2020. július 6., hétfő

Bakos R. Laura: Megélt életek

Fülszöveg:

Dávid sikeres úszó volt, aki egy szerencsétlen baleset következtében megsérült, és már csak árnyéka önmagának. Mindenki a visszatéréséről faggatja, ő azonban hallgat.
Lili egy fiatal lány, aki az élet nehézségeivel néz szembe, miközben haldokló barátnőjét segíti át élete utolsó pár hónapján.
Mindkettőjüket megtörte az élet, de egy véletlennek köszönhetően találkoznak. Talán a nagybetűs Sors akarta így, vagy csupán a véletlen műve lenne? Vajon két összetört szív képes meggyógyítani és kiegészíteni egymást?

Vélemény:

A történet egy első könyves fiatal lány tollából született, mely eredetileg blogregénynek indult. Azonban meg kell mondjam: kár lett volna csak egy blogon őrizgetni. A netes változatát ugyan nem olvastam, viszont annál jobban vártam, hogy valamilyen módon bele tudjam vetni magam a sorokba, ha megjelenik. Amikor elkezdtem olvasni egyből kíváncsivá tett a történet, hiszen bár a fülszöveg figyelem felkeltő volt, nem árult el részleteket a történetről. Azonban ebben a mondatomban semmi hátsó szándék nincs. Pont ez volt a jó, hiszen azok az információk, melyek szerepeltek benne, elegendőek a figyelem felkeltésére.

"…el kell fogadnom magam olyannak, amilyen vagyok. Csak kitartó munkával érhetem el a sikert, önkínzással nem." - 83. oldal

 A történet során Lili és Dávid szemszögéből végig követhetjük, hogyan lesz egy balesetből szerelem. Imádtam a civakodásaikat olvasni főleg a méretkülönbségek miatt. Hisz nekem valahogy egész történet alatt így álltak a méretkülönbségek: Dávid 190 cm, Lili pedig 160-165 körül. Tehát el lehet képzelni már a történet elején, mikor az első találkozás megtörténik, hogy mik lehetnek a későbbiekben. Ezek után szépen lassan megismerjük a többi szereplőt is. Adrián oldaláról például a testvérét Adriánt, aki nálam néha nagyon kihúzta a gyufát és legszívesebben megfojtottam volna. Főleg amikor húzta a bátyja agyát.  Vagy amikor az orvosi rendelő majdnem közepén kezdett el vitatkozni a testvérével a nemi életükről. Lili oldaláról pedig első sorban megismerhettük É-t, a legjobb barátnőjét és az édesanyját (aki véleményem szerint egy gonosz boszorka) és az apját is (no comment). Na meg ott volt még drága, édes lakótársa, aki annyival kihúzta nálam azt a bizonyos gyufát, mikor közölte Lilivel, hogy költözhet. Hát mondom, nagyon cuki vagy... Vagy ha már az édesannyáról szót ejtettem akkor megemlíteném, hogy én majdnem megőrültem tőle. Oké, aláírom. Én is félteném a lányomat, hogy újra visszaesik az anorexiába. DE NEM ENNYIRE! Katasztrófa volt, amit ez a nő művelt. Lili éppen rosszabb napjait élte és kicsit lefogyott, erre magához akarja láncolni. Hát álljon már meg a menet... Jó befejeztem.

"Ha valamit az ember sokáig elfojt, az előbb vagy utóbb a felszínre tör. Így voltam én is az úszással. Újra ott akartam lenni a medencében. A testem vágyott vissza a vízbe, megmutatni az embereknek, hogy én vagyok a legjobb úszó. Igazából nem mások ellen versenyeztem, hanem az első helyért. Hiszen ha én voltam az élen, csak magamat kellett legyőznöm már. Mindig egyre jobb és jobb akartam lenni, kívántam az adrenalin jutalmát." - 203. oldal

 A történet során egy csomó olyan kalandnak lehettem tanúja, ami izgalmasabbnál is izgalmasabbá tette a regényt. Bár véleményem szerint jobban ki lehetett volna fejteni dolgokat, például Dávid szemszögéből a múltban történteket, de a reményem, hogy ezt a második részben meg is kapjuk, egyáltalán nem veszett el. Így volt jó a történet. Kisebb-nagyobb hibákkal, de sok-sok vicces pillanattal. Csak egy példa: Cucli a törpemalac. Imádtam. Ha kedvenc szereplőt kéne választanom, őt mondanám, hiszen olyan aranyos és vicces pillanatokat generált a történetbe. Vagy például Adrián és a biciklizés. Fogram a fejem a nevetéstől.

"Dávid bólintott egyet, majd szorosan átölelt, ami a méretbeli különbségünk miatt először kissé furcsa volt.
– Ez tök olyan, mintha egy kertitörpét ölelgetnék.
– Hé! Nem én tehetek arról, hogy ilyen pici maradtam – kértem ki magamnak.
– Jóból keveset adnak.
– Igaz – vigyorodott el, ettől máris jobb kedvem lett." - 215. oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése