David Ebershoff: A dán lány (könyv+film)

Fülszöveg:

Egy részben megtörtént eseményeket feldolgozó, gyengéd portré a házasságról arra a kérdésre keresi a választ: Mit tennél, ha valaki, akit szeretsz, minden értelemben meg akarna változni?

Egy kérdéssel indult – a feleség apró szívességet kér a férjétől, miközben mindketten a stúdióban festegetnek –, és olyan átváltozáshoz vezetett, amelyre egyikük sem számított. A tényeket és a fikciót romantikus látásmóddal elegyítő regény a házasság bensőségességét mutatja be, és Lili Elbe, az első nemet váltó ember, valamint a házastársi hűség, a saját ambíciói és vágyai gúzsában őrlődő feleség figyelemre méltó történetét meséli el.

Véleményem:

 Ezzel a könyvvel, talán két-három éve találkoztam először, mikor még tagadtam magam előtt is sok mindent. Bár akkor még nem nagyon mozgatta meg a fantáziámat, csak úgy voltam vele, hogy "talán elolvasom".  Amikor azonban végre azt mondtam, hogy nem érdekel, ki, mit mond, én akkor is önmagam leszek, akkor egyre jobban kezdett izgatni a történet. Először azonban csak a filmet néztem

meg, mert akkor még a könyveim nagy részét a családomtól kaptam. Szóval megnéztem a filmet. Elindított bennem érzelmeket, megmozdított bennem valamit. Nem is egyszer. 

"- Mikor fogod már végre abbahagyni az aggódást, amit mások gondolnak?" - 15.oldal

 Most pedig elolvastam a könyvet. Hát... Tapasztalatom a következő: a könyv és a film ég és föld. Tudom, ez az adaptációk kilencven százalékánál így van, de itt tényleg. Az olvasás során megpróbáltam követni a könyvön keresztül a filmet, de lehetetlen. Csak nyomokban lehet felfedezni. Véleményem szerint a könyvben az érzelmek is sokkal jobban átjönnek. Na meg arról ne is beszéljünk, hogy egy csomó olyan jelenetet kihagytak, ami szerintem lényeges lett volna és a vége? Egy teljesen másik könyvre emlékeztetett a vége és - apró spoiler... talán - még ha nem is írja le a szerző a nyilvánvalót, az olvasó tudja, mi történt a végén. Sajnáltam, hogy a lelkemnek nem tudok papírzsepit adni, mert Noel végigbőgte az utolsó oldalakat. 

"Lili lehunyta a szemét (a szemhéja elnehezült a szemfestéktől), és azt képzelte, hogy Koppenhága olyan város, ahol Lili és Einar egy személyként élhet." - 80.oldal

 No, de akik nem hallottak még róla azok feltehetik a kérdést: Mi ez a könyv? Miről szól? Miről zagyválsz itt össze? Rá is térnék a lényegre. Ki volt Lili Elbe? A z első trasznemű nő, aki "nemváltó" (a "nemi megerősítő" fogalmat jobban szeretem) műtéten esett át. Ez a történet pedig nagyjából az ő életét írja le. Kérdem a következőt: Valóban transznemű volt? Válasz: Nem. De akkor micsoda?

"Valami miatt úgy érezte, a lelke csapdába esett, egy kovácsoltvas ketrecben vergődik." - 127.oldal

 A könyv elején feltűnt, hogy míg a valóságban Gerdának hívták Einar feleségét, a könyvben Greta. Azonban ez volt a legkevesebb. Csak érdekes volt. A történet (a könyv és a film is) azzal kezdődik, hogy Greta megkéri Einart egy szívességre. Innen indul el minden, hiszen Einarnak az érzelmeit jobban leírta a szerző, így az olvasó is láthatja, (még akkor is, ha maga a történet külső szemmel íródott) hogy Einarban milyen érzelmek mennek végbe. Onnantól kezdve az olvasó számára ő nem Einar, hanem Lili, habár a szerző még Einarként hivatkozik rá. A könyvben azonban nem csak az érzelmek érződnek jobban, de a visszaemlékezéseket is láttatja velünk a szerző, ezzel jobban megismerve a szereplők

múltját. Én ennek viszont csak örültem. Viszont ha már az apró észrevételeknél tartunk azt is meg kell említenem, hogy míg a kutya a történetben a IV. Edvard nevet kapta, míg a filmben Whappernek nevezték el. 

"Nem akarta teljes mértékben betenni a szekrénybe Lilit. Gyűlölte, amikor félre kellett tolnia őt. Amikor lehunyta a szemét, csak Lilit látta; önmagáról már nem tudott képet alkotni." - 207.oldal

  A történet szépen lassan megy a maga útján, de a szerző gondoskodott arról, hogy az olvasó egy percre se unatkozzon és ezeket a részeket is izgalommal töltötte meg. Amikor júliusban Greta és Einar elmennek színházba Greta megkérdi Einart, nem szeretne-e Liliként megjelenni a bálon. Itt volt egy olyan érzésem, mintha Greta sejtene valamit és szerény véleményem szerint nem is tévedtem. de ezt döntsétek el ti, ha elolvassátok. A könyv elején betekintést nyerhetünk Einar gyerekkorába is, melyből kiderül az is, hogy már gyerekkorában is voltak jelek a transznemüségére (mely a könyv és a film egy pontján meginog és inkább interszexualitás feltételezhető). A zárójelben említett részhez azonban hozzáfűzném, hogy a könyvben nem ott kap értelmet ez az állításom (hogy Einar interszex), mint a könyvben. A szerző azonban nem csak Einar, hanem Greta emlékeivel és múltjával is foglalkozott, így az olvasók róla is sok mindent megtudhattak. Például, hogy Gretának az előző házasságából született egy gyermeke, aki sajnos egy napnál nem élt tovább.  

"És ez volt az a pillanat, amikor mintha valami elszakadt volna Einarban; mintha hírtelen felhúztak volna előtte egy redőnyt, mintha valaki nyíltan a szemébe mondta volna az igazságot. Az igazságot azzal kapcsolatban, hogy valójában kicsoda; az igazságot, hogy Einar nem más, csupán egy álca. Egy álca, amely a nadrágjától megfosztva, a csíkos nyakkendő nélkül – amit Gretától kapott a legutóbbi születésnapjára – hírtelen eltűnt, és nem maradt más a helyén, csak a valóság – az a valóság, ami azonos volt Lilivel. Tudta ezt, és megértette, hogy már régóta tisztában van vele." - 210.oldal

 Ez azonban még nem minden. Ha már az összehasonlításnál tartunk, akkor azt is meg kell említenem a saját állásfoglalásomnál, hogy egy csomó olyan szereplőt megismerhettünk, akit a filmben nem. Például Lilit. Mármint Einar kuzinját. Legalábbis én nem emlékszem rá, hogy a filmben megjelent volna. De ilyen például az egyik doki is, akihez elvitték. 

"A világon az a legrosszabb, ha az ember feladja!" - 215.oldal

 Azonban voltak furcsaságok is a kötetben, amit abban az esetben furcsállnék, ha a szerző Lilit valóban transzneműként írná le mégpedig azt, amikor Hans és Lili randizni kezdenek. Az egyik randin Hans megkérdezi Lilit, hány éves, Lili pedig elgondolkodik, hiszen az író fiatalabbnak írja le Lilit, mint Einart.  Pedig a lelkünk velünk együtt születik. Ebbe a részbe szívem szerint bővebben is belemennék, de akkor oldalakon át tartana ez a bejegyzés. Einar interszexualitása pedig ott nyer értelmet, amikor még az elején az író leírja, hogy Einarnak gyakran voltak orrvérzései, (sőt egy idő után azt is említi, hogy néha a lába között folyt a vér) és állandóan voltak fájdalmai.Erről persze Greta beszél az orvosnak is, akinél először jártak, aki persze próbálja "kiűzni" belőle ezt az "őrültséget". A szerző leírja, hogy amikor Einarnál jelentkezett az orrvérzés egy hétig az ágyat nyomta. 

"– Szerencsések, mert megkérdezem tőlük: „Kik akarnak lenni?” És nekik csak választaniuk kell. Ez persze sosem könnyű. De vajon nem örülnénk valamennyien annak, ha valaki megkérdezné tőlünk, kik akarunk lenni?" - 253.oldal

 Amikor azonban már Párizsban vannak sok minden megváltozik. Lili sokkal jobban kezd el afféle

haladni, hogy valójában Lili lehessen és ebben mindenki támogatja. Bár Gretának néha vannak kételyei. Például az utolsó műtétnél, mikor Lili vissza akar utazni Drezdába. Szegényt azonban nagyon sajnáltam. Volt olyan orvos, aki melegnek, volt aki őrültnek és volt, aki skizofrénnek titulálta. Egyetlen orvos volt képes rájönni, mi a baja. Benne pedig Lili végig megbízott. Egyetlen szívfájdalmam van a könyvvel kapcsolatban: mégpedig az, hogy a filmbeli egyik kedvenc mondatom nem volt benne. De ez a legkevesebb. 

"– Milyen volt akkor? Régen? – Egy kisfiú, akinek volt egy titka. Ez minden. Semmiben sem különbözött tőlünk, a többiektől." - 422.oldal

 Összességében annyit tudnék erről mondani, hogy köszönöm. Köszönöm a szerzőnek, hogy megírta ezt a regényt. Néhány sorstársamat nagyon kiakasztotta a regény, bár különösebben nem értettem. A szerző pontosan leírja a végén, hogy miket használt forrásnak a könyvnek a megírására. A sok forrás között ott voltak Lili naplófeljegyzései, na meg Lili könyve a Man int woman, azaz Férfiból nő.

A szerzővel készült interjúm ITT olvasható