Fülszöveg:

Barátság, szerelem, csalódás, reménykedés, megmérettetések – a tizenhárom éves Feltser lányok története tovább folytatódik. A hetedikesek második féléve izgalmasan alakul, az osztályfarsang botrányba fullad, Zita és Marci kapcsolata váratlan fordulatot vesz, és felbukkan egy új osztálytárs, Vili. Luca sokáig önmaga előtt sem meri beismerni, hogy talán többet érez az új fiú iránt, mint barátság. A Feltser szülők eközben továbbra is külön élnek, a biztos családi fészket válságok remegtetik meg. De lehet, hogy a megpróbáltatások és nehézségek az olyannyira különböző lelkületű lányokat kicsit közelebb hozzák egymáshoz?

Vélemény:

 Juj. Megmondom őszintén: az első résszel semmi bajom nem volt, csak a betűtipus volt nekem kicsit para. A második résztől viszont a hajamat téptem és alig vártam, hogy a végére érjek.
 Engedjétek meg, hogy felsoroljam, mi is volt vele a bajom:
1. Az írónő még mindig nem jött rá arra, hogy nem 16-17 évesekről ír, hanem azt folytatja, amit 14 (azt hiszem akkor kezdte el írni) évesen elkezdett és nem vette észre, hogy már kinőtt ebből. Ezáltal pedig egy 14 éves karakterre aggatja azokat a tulajodnságokat, amik a 16-17 évesekre jellemzőek.
2. Helyesírás: Volt benne egy-két olyan helyesírási hiba, ami majd' kiszúrta a szemem.
És ezt úgy mondom, hogy már nem egy kezdő íróról van szó. Vagyid annyira nem kezdő. A történet maga tetszett, csak épp ott a baj: Nincs jól megírva. Ha Vanda normálisan kidolgozta volna a karaktereket és a cselekményt, akkor ezzel nem lenne semmi gond. Bár azt bevallom, hogy Zita karakterét imádtam.

Kedvenc karakter:

Zita. Zitában, valahogy felfedeztem azt a főszereplőt, akit én eddig kerestem a könyvekben. Vad, szabályszegő, nem érdeklik mások. Bár sokak szerint én is hasonló vagyok.

Kedvenc jelenet:

Amikor április elsején egymásnak öröznek be. Azon azért jókat röhögtem.