Baráth Vikória: Az igazság ára (Igazság-trilógia 3.)

Fülszöveg:

FÉKEZHETETLEN INDULATOK A TÁRGYALÓTEREMBEN
Hannah élete legnehezebb ügyével néz szembe, amikor egyik pillanatról a másikra a saját jövője lesz a tét. Egy napsütéses reggelen minden összedőlni látszik, és ő az egyetlen, aki ezt megakadályozhatja. Munkája már eggyé vált a magánéletével, nem szabadulhat a döntései súlya alól. Most mindent kockára kell tennie. Nem menekülhet tovább a múltjában elkövetett hibái elől. Vagy mégis?
Te mit tennél, ha az életedről kiderülne, minden csak hazugság volt? Harcolnál a szerelemért még akkor is, amikor már te magad sem vagy biztos az érzéseidben? Meddig mennél el, hogy megvédd a saját családodat?
A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória nagy sikerű Igazság-trilógiájának befejező része olyan meglepetéseket tartogat, melyekre az olvasó nem is számít.

 

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

 

 Azt kell mondanom, hogy véleményem szerint remek és méltó lezárása volt ez a kötet a trilógiának. De hogy miért? A kötetek hosszából ítélve egyik sem olyan hosszú ügy, mint az első. Azonban ez még rövidebb, mint a második, hiszen egy csomó berekesztett tárgyalás és elhalasztás van benne, ami a valóságban hol megállná a helyét, hol nem. De ne siessünk előre. Szép lassan mindent. 

 

"Hiába akartam őt jónak, szeretőnek, gondoskodónak látni, végül kiderült, hogy mindvégig hazudott és szerepet játszott. Tudom, mindannyian álarcot viselünk, de neki olyan tökéletesen állt, hogy képes volt engem is átverni." - 54. oldal

 Az igazság árnyékában c. kötettel ellentétben itt a történet szó szerinti folytatását olvashatja az olvasó
ugrás nélkül. Hannah ugyanis a házassági szerződésükhöz híven elvállalja az ügyét (csak, hogy egyértelműbb legyen beleírták a házassági szerződésükbe, hogy ha valamelyikük ilyen helyzetbe kerül, akkor a másik fél képviseli). Jason azonban nem hajlandó elmondani az igazságot és bűnösnek vallja magát, holott ő is és Hannah is tudja, hogy nem ő ölte meg azt a lányt, akinek a megölésével gyanúsítják. De akkor ki volt? Kit akar védeni Jason? Ezekkel a kérdésekkel haladtam tovább a történeten. De mivel is vádolják pontosan Jasont? A vád: Előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés, melynek a magyarországi btk-ban szereplő paragrafusáról később beszélünk. 

"Vannak olyan csaták, amiket kizárólag az ellenfél megtévesztésével lehet megnyerni." - 62. oldal

 Azonban Hannah-nak nem volt egyszerű dolga, hiszen minden bizonyíték Jason ellen szólt. Azonban ez így túl egyszerű lenne és az igazságszolgáltatásban sokszor semmi nem az, aminek látszik. 

"Néha értékesebb a csend, mint bármelyik szó." - 110. oldal

 Az első kérdés, ami megfordult a fejemben az a következő volt: Vajon megtalálták a fegyvert, mellyel állítólag Jason megölte az áldozatot vagy csupán a felvétel után ítélték börtönre? (márpedig az indítványban erről szó sincs). 

"– Köszi, de nem ismerkedni jöttem! – emelem fel a kezem.
– Azt nagyon reméltem!" - 307. oldal

 De az események azonban nem csak Jason, hanem Hannah körül is zajlanak rendesen, hiszen a jogászbálon Eliott a megszokottan játszotta az agyát és ahhoz képest, hogy az első kötet egy részében mennyire szerettem, most egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani. Itt azonban más is történik, hiszen összefut egy Sasha nevű orosz férfival. De neki vajon milyen szerepe van a történetben? Az első benyomásaim nem voltak túl pozitívak róla, de az írónő gondoskodott róla, hogy ez ne így legyen, hiszen nagyon sokat segített Hannah-nak a későbbiekben. 

"Sose mutasd ki, mennyire tartasz az előtted álló feladattól, mert akkor a tested és az elméd elárasztja a pánik." - 315. oldal

 Azonban azt se felejtsük el, hogy Hannah nem egyedül dolgozik. A másodügyvédje (Jess) mellett megbíz egy hackert, aki segít információkat kideríteni erről-arról, hogy minél több minden kiderüljön

az ügyről. 

"Eleget harcoltam. Eleget küzdöttem. Most már élvezni akarom azt, amit eddig elértem." - 334. oldal

 Viszont lehet, hogy Hannah hamarabb megmenti az ügyet, mint gondolná? Ugyanis az egyik iratban felfedez valamit, mely szerint Jason fegyverét két hónappal az eset előtt ellopták. Innentől még inkább motoszkált bennem a kérdés: Akkor ki volt? 

"Nem szabad elsiklanunk a boldog pillanatok felett, hiszen ezekért élünk. Ezek azok a percek, amik továbbvisznek, és arra sarkallnak, hogy még többet tegyünk. Hogy még jobbak legyünk." - 336. oldal

 Egy másik dolog, ami eszembe jutott az pedig a következő: Amikor a meggyilkolt lány egyik kolléganőjét hallgatják ki, akkor a vád egyik kérdésére nem válaszol az 5. alkotmánymódosításra hivatkozva. Én pedig ennek szorgalmas és kíváncsi kisangyalként utánanéztem. A következőt érinti (nem másolom az egészet, mert túl hosszú lenne):

3.3.Az önvádra kötelezés tilalma. Az ötödik alkotmány-kiegészítés az önvádra kötelezés tilalmát is tartalmazza: azaz a terhelt önmagára nézve nem köteles (terhelő) nyilatkozatot tenni és nem kötelezhető arra sem, hogy önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson. Ennek megfelelően dönthet úgy, hogy nem tesz vallomást (1); vallomást tesz, de egyes kérdésekre nem válaszol, amelyekkel önmagára nézve terhelő bizonyítékot szolgáltatna a hatóság részére (2). Az amerikai büntetőeljárásban ugyanis a terhelt nem köteles vallomást tenni, de ha úgy dönt, hogy –eskü alatt –vallomást tesz, igazmondásra köteles. A vádhatóság tehát szólíthatja tanúnak a vádlottat és indítványozhatja,hogy tegyen vallomást. A „pleadingthefifth” kifejezés a büntetőügyekben gyakran elhangzik, amikor az érintett nem akar önmagát terhelő vallomást tenni és ezen kijelentés által mentesül az adott kérdésre adandó válaszadási kötelezettség alól.A kérdés csupán az: nem kelti-e a védekezés ezen módja az esküdtekben azt a benyomást, hogy a vádlott azért él a hallgatás jogával („right of silence”), mert bűnös? Míg ugyanis a kontinentális európai országok többségében a terhelt a terhelti vallomás részét képezőérdemi védekezés keretében élhet a védekezési hazugság jogával (de mást bűncselekmény elkövetésével alaptalanul nem vádolhat), addig az amerikai igazságszolgáltatási rendszer nem ismeri ezt a lehetőséget és igazmondási kötelezettsége van a tanúvallomástételére vállalkozó terheltnek. A Griffin v. Californiaügyben (1965) a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a sérti az ötödik alkotmány-kiegészítést, ha az ügyész a záróbeszédében azt kéri az esküdtszék tagjaitól, hogy a vádlott büntetőjogi felelősségét megalapozó körülményként vegyék figyelembe azt, hogy a vádlott élt a hallgatás jogával, holott őt az ügyész szerette volna kihallgatni a tárgyaláson. A döntés értelmében ugyancsak az ötödik alkotmány-kiegészítésbe ütközik a bíró azon –az összegző beszédében tett –felhívása, hogy az esküdtszék mérlegelje a vádlott terhére azt a tényt, hogy –az ügyész indítványa ellenére –nem tett vallomást. A következő lépés a kérdés eldöntése során a White v. Woodallügyben (2014) hozott döntés volt, ahol az volt a vádlott álláspontja, hogy a bíróságnak kifejezetten figyelmeztetnie kell főbenjáró bűncselekmények esetén az esküdtszéket arra, hogy nem értékelhető a vádlott terhére, ha él a hallgatás jogával. Az ügyben született legfelsőbb bírósági döntés alapján az esküdtszék nem értékelheti a terhelt terhére azt, hogy a hallgatás jogával él akár az egész eljárás alatt, akár csak egyes kérdések tekintetében.

 

Na, de most vissza a sztorihoz: 

 Jason jó sokáig nem akarja bevallani, mi is történt pontosan, azt azonban a kezdetektől tudja Hannah,

hogy Jason ártatlan és emellett ki is áll. A történet során sok-sok kérdés merült fel bennem és teljesen beleéltem magam a történetbe. A szereplőkkel együtt izgultam és idegeskedtem. Az ügy legfőbb bizonyítéka a biztonsági kamera felvétele volt, melyről állítólag sok minden kivehető, köztük az is, hogy Jason tette. De vajon tényleg az igazságot mutatja a felvétel vagy valaki manipulálta? És hogy kerül a képbe Bennett? Ezek a kérdések zakatoltak a fejemben "Az ítélet" című fejezetig, melyről azt gondolná az olvasó, hogy a történet ott véget ér. Aztán... Újabb fejezet, melynek címe: "Másodfokú ítélet". Na itt kezdett el zakatolni az agyam, hogy mi a fene történhetett még a bíróságon, amiből az írónő kihagyta az olvasót, de szerencsére semmi. Ez csupán egy metaforikus cím. Az előző részből kifolyólag ne csodálkozzon semmi, hogy én már mindenre gyanakszom.

Jogszabály, mely a könyvhöz kapcsolható:

Btk. 160. § Emberölés alapesete

160. §
(1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést
a) előre kitervelten,
b) nyereségvágyból,
c) aljas indokból vagy célból,
d) különös kegyetlenséggel,
e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére,
f) több ember sérelmére,
g) több ember életét veszélyeztetve,
h) különös visszaesőként,
i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,
j) védekezésre képtelen személy sérelmére vagy
k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére
követik el.
(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.
(6) A (2) bekezdés h) pontja alkalmazásában a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény
a) a népirtás [142. § (1) bekezdés a) pont], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §),
b) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [190. § (4) bekezdés, 445. § (5) bekezdés a) pont],
c) a terrorcselekmény, a jármű hatalomba kerítése, és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el [314. § (1) bekezdés, 320. § (2) bekezdés, 442. § (4) bekezdés].