Na hát ebben a pár napban is nagyon sok minden történt. Kezdve ott, hogy csütörtökön nem voltam kint, csütörtökön csak futólag voltam, pénteken kimentem szétnézni, de igazán csak szombaton és vasárnap indultam neki. Így nézett ki a naptáram:
Június 14., Péntek:
11.00 - Ebisawa Asuya dedikálás
Ide igazság szerint csak azért mentem, mert a pótanyum emiatt jött fel Pestre és akkor márösszefutottam vele is.
12.00 - Tóth Tamara dedikálás
Ezután én átszaladtam pár standdal arrébb Tóth Tamarához köszönni és beszélni pár szót. Bár ebből a "pár szóból" az lett, hogy... Hogy a pótanyám utánam jött, majd kaptam tőle egy könyvet és egy irtó aranyos Grogu-s könyvtokot, amit azóta is előszeretettel rakok a könyvemre.
Ez a nap igazság szerint könyves szempontból ennyi volt, én se nagyon vágytam többre. Bevallva az őszintét ezek után elmentünk mekizni, utána mindenki ment a saját dolgára. Mindezek után jött a szombat.
Június 15., Szombat:
13.00 - Riley Baker dedikálás
Ez volt az a dedikálás, amit részben a párom miatt ejtettem meg. Megvan neki a Túl vagyok leszek rajtad című könyve, amit dedikáltatni szerettem volna neki, meg ha már ott jártam, akkor aláírattam az én egyik könyvemet tőle, amit még a polgári nevén, Veréb Emeseként írt. Bár a dedikálásról nagyon nem nyilatkoznék, mert felhúzta az agyam, mikor áttették a dedikálást A pontból B-be, mert minden standot elállt a sor (szó szerint) és amikor átirányítottak minket boldog boldogtalan előzött mindenkit. Jelentem 2 órát álltam sorba.
Ezek után volt egy kis üresjáratom, mert Laura dedikálásáról már lemondtam, hisz délután egykor már állt a sor. Végül Levente azt mondta, hogy menjek, álljak be a sorba, majd megkeres, mikor zárnak (de azért figyelmeztetett, hogy már a híd lábánál van a sor vége). Nos hát... Akkorra kerültem sorra, mikor elindult, majd meglátott és megszólalt "elfelejtettem, majd gyere oda holnap" (hozzáteszem, ő se kérdezi meg a nevem). A másik amit megjegyeznék: Laura dedikálásán 5 órát álltam sorba.
Mindezek után hulla fáradtan és fájó (na meg a telepakolt sporttáskától kék-zöld-lila foltokkal tarkított) lábbal értem haza és szó szerint bedőltem az ágyba úgy, ahogy voltam. Legalábbis leültem. Szellemileg még ép voltam annyira, hogy egy kicsit olvassak.
Június 16., Vasárnap
Utolsó nap 9.52-kor álltam, vagyis inkább ültem be a sorba, mert akkor még viszonylag kicsi volt, de már akkor is én voltam a 6. ember, aki ott ült. Megjegyzem egykor kezdődött a dedikálás. Ott ültem tehát 3 óra 8 percet, legalábbis ültem volna, ha Laura nem kezdte volna kicsit korábban így 13 órakor már végeztem is. Így el tudtam menni aláíratni Leventével az elmaradt példányokat (amik közül véletlen egyet összecseréltem a párommal, így a párom kapott egy, az én nevemre dedikált könyvet). Illetve egyet elfelejtettem odaadni neki. Mindezek után megszólalt, hogy "Hoztam neked valamit". Mondom úr isten, mit csináltam. Kiderült, hogy semmit, csak egy bögrét adott, amiből az volt az utolsó. Innen is nagyon szépen köszönöm, habár nem tudom, miért kaptam, de az az egy biztos, hogy a szöveget csak utána olvastam el. Nem tudom, hogy ez egy célzás akart lenni részéről vagy mi, de találó. Valami hasonlót szoktam én is mondani a páromnak néha, mikor összekapunk.
Ezek után pedig összefutottam a párommal, aki jött egy előadásra, de előtte még elugrottam vele Leventéhez, hisz még volt időnk az előadásig. Az előadás után én még visszaugrottam, mert észrevettem, hogy a Vörös nincs dedikálva (a Szigor első részét akkor még nem vettem észre), utána pedig szép lassan elindultunk kajálni, majd haza. Az utána lévő történések már a magánéleti problémáimhoz tartoznak, de a délutánt azt úgy, ahogy van, kitörölném a francba. Legalábbis azt a részét, miután elhagytuk a könyvhét területét.
Ilyenkor azért jól tud esni, hogy azért ilyen nagy nevek is, mint Levente vagy Laura már közelebbi olvasóként köszöntenek, szinte mint egy barátot. Az más kérdés, hogy mindez mennyi munkának köszönhető. Mert mint tudjuk, a könyvmoly csak olvas, de egy könyves tartalomgyártó mögött ennél több van. Köszönöm mindenkinek, akivel összefuthattam. Egy élmény volt. Találkozunk szeptemberben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése