Leírás:
Lara 15 éves lány, aki fiútestbe született. Profi balerinának készül a nagy presztízsű belga táncakadémia növendékeként. A balett órákon a fizikai és lelki tréning minden táncosnak önmagában is nagy megterhelést jelent, Lara ráadásul közben nemi átalakító műtétére is készül. Lara számára a testi felnőtté válás egyszerre zajlik a fiú testből lány testbe átalakulással.
Véleményem:
Ez az a film, amire nagyon kíváncsi voltam, mert a címe nem sugall túl sokat. Amikor először rátaláltam csak annyit tudtam róla, hogy LMBTQ. Aztán mikor megnézte egy ismerősöm és írta a csoportjában, hogy mennyire tetszett neki, gondoltam utánanézek. Meg is találtam magyar felirattal a filmet, ennek pedig kifejezetten örültem. Hogy miért? Mert rettentően jól bemutatja egy külső szemlélőnek (is) a transzneműek nemi diszfóriáját.
Hogy miről is szól bővebben a film? Larától, aki lányos vonásainak köszönhetően hormonterápia nélkül is tudja lányként élni az életét, neki azonban ez nem elég, hiszen nagyon jól tudja, hogy abban a korban van, mikor már elkezdődik a pubertás korszak. Éppen ettől fél. Gyerekkora óta az a vágya, hogy balett táncos legyen. Ezért beiratkozik egy balettintézetbe, ahol mindenki lányként ismeri őt. Természetesen a nemi szerve miatt külön gondjai akadnak, ezt persze meg is oldja, bár nem túl higiénikus módon. A balettiskolában tehát mindenki Laraként ismeri egészen addig, míg az egyik ottalvás alkalmával az egyik lány megjegyzi, hogy miért elvonulva öltözik, mikor ő is közéjük tartozik. Itt derül fény mindenre. Itt mutatja meg a film, hogy a gyerek mennyire gonosz teremtés. Holott Larát mindenki elfogadja. Még a kisöccse is (ő volt az egyik kedvencem).
A film egészen addig a pontig nemigen gondolkodtatott el, míg a végéhez nem közeledtünk és Larával
közölte az orvos, hogy félbeszakítaná a hormonterápiát, mert Larán nincs annyi súly, hogy bírja a szervezete. Lara ebbe persze belerokkan és a diszfória eluralkodik rajta. Melynek köszönhetően olyan tetthez folyamodik, melyet a film kezdetén nem is gondoltam volna. A végét pedig csak sejthetjük, hiszen nem hagyták nyitva azt a kaput, de szerintem anélkül is egy csodálatos film. Fájdalmasan csodálatos.Mondjuk azt veszem észre, hogy az elmúlt időkben egyre több ilyen filmet/kisfilmet forgatnak. Ennek pedig különösen örülök. Például a kisfilmek közül először ott volt az Anyáim története, most pedig nyáron lesz Magyarországon látható a Tobi színei c. kisfilm. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése