Fülszöveg:
„Hátborzongató… A kutya karmai közt
egy feszes tempójú, erőteljes regény.” – Publisher’s Weekly
Phil és George testvérek és üzlettársak, a montanai völgy legnagyobb farmjának tulajdonosai. Phil az okos, George a lomha. Phil magas és összeférhetetlen, George testes és csöndes. Phil briliáns sakkjátékos, mohó olvasó és ékesen szóló történetmesélő, George lassan tanul, és a munkának szenteli magát.
Phil ádáz szadista, aki mindenben dominálni akar, ezért nem tudja elviselni a gyengeséget, George-nak viszont gyengéd, szeretetteli a lelke. Ugyanabban a szobában alszanak, amelyiken kisfiúként osztoztak, és ennek már közel negyven éve. Amikor George váratlanul feleségül vesz egy fiatal özvegyet, és elviszi a farmra, Phil könyörtelen hadjáratba kezd, hogy tönkretegye öccse újdonsült feleségét. De szemben találja magát egy váratlan védelmezővel…
A kutya karmai közt rabul ejti az olvasót a felkavaró első bekezdéstől az elképesztő végső fordulatig.
No és akkor lássuk a borítót:
 |
Jegyezd elő már most: Tedd a kívánság- vagy a várólistádra Molyon! |
A szerzőről:
Thomas
Savage 1915-ben született Salt Lake City-ben. Írást tanult a Montanai
Egyetemen, BA diplomáját a Colby College-ben szerezte meg 1940-ben, ahol
tiszteletbeli mesterdiplomát kapott 1952-ben. Írói karrierje öt
évtizedet és tizenhárom regényt ölel fel. Számtalan munkát elvállalt az írás mellett: volt csikós, tanyasegéd, vízvezetékszerelő-segéd, hegesztő, váltókezelő, kárbecslő és irodalomtanár is – többek között a Brandeis Egyetemen és a Vassar College-ben is. Savage Guggenheim-ösztöndíjat kapott 1980-ban. Legújabb regényét, a The Corner of Rife and Pacificet a Publisher’s Weekly az 1988-as év tizenöt legjobb regénye közé sorolta, PEN/Faulkner Awardra jelölték, és kiérdemelte a Pacific Northwest Booksellers Association Awardot.
Exkluzív idézetek:
#1
„Ám
a szokásai és a megjelenése miatt az idegenek kénytelenek voltak
megváltoztatni az arisztokratáról alkotott elképzelésüket, és a
továbbiakban egy olyan embert érteni alatta, aki megengedheti magának,
hogy önmaga legyen.”
#2
„Arra
gondolt, hogy a szerelemről sem tud többet, mint a könnyekről, de
jólesett neki ott ülni. És jólesett neki a beszélgetés, ami úgy tűnt
neki,
mintha
azzal kecsegtetne, hogy mindjárt izgalmasabbá válik. Vagyis mindent
tudott a szerelemről, amit tudni lehetett: ismerte a szeretett ember
jelenlétének gyönyörűségét.”
#3
„Régen,
jóval azelőtt, hogy Mrs. Lewis sütött-főzött Burbankékre, ráesett egy
fa Mr. Lewisra az erdőben, és megölte őt „a fénykorában”. Mrs. Lewis
abban reménykedett, hogy újra együtt lesznek majd ott, amit ő örök
hazának hívott, ám az addig függőben lévő kapcsolat csípős
megjegyzéseket, keserű észrevételeket és komor életbölcsességeket
ébresztett benne.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése