Jonah sosem gondolta volna, hogy létezik egy olyan lány, mint Vivi.
Vivi nem sejtette, hogy Jonah hoz fényt az életébe.
Egyikük sem gondolta, hogy ilyen nyaruk lesz… hogy olyan nyár lesz, ami felülírhatja a jövőjüket.
Egy lebilincselő történet egy új szerelemről, régi sebekről, és a mélyben fortyogó erőkről… két fiatalról, akik rájönnek arra, hogy ha a megfelelő emberrel, a megfelelő időben „ütközöl”, az mindörökre megváltoztat.

Véleményem:

 Bevallom ez a könyv egy a környezetemben fontos szerepet betöltő ember miatt került a kezembe, illetve amiatt, hogy az ő diagnózisa megegyezik a főszereplő lány állapotával. 

 Ugyanis a mai napig alig van beszélve a mentális betegségek fontosságáról és érdekesnek tartottam, hogy találtam ebben a témában egy olyan könyvet, ami nem szakkönyv és érthetően is írja le az állapotot. Nem betegség, állapot. Bár betegségnek is fel lehet fogni. Kinek, hogy könnyebb.  Én ezt is és a sajátomat is egy állapotnak fogom fel, nem betegségnek. Természetesen vannak a rosszabb napjaim, amikor viszont inkább betegségként tekintek rá, mintsem állapotra. Habár két külön diagnózisról beszélünk az én esetemben és Vivi (a könyvben szereplő lány) esetében.

 Bár a vicc az, hogy a könyvben szó szerint nincs leírva, hogy Vivi bipoláris, nekem mégis leesett az első hipomániás epizódja után. Ám azt még mindig nem tudom megérteni, hogy azokban a filmekben/sorozatokban/könyvekben, amelyekben a bipoláris zavart mutatják be, miért csak a mániás epizódra helyezik a hangsúlyt? A depressziós fázisokról, illetve a kevert fázisról is ugyanolyan fontos beszélni. Hiszen ha egy olyan fiatal kezébe kerül a könyv, aki frissen diagnosztizált, pont nem csak arról akar olvasni, ami jó és boldog (pláne nem úgy, hogy minden ilyen tartalomban a főszereplő csak úgy elszórogatja a gyógyszereit és nem veszi be. Nekem ilyen eszembe se jutna - és nem is jut a sajátommal se). 

 Maga a történet egy nyári kalandról szól, ahol Vivi megismerkedik egy sráccal, akinek nem is tűnik fel, hogy a lánnyal minden rendben egy bizonyos pontig, ott azonban már nem nagyon van miről beszélni. Egyedül a végére mondhatnám azt, hogy ott van néhány értelmes és jól megírt sor egy ilyen állapottal rendelkező ember számára. 

 Összességében amúgy ha úgy olvasod, hogy nem nagyon tudsz semmit a bipoláris zavarról, akkor még élvezhető is lehet. Csak ha mindezek után utánaolvasol... Akkor egy picit csalódni fogsz a könyvben. Azonban én senkinek nem mondom, hogy olvassa vagy ne. Mindenkinek az egyéni döntése. Egy biztos. A szerző próbálta nagyon habos-babos regénynek megírni. De nem rossz próbálkozás.