Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.
Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.

Értékelés: 

1. novella: „A szerelmesek”

Fumiko szeretne visszatérni a múltba, hogy tisztázza kapcsolatát Goro-val, a férfival, aki elutazott Amerikába. A novella olyan fontos témákat érint, mint az elmulasztott lehetőségek vagy a kimondatlan szavak fontossága. Az olvasó könnyen azonosulhat a történettel, hiszen Fumiko vívódásait bárki átélheti. A kávéházi szabályok bemutatása izgalmas, fokozatosan tárul fel a varázslat kerete. A lassú felvezetés nagyon szépen megalapozza a többi történet hangulatát. 

2. novella: "A házaspár"

Fusagi, az Alzheimer-kóros férj felesége szeretne-visszautazni a múltba, hogy újra éljen egy pillanatot. A novella olyan fontos témákat érint, mint a szeretet, a gondoskodás, valamint az emlékezet is a felejtés tragikuma. Megható és szívszorító történet, amely az idő múlásának elkerülhetetlenségét hangsúlyozza. Ez a novella nagyon jól megmutatta, hogy nem a múlt megváltoztatása a lényeg, hanem az újraélés és az érzelmi béke. Szerintem talán ez a legérzelmesebb mind közül.

3. novella: "A nővérek"

Hirai, aki eltávolodott családjától, találkozik elhunyt húgával. A történetben fontos szerepet játszik a bűntudat, a megbékélés, valamint a családi kötelékek jelentősége. A történet drámai csúcspontja az elengedésről szól, a történet karakterfejlődéssel erőteljes és hiteles ívet ír le. A novella jó a mutatja a kávézó misztikumának spirituális oldalát. Nekem ez a novella is nagyon a szívemhez nőtt, nagyon szerettem olvasni. 

4. novella: "Az anya és a gyermeke"

Kei, a kávézóban dolgozó nő, aki egészségügyi okokból nem élhet hosszú életet, találkozik a jövőben születendő gyermekével. A történet olyan fontos témákat hordoz magában, mint az anyaság, a jövő elfogadása, valamint az élet és a halál határán való lét. Szerintem mind közül ez a novella volt a legmélyebb is a legfilozófikusabb. Erősen ráirányítja a figyelmet arra, hogy jelen pillanat megélése a legfontosabb. A történet szimbolikus zárása olyan, mintha kelet az adna az egész történetnek. Nekem ez a novella is nagyon tetszett, szerintem egy méltó lezárás volt a kötetnek.

Fülszöveg:

Farkas Roni, tizenegyedikes gimnazista egy nap váratlanul névtelen üzenetet kap arról, hogy a fiú, akivel nemrég kezdtek alakulni a dolgai, éppen egy másik lánnyal tölti az estét. Roni azonnal véget vet a kapcsolatnak, azonban a küldő kiléte néhány nap elteltével sem hagyja nyugodni, ezért elhatározza, hogy megkeresi a Budapest szívében található, patinás múlttal rendelkező, hatalmas és nagy létszámú Deák Gimnázium tanulói között a segítőjét.

Roni kitartása hamarosan meghozza az eredményt, ami meglepetésére sokkal többről szól, mint gondolta volna, és nem várt döntés elé állítja a lányt – mert a Deákban mindig történik valami.

Értékelésem:

Leiner Laura: Mindig történik valami a Deákban című könyve idén került az olvasók kezébe. Műfailag az ifjúsági regény kategóriába tartozik, de ezt átlépve sok fiatal felnőtt és idősebbek is olvassák. A történet középpontjában a gimnáziumi élet, a barátságok, szerelmek és mindennapi drámák állnak. Bemutatja, hogy a fiatalok hogyan élik meg a hétköznapi helyzeteket, konfliktusokat, illetve hogyan formálódnak a kapcsolataik.

"Ismered a Deákot, mindig történik valami, azt hiszem, ezután rögtön Borbás tanárnő év végi leszámolása volt terítéken, aki ugye összesen harmincegy tanulót buktatott meg csak a tizedikes évfolyamakból. A DeákONline is beszámolt róla, „A nagy Mészárlás, avagy Borbálás” volt a cikk címe." - 105. oldal 

Főszereplőnk Farkas Roni a Deák gimnázium egyik tanulója, aki ugyan olyan átlagos, mint bármelyik másik diák. Mellékszereplők nem igazán vannak, hiszen akik azok, az idő múlásával főszereplők lesznek. A könyv stílusilag pörgős és olvasmányos, bár bevallom őszintén én a századik oldal előtt még azt hittem, hogy végig se olvasom ezt a könyvet. Bár lehet csak én vagyok így ezzel, de engem az ötven valahányadik vagy már nem tudom meddig nemigen győzött meg. Bár azt be kell vallani, hogy a könyv hitelesen adja vissza a mai kamaszok gondolkodásmódját és beszédstílusát. Laurától már megszokhattuk, hogy a könyveit sok humorral fűszerezi és meg kell mondjam, ez most se hiányzott. 

"De nem akartam, hogy tudják, ki vagyok, ezért úgy döntöttem, anonimitásba burkolózva segítek másokon, és elrejtve valódi kilétem. Mint példaképem, Bruce Wayne – mondta ki maga elé révedve.
– Ő nem a… – néztem félre elgondolkodva.
– De – biccentett Benedek. – Batman.
– Akkor jól rémlett – helyeseltem.
– Amúgy is sok közös van bennünk – folytatta Mirkó. – Kivéve, hogy nekem nincs jelmezem. És pénzem. És birtokom. És hűséges inasom. És égre vetülő hívójelem. És a szüleim is jól vannak szerencsére – gondolta át. – Jó, lehet még sincs bennünk annyi közös – állapította meg." - 77. oldal

A regény többek között hangsúlyt fektet a barátságra, az összetartásra és az önmagunk keresésének fontosságára. Valamint arra, hogy a hétköznapi dolgokból is fontos tanulságokat lehet levonni. A mai fiatalok, illetve az én korosztályom (20+ évesek) könnyen tud azonosulni a regénnyel, hiszen nagyon valósághű az ábrázolás. Saját véleményemként azonban azt mondanám, hogy nehezen indult be számomra a regény, de a továbbiakban annál élvezetesebb olvasmányt nyújtott. Szerettem a karaktereket, a nyomozásokat és mindent ami ebben a könyvben volt. Minden elfogultság nélkül állítom ezt. Nyilván megvannak a saját maga hibái, de melyik könyvnek nincsenek? Tehát bátran ajánlanám a 15+ korosztálynak, illetve attól felfelé is. A fiatalabbaknak szimplán azért nem, mert mivel egy gimis közegről van szó, nem biztos, hogy megértik azokat a problémákat, amik a könyvben felmerülnek. 

"– Te játszottál már?
– Igen – feleltem. – Egyszer – tettem hozzá, és a vigyorukat látva mosolyogva bólintottam egyet, majd egy gondterhelt sóhajtással a számhoz emeltem a poharamat.
Úgy háromnegyed órája." - 441. oldal 

Rövid zárásként azt mondanám, hogy az első pár oldalt tekintve a könyv lendületes volt, a karakterek pedig szerethetőek. Gyengeségnek talán a nehéz kezdést mondanám, de ez tényleg csak az én olvasási élményem alapján, lehet más nem így fog vélekedni róla. Szóval: ha egy könnyed, szórakoztató ifjúsági regényt keresel, amely hűen tükrözi a kamaszok világát, ez a könyv neked szól. (Ja és ha mész a könyvesboltba, ne feledd, már megjelent a második része is).

A hegy nem ereszt.
És megbosszulja, ha nem tartod tiszteletben az akaratát.

Micah szenvedélyes hegymászó és boldog családapa, férjével két kisfiút nevelnek. Bár nyilvánvalóan aggódnak érte, támogatják legújabb Everest-expedíciójában is. Ez az út azonban másképp alakul, mint kéne. Bár Micah-nak sikerül, a csapatát ért tragédia feldúlja az életét.

Vajon lehetséges-e a visszatérés az Everestről, vagy Micah lelke örökre ottragadt a hófedte hegycsúcson?

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A FAIRBOOKS KIADÓNAK

Értékelésem:

   Sophie Anne: Everest című regénye idén került a könyvpiacra a FairBooks Kiadó gondozásában, és ha csak egy mondatot írnék a könyvről, annyi lenne: Megérte kiadni ezt a könyvet. Műfaját tekintve inkább romantikusnak mondanám mintsem drámának, bár az is volt benne bőven.

 Történetünk részletes visszaemlékezésekből áll, hiszen Micah a pszichiáterének számol be részletesen az Everesten történtekről, mely mondhatni úgy, megváltoztatta az életét. A történet fő szála Micah és az ő családja. Micah ugyanis imád hegyet mászni, ezúttal pedig megígéri férjének, hogy ez lesz az utolsó. Hiszen már két gyerekre kell vigyázniuk, akiknek ők jelentik az életet. Az egész könyv egy érzelmi hullámvasút, szinte minden fejezeten szétbőgtem a fejem. Tetszett, hogy Micah is meg akart gyógyulni, még ha ehhez az is kellett, hogy egy szakembernek teljesen elmesélje, mi is történt vele ott a helyen, illetve utána. Merthogy nem volt egyedül. A történet pont úgy zárult, ahogy én azt vártam, de mire eljutottam a végéig, addigra nem kevés zsepi ment a kukába.

 A történet amellett, hogy alaposan megsiratja az olvasót igen komoly témákat dolgoz fel. Ilyen például a depresszió, a PTSD, a gyász és ehhez hasonló komoly dolgok. Belőlem érzelmek sokaságát váltotta ki. Egyik pillanatban nevettem, aztán már a szememet töröltem a könnyektől.

 Nyelvezetileg könnyen olvasható, letisztult, de azért néhol szókimondó, ami nekem nagyon tetszett és szerintem pont ez kellett a történetnek. Hangulatilag viszont egy melankolikus, feszült történet tárult az olvasó elé. Ez pedig a lassabb tempójához tökéletesen illik. Legalábbis én nagyon szerettem. Ami nekem még nagyon tetszett, hogy a mesélés miatt néha ugrált a könyv a múlt és a jelen között, de úgy, hogy mindig lehetett érzékelni, hol tart a történet. 

 Micah a történet során hatalmas változáson ment keresztül és fogalmazhatni úgy, nagyon büszke voltam rá. Mellékszereplők közül aki kiemelhető az egyetlen ember, aki Micah-n kívül túlélte... Tényleg nem lehet ezt ép elmével kibírni. Szerintem az ő karaktere is teljesen valósághűre sikeredett. 

 Nehéz lenne egy-egy dolgot kiemelni a történetből, ami különösen tetszett. Az egész könyv úgy, ahogy van. A fiatal felnőtt korosztálynak ajánlanám, mert ők az a korosztály, akik már megértik azt, amiről ez a könyv szól és azt, amit üzenni akar. Bennem személy szerint hatalmas ürességet hagyott. Kitépte a lelkemet a könyv és eldobta.