Helena Silence interjú

1. Hogy jött az ötlet, hogy te elkezdj egy könyvet és egyáltalán ki is add?

Mindig is szerettem olvasni, a legtöbb nyaram azzal telt, hogy mindent elolvastam, ami a kezem ügyébe került. A városi könyvtárban jó ismerősöm volt az összes dolgozó, és egy cseppet sem csodálkoztak, amikor egy-egy hétvégén 10-12 könyvvel mentem haza. Az olvasás szeretete hozta magával az írásét, de sokáig csak kisebb novellákat, vicces sztorikat írtam. Aztán a főiskola után, a munkakereséssel együtt is sok szabadidőm lett, így elhatároztam, hogy egy korábbi novellámat, aminek a története nem hagyott nyugodni, továbbfejlesztem. Végigírtam egy nyarat, és megszületett az Enigma első verziója. Elég gyakorlatias vagyok, és kissé talán naiv is, mert elhatároztam, hogy ha már sikerült megírnom egy regényt, megpróbálkozom a kiadóknál. Időbe, és jó néhány átírásba került, de végül sikerült.

2. Honnan jött az Enigma ötlete?

Egy novellával indult, amelyet egy buszozás ihletett. Nem szeretem, ha túl közel jönnek hozzám, de akkor rengetegen voltak, mindenki hozzásimult a másikhoz. Rossz érzéseim lettek egy érintéstől, és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha sokkal több mindent megtudhatnánk egy ilyen véletlen során. A főszereplőm olyan ember, aki az érintéseket egy teljesen más szinten érzékeli. Képes a bőr mögötti emberbe látni, vagy éppen egy tárgy teljes történetét feltérképezni.

3. Az írás előtt te csináltál fejezetvázlatot, amibe leírod, hogy mit is akarsz beleírni?

Nem, és ma sem használok ilyen módszereket. Általában csak eszembe jut valami, és azt bontom ki, majd az egyes részeket összefűzöm egésszé. Az írás nálam mindig ösztönös volt, igyekeztem úgy csinálni, ahogy én jónak éreztem, és ez jelen esetben azt jelentette, hogy gyakran ugráltam az egyes részek között, a hangulatomtól függően. A végén, amikor már felgyorsultak a dolgok, nem tudtam volna elvonatkoztatni a regény befejezésétől, amit elképzeltem, így sorrendben haladtam az eseményekkel.

4. Hogyan születtek a karakterek?

Változó. Mivel magamat ismerem a legjobban, sok dolgot használtam fel a saját érzéseimből és gondolataimból, de ugyanígy tettem néhány ismerőssel is, akik meglepően jó alapanyagnak bizonyultak. A megfigyelés híve vagyok, néha úgy érzem, órákig képes lennék csak figyelni az embereket. Egy idő után talán kitalálnám, hogy mi folyik bennük, érdekes próbálkozás lenne. Főleg a megfigyelés segített a karakteralkotásban, illetve a rengeteg olvasás.

5. Miért pont fantasy témában kezdtél el alkotni?

Nem gondolkoztam műfajokon, amikor elkezdtem. Egyszerűen ez állt közel hozzám. Szeretem a hétköznapi történeteket, amelyekben van egy kis plusz. Az Enigmában ezt az érző képesség jelentette. Igyekeztem nem elrugaszkodni nagyon a földtől, mert szerettem volna, ha az olvasók a lehető legjobban Lena helyébe képzelik magukat.

6. A történetben Lena ugye nem volt tisztában azzal, hogy az, akit a nagybátyának hitt, valójában az apja. Hogy-hogy? A szülei miért nem mondták el nekik?

Azt hiszem, ez kiderül a történetből. Abban az élethelyzetben Lena anyjának nem volt semmi reménye arra, hogy valaha boldog lehet. Elkövetett egy hibát, amiből aztán egy nagyon jó dolog származott. Szerencsére sikerült az életét jó irányba terelnie, és rájönnie, hogy mennyire szerencsés. Tapasztalataim szerint minél tovább titkolsz valamit, annál nehezebb lesz bevallani, míg egyszer úgy nem döntesz, hogy nem éri meg az a fájdalom, amit a titkoddal okozol másoknak. Lena anyja is így érzett, nem akarta felborítani a családja életét. Ugyanakkor a férje mindig sejtette az igazságot, de nem érdekelte. Addigra Lena az ő gyermeke lett teljesen.

7. Tervezel a két Enigma könyvhöz spin-off kötetet?

Egyelőre nem, előfordulhat, hogy kiegészítő novellák még lesznek, de most egy új történeten dolgozom, amikor jut rá időm.

8. Mesélj magadról egy kicsit!

Szeretek egyedül lenni, és saját magamnak beosztani az időmet. Szeretek moziba járni, a barátaimmal beszélgetni, olvasni még mindig nagyon, megfigyelni az embereket, és a kis közösségekben kialakuló konfliktusokat. Igyekszem magamba szívni mindent, és nem feltétlenül csak az írás miatt. Szeretem az esőt, de a vizes utakat nem. Az ősz a kedvenc évszakom, a levélhullás miatt, azt hiszem, és mintha a fény is sokkal lágyabb lenne ilyenkor. Szeretem az érzést, amikor hazaérek, és azt is, amikor vidékre hazamegyek a szüleimhez. Még mindig anyukám főztje a világon a legjobb. Szeretek aludni és álmodni, majd reggel nem emlékezni az álomra, kizárólag a jó érzésekre. Szeretem azt gondolni, hogy sikerült valami maradandót alkotnom. Remélem, hogy így van.

9. Az írás a napodnak hány százalékát teszi ki?

Mostanában inkább hetek vagy hónapok adják az alapot, sajnos nem tudok minden nap írni, a munkám eléggé lefoglal.

10. Mit üzensz az olvasóidnak?

Örülök, hogy vagytok, és hihetetlenül hálás vagyok azért a rengeteg visszajelzésért, amit tőletek kaptam. Nélkületek nem létezne Enigma, sem Lena. Szóval köszönöm, hogy lehetővé tettétek a világom megteremtését.

You May Also Like

0 megjegyzés