A feltörekvő jégkorongos, Zack és a visszahúzódó Melanie, tökéletes álompárnak tűnnek. Ám a lány élete egy nap fenekestül felfordul, amikor hirtelen elveszít maga körül mindenkit, aki fontos volt számára. Beleértve Zacket is. A fiú egy profi szerződéssel a zsebében elutazik és ezzel darabokra töri a lány lelkét. Ekkor Melanie úgy dönt, hogy ő is maga mögött hagyja Kanadát, és egészen New Yorkig menekül.
A sors azonban úgy hozza, hogy évekkel később újra találkoznak, de az egymásra találás nem úgy sikerül, ahogy azt a lány megálmodta. Ehelyett egy titkokkal teli viszonyba bonyolódnak.
Vajon elég erős a kapcsolatuk, hogy túlélje a titkokat? Összeférhet a profi hokisok élete a szerelemmel? Te mire lennél képes, hogy megtartsd a szerelmedet?
P. C. Harris az Árnyoldal című sikerkönyv szerzőjének legújabb izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.
KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK A RECENZIÓS PÉLDÁNYT
Véleményem:
könyv pontosan 2017 óta csücsül a polcomon (amit a napokban rendeztünk át). Ez a könyv olyan élményt nyújtott nekem, amit a könyvmolyi pályafutásom alatt kevés regény tett meg. Olyan érzelmi hullámvasútban volt részem, hogy szó szerint örültem, mikor a végére értem. Egyszer az egekbe voltam annyira örültem, aztán a földre estem, majd az államat hagytam el.
"Vajon nekem ki segít majd megtalálni az én elveszett darabkáimat és kirakni a puzzle-t?" - 138. oldal
A történet elején a főszereplőnk Melanie egy átlagos gimis lány hosszú, derékig érő barna hajjal. Na és nem mellesleg a suli legmenőbb pasija és legjobb hokijátékosa Zack Morrison odavan érte. Melanie azonban a hokinak nem szán különösebb jövőt az életében, hiszen a családjában ennél nagyobb gondok is vannak. Édesanyukája ugyanis súlyos beteg és nem tudni, mennyi ideje van még hátra. Így aztán Melanie elhatározza, hogy orvosi egyetemre megy továbbtanulni. Zack pedig egy nagy jövők elé néző hokijátékos, aki kap egy lehetőséget, hogy egy szinttel feljebb lépjen hokis karrierjében. Ezért az egyik meccsére elmegy a másik klub vezetőedzője. Meccs után pedig megismerhetik az olvasók Raisát, Zack akkori barátnőjét, aki nemigen nézi jó szemmel azt, hogy a pasija egy jól sikerült meccs után nem az ágyba akar menni vele egy numerára, hanem a csapattársaival szeretne bulizni, de közben megjelenik a színen Melanie, akiért Zack valójában odavan. Innen csak tovább bonyolódik a helyzet. Zack pedig csak nehezíti a helyzetet a barátnőjével, Mel-nél pedig egyszer el is szakad a cérna és... Elég szép kis előadást fog rendezni Mel Raisával, maradjunk ennyiben. Zack pedig még ezután sem szűnik meg szeretni Melanie-t, sőt mi több elhívja a bálba, ahova eredetileg Raisát vitte volna.
"Nem engedte senkinek, hogy bárki is közel kerüljön hozzá, nehogy újra játékszernek tekintsék a szívét, amit ide-oda ütögethetnek, csakúgy, mint a korongot a jégen. Ami azt illeti, jelen pillanatban én vagyok a korong, ő pedig az ütő. Akkorát suhintott rajtam, hogy még csak most jöttem rá, megállíthatatlanul száguldok valami felé, amit szerelemnek hívnak." - 315. oldal
Az egyik nagy dilemmám ezzel a könyvvel az volt, hogy a végén becsuktam és akárhogy számolgattam nem jöttem rá pontosan hány évet is foglal magába a történet. De ha jól számoltam, akkor tizenkettő. Először a harmadik fejezetnél kezdtem el ezen gondolkodni, hiszen ott már az elején ugrott az írónő vagy tíz évet. Ott az írónő Melanie szemszögével kezdi és megmutatja nekünk az akkori életét. Egyetemet végzett, sebész lett és teljesen megváltozott. Szó szerint. Barna haját szőkére "cserélte" és szemüvegét is kontaktlencsére váltotta. Melanie itt már egy kórházban dolgozik sebészként. De nem sokáig. Vajon mi az, ami miatt el kell mennie? És vajon hova? Mi vezeti odáig a történetet, hogy Zack és Mel újra összefussanak? Avagy ami még jobb kérdés: Zack felismeri Melanie-t?
"Az árnyék olyan, mint a
sorsunk. Ki lehet cselezni, le lehet hagyni, lehet, hogy nem látjuk,
amikor éppen magunk alá gyűrjük, de ezzel mindvégig csak magunkat
ámítjuk. Mindenképp utolér, hiszen mi magunk irányítjuk a sorsunkat,
hozzánk tartozik." - 362. oldal
Sok kérdést hordoz magában ez a könyv köztük egy olyat is, mely engem a könyv végéig piszkált: Ki Melanie apja? Mi az igazság? Fantasztikus történetet kaptam ismét az írónőtől, aki már az első regényével belopta magát a szívembe. Utolsó mondatként pedig csak egyet kérdeznék: HOL A KÖVETKEZŐ RÉSZ???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése