Becca Prior: A tanítvány 3.

Fülszöveg:

Amikor ​azt hiszed, végre tiéd, amire legjobban vágytál,
rájössz, hogy az embernek mindig vannak új céljai.
Sosem vagyunk elégedettek.
Talán ez a legnagyobb hibánk…
De lehet, hogy ez visz előre, ez inspirál.
A váratlan események úgy irányítják a sorsodat,
mintha minden előre eltervezett lett volna,
csakhogy erre általában utólag jön rá az ember.
Sosem tudhatod, mit hoz a holnap.
Lehet, hogy minden, amit abban a percben kudarcként élsz meg,
afelé visz, hogy valóra váljanak az álmaid.
De az is lehet, hogy egy döntésed tönkreteszi
a szépen felépített életed.
Választásaid meghatározzák a sorsodat,
és gyakran másokét is.
Vajon jól döntesz, vagy elbuksz?
A választ sokszor csak a távolabbi jövő adja meg.
Harry és Lewis együtt kezdik el a nagybetűs életet,
örömökkel, nehézségekkel, váratlan találkozásokkal.

Kedves nyitott, pozitív gondolkodású Olvasó!
Az első magyar, erotikus melegregény harmadik részét tartod a kezedben.
Fogadd olyan nyitottsággal és szeretettel, ahogyan mi készítettük!

Véleményem: 

 Olvastam, olvastam... Egyszer csak vége lett. Olvastam, buszon, villamoson, otthon... Mindenhol. Bár ez magában nem lenne újdonság, hiszen mindig ezt csinálom, de erre a könyvre most szükségem volt. Szükségem volt arra a világra, amibe Becca repíti az olvasóit. Szükségem volt arra, hogy visszatérjek Lewis és Harry történetébe és megismerjem a korábban elkezdett történet folytatását. Volt, ahol sírtam, de volt olyan is, mikor majd megfulladtam a nevetéstől (megjegyzem munkába menet, buszon, maszkban). Azonban volt olyan is, mikor egy full 18+ jelenetet olvastam végig a buszon ülve. Háááát... Égett az arcom rendesen. 

 Egy ponton viszont feltettem a szerzőnek a kérdést: Miért nem adott az olvasóknak a megjelenéskor papírzsepit? Mert szerintem kellett volna. Mázli, hogy nálam pár nappal ezelőttről maradt. Habár nem vagyok sírós típus, de azért na. Voltak jelenetek, mikor az állam a földön ragadt vagy éppen folytak (vagy folyni akartak csak engedve férfiúi büszkeségemnek, nem engedtem) a könnyeim. 

 Csodás történetnek lehettem tanúja (kisebb nagyobb túlzással, mert csak szeretem az írónő történeteit). Nyilván ennek a történetnek is voltak hibái, hisz egyik sem tökéletes. Lewis és Harry története most is azt nyújtotta, mint az előző két részben. Kíváncsi leszek a negyedik részre. 

 Ebben a részben Harry már tényleg Lewissal éli életét, habár út közben haza kell ugrania érettségizni, de ettől függetlenül boldogan zajlik az élet. Ugyanis a szomszédjukhoz beköltözik a lánya és az unokája. Innentől kezdve kezd igazán érdekes lenni a történet. Hisz itt nekem is megfordult a fejemben: Hová jut a végén a történet? Hát megsúgom oda, hogy majdnem kidobtam mindent a kezemből, mikor az utolsó sorhoz értem. Aztán pár perc dühöngés után rájöttem. Valahol érthető volt a végén a döntés, valahol viszont nem. Kinek hogy. Ám engem akkor is sokkolt az, ami Karolinával, a szomszédasszony lányával történt. Vagyis... Nem is az, ami vele történt, hanem inkább az, ahogy történt. Ami a legjobban fájt az-az, hogy Lew-nak ez kellett a teljes boldogsághoz. Viszont minden olvasó tudta, hogy előbb-utóbb be fog következni. 

 Ezek után viszont tényleg kíváncsi leszek, mi lesz a következő részben, mert elképzelni se tudom. A borítóból és a fülszövegből semmi jóra nem számítok, azonban a kismadarak csicseregtek nekem és így kicsit nyugodtabb lélekkel fogok nekiállni a könyvnek. Valamikor. Még az évben. Nem tudom, mikor.