Elena Ferrante: Briliáns barátnőm

Fülszöveg:

Lila Cerullo és Elena Greco tűz és víz. Lila fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született, Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek poros nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik, inspirálják egymást; egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki. Mindketten egy szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk módján boldogulni, előrébb jutni, a lehető legnagyobb függetlenséget kivívni.

A Briliáns barátnőm, melyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát ismerjük meg, egy négykötetes regényfolyam, a Nápolyi regények első része. Elena Ferrante gazdag érzelmekkel és lenyűgöző intelligenciával ábrázolja két főszereplője személyiségfejlődését, és a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és mélyítette barátságukat.

 Véleményem:

 Először édesanyám kezdte el olvasni a Náolyi regények sorozatot, én pedig csak néztem, ahogy falja a könyveket és hallgattam, ahogy beszél róluk. Aztán tanácsolta, hogy kezdjem el. Mondom, miért ne. Max nem tetszik. Hát tévedtem. A szerző, akit sokáig senki sem ismert egy olyan világot tárt elénk, ami megmutatja Nápolynak azt a részét abban az időben, ami tényleg a mélyszegénységben élők telepe. Szó szerint. 

 

"Ha az embernek még a fenekén a tojáshéj, nemigen tudja, miféle borzalmakból ered a félelem érzése, talán nem is szeretné tudni." - 23.oldal

 

 A főszerepben Elena Greco áll és a barátnője Lila Cerullo. A regény az ő barátságukat kíséri végig egészen kicsi koruktól kezdve. Bevallom őszintén, én úgy kezdtem neki a könyvnek, hogy először megnéztem a belőle készült HBO sorozatot, de így is teljesen jó volt, habár tudtam, mi lesz a vége. A regény megmutatja két kislány álmodozását egészen odáig, míg nagyok nem lesznek. Érdekes volt megnézni, hogy min megy keresztül két barátnő, aki ég és föld. Tényleg. Össze sem lehetne hasonlítani őket. Ahogy a szerző fogalmazott Elena szemén keresztül.

 

"Tán nem ököllel szerez érvényt az igazának az ember?" - 115.oldal

 

 Meglepett egyébként, hogy a főszereplő egy olyan lány, aki bár szereti az anyját, de mégsem. Sokszor írja a regényben, hogy gyűlöli, legalábbis ezt vettem ki azokból a szavakból, melyeket a szerző a papírra vetett. A regény elelje egész érdekesen kezdődik, hiszen akkor egy hatvanéves nőt látunk, így aztán egyfajta visszaemlékezésként olvashatjuk mi olvasók. 

 

"Apám megszorította a kezem, mintha attól tartana, hogy elillanok. Valóban kedvem lett volna otthagyni, elfutni, át az úton, hogy beborítsanak a tenger ezüstös pikkelyei. Egyedül akartam lenni ebben a borzongató, fényes-lármás pillanatban, egyedül ebben az új városban, ahol én magam is megújultam: előttem az élet, és én győztes leszek, biztosan, bárhogy tomboljanak is az elemek." - 135.oldal

 

 Szerintem már tapasztaltátok, hogy én nem szívesen olvasok olyan regényeket, ami az 1900-as években játszódik, ez azonban mégis magával ragadott. Pont belelógott az olvasásom a könyvkemping hetébe, így aztán kapóra is jött, mert ezzel tudtam teljesíteni egy feladatot. 

 A regények és a sorozat szerintem teljesen fedik egymást, 99%-ban könyvhű a sorozat, amit rettentően értékeltem. Ezek után nem is kérdés, hogy folytatni fogom a sorozatot, hiszen kíváncsi vagyok, mi lesz a továbbiakban, édesanyámnak pedig szigorúan megtiltottam a spoilerezést, mert ő már minden kötetet olvasott az utolsó kivételével. Őszintén szólva nehéz spoilerezés nélkül beszélni a regényről, de én mégegyszer ismétlem, rettentően imádtam. Az a fajta barátság, ami a két lány között van nagyon aranyos és érdekes. Érdekes volt egy olyan gyerekvilágot látni, mint az övék. Na meg még nem nagyon olvastam gyerekházasságról, ez pedig egy külön újdonság volt számomra. 

"- Szeretet nélkül nemcsak az ember élete sivár, hanem a városoké is." - 158.oldal