon szórakoztató volt tényleg. Imádom az írónő humorát, imádtam a főszereplők közti civakodást és az egyre jobban erősödő kémiát.