Darvas Petra: Ikrek Mágiája

 Fülszöveg:

 Gary szerint a lány, aki az előbb pattant ki a szomszédos ágyból, legalább annyira nem illik ebbe a középkori környezetbe, mint ő. Aggasztó a helyszín: szokatlan időjárás, furcsa növények, titkolózó, szorongó emberek. Ráadásul ott van velük egy néma, csuklyás fickó, na meg az a barátságtalan fiú is. Aztán újabb lány érkezik a világukból, akinek már sokkal jobban tetszik Navatlon városa és a királyi kastély. Végül nincs más választásuk, elindulnak az erdei úton egy elátkozott várban nyugvó mágikus kőért, a gloxánért. Annak varázsereje az egyetlen, mely megvédheti a népet a gyilkos tűzmágustól, őket pedig hazajuttathatja. Vagy nem.

 Véleményem:  

 Maga a történet azonnal belopta magát a szívembe, mert az első oldalaktól kezdve izgalmakkal teli kalandnak néztem elébe. Egy dolog volt, ami nem tetszett. Azonban ennyire ne siessünk előre. Miről is szól a történet? A történetben három fiatalt Emmát, Garyt és Lora-t ismerhetjük meg, akik egy ismeretlen helyen találják magukat és nem emlékeznek, hogyan kerültek oda. Ami azonban még furább volt nekik, hogy mind a hárman más-más anyanyelvvel élnek, mégis megértik egymás beszédét. Hogyan lehetséges ez? Innen kezdődik a történet. Sok mindent megtudhatunk, például azt, hogy Gary regényt akar írni az itt átélt napjainak történéseiből vagy azt, hogy eltünt az apja, ennek azonban a történet során még lesz szerepe a történetben, ami különös izgalommal fent tartotta a figyelmemet. 

"– (…) Aki nem fél, az féktelen, nem gondolkodik, tehát óvatlan, és előbb-utóbb hibázik. Aki fél, az bátor, mert megfontoltan cselekszik, és közben nem hagyja, hogy a félelme győzelmet arasson felette." - 51. oldal

 A fiatalok próbálják kideríteni, miért kerültek oda ami még ennél is fontosabb, hogyan jutnak majd haza. A történet azonban sok kérdést magával hordoz a történet során nem csak a szereplőknek, hanem nekünk, olvasóknak is. Hová tűnt Gary apja? Miért reagálnak úgy a körülöttük lévő dolgok a Földről

érkezett fiatalokra, ahogy? Csomó kérdés merült fel bennem olvasás közben. Voltak jó és rossz részei a történetnek. Volt, amit imádtam, volt, amit gyűlöltem, de ez kellett ahhoz, hogy egész legyen a történet. Például a tiltott szerelmi vonalat (vagy nem tudom, hogyan fogalmazzam meg Borrao kapcsolatát a tündérrel) kifejezetten utáltam. Romantikus típus vagyok, na.

"Elárulom neked, hogy nem az iskolai eredményeid határozzák meg, milyen ember vagy."

 Azonban ahogy egyre inkább haladtam a vége felé bennem egy kérdés motoszkált: Ha visszakerülnek a saját világukba vajon emlékezni fognak, mi történt velük odaát? Erre persze választ is kaptam, de ha kíváncsiak vagytok rá, derítsétek ki magatok. Én egy kérdésre keresem a választ: Mi lesz a második részben? Remélem Gary vonalát jobban kifejti a szerző. Bár bevallom sokat nevettem a végén. :D  

"Behunyta a szemét és maga elé képzelte, ahogyan fényes burok jelenik meg körülötte, mint egy aura, amely egyre tágul, elhagyja a szobát, majd beragyogja a környéket. Gondolatfonalak kúsztak elő a tudatából, és azok mint fényes csápok, áthatoltak a falakon. Egyik pillanatról a másikra megváltozott a térérzékelése. Zizegő, huhogó, ciripelő hangfoszlányok értek el hozzá. Minden közeli állati neszt egy időben érzékelt, de az eredeti helyüket nem tudta meghatározni; a tudatában érezte őket."