Alice Oseman: Solitare - Pasziánsz

Fülszöveg:

Nem emlékszem olyanra, amikor nem voltam komoly. Legjobb tudomásom szerint cinizmust harsogva és esőt kívánva jöttem ki az anyaméhből.

A nevem Tori Spring. Szeretek aludni és szeretek blogolni. Tavaly még voltak barátaim. A dolgok nagyon mások voltak, azt hiszem, de mindennek már vége.

Most itt van a Pasziánsz. És Michael Holden.

Nem tudom, mit akar a Pasziánsz. És nem érdekel Michael Holden. Tényleg nem.

Szereted Charlie nővérét a HEARTSTOPPER-kötetekben? Akkor van egy jó hírünk: ez a regény róla szól. Gyere, és ismerd meg, mi rejlik a hirtelen felbukkanó, mindig cukormentes limonádét iszogató lány fejében!

 Véleményem: 

 Ez a könyv sokak számára lehet kedvenc, akik szerették Tori karakterét a Heartstopper köteteiben és ugyanúgy a sorozatban is (aminek nemsokára jön a második évada). Én bevallom őszintén nagyon szerettem és kíváncsi voltam arra, mi is áll a viselkedésének a hátterében. Hát most megtudtuk. Nem szó szerint írta le a szerző, de szerintem mindenki rájött, mivel is küzd Tori a történet folyamán. Főleg mikor a belső monológjait olvashatjuk. 

"Csak hát a való világban társadalmilag nem elfogadott hangosan kimondani a szomorú dolgokat, mert az emberek azt gondolják, feltűnési viszketegséged van." -  32.oldal

 Véleményem szerint ez a könyv azonban nagyon megosztó tud lenni, de ugyanakkor tanulságos is lehet az olvasók körében. Hiszen a Heartstopperben nem mindenki szerette Tori karakterét. (bár belegondolva, akkor miért venné meg ezt a kötetet, hiszen ez nem mondható folytatásnak). Én személy szerint ténylegesen kíváncsi voltam arra, hogy Tori miért csendes, pesszimista és negatív. Nos, szerintem ebben a regényben sok mindenre választ találtunk mi, olvasók. 

"Az emberek felnőnek és továbblépnek. Ez az élet." - 40.oldal

 A depressziót úgy is le lehet írni, hogy nem írod le magát a szót és ez a szerzőnek nagyon
szépen sikerült. Rendkívül szépen mutatta be, milyen is egy depressziós ember mindennapja, mikor valahol próbálja azt mutatni, hogy minden rendben. Örültem, hogy ez a könyv létrejött, hiszen fontos témát feszeget, mint a Heartopper 4. kötete, ami Charlie anorexiájával foglalkozik. Hiszen ma még mindig azt érzem, hogy ciki a mentális egészségünkről beszélni és sok szülő is ezért nem veszi komolyan a gyerekét. HALÓ! 21.SZÁZADBAN ÉLÜNK! LÉGYSZI BESZÉLJETEK RÓLA. 

"Létezik egy határvonal, amit átlépsz amikor az emberekkel kapcsolatot alakítasz." - 102.oldal 

 Imádtam Tori kalandjait. Azt ahogyan az átlagos sulis problémák mellett új feladat is vár rá. Ugyanis ki kellett derítenie, ki áll, az iskolát felforgató csíny mögött. Ez a regény olyan kalandokat tartogat az olvasók számára, ami egy percre se hagyja unatkozni. Hiszen ebben a regényben mindig történik valami. Hol a pasziánsz után futkosnak, hol egy mini fesztiválon vannak, hogy az iskolát gyúj.. Ja ez kicsit kora. Hol Torival, hol Charlie-ékkal, de mindig történik valami. Hiszen a 4. kötet után náluk se állt meg az élet. De vajon Charlie elindult a gyógyulás útján? Tori, hogyan viseli a kisöccsével járó "nehézségeket"? 

"Ekkor rádöbbenek.

Soha nem tudtam, hogy mit akarok az élettől. Mostanáig.

Valahogy szeretnék halott lenni." - 310.oldal

 Ezekre a kérdésekre mind választ kapsz, ha elolvasod a regényt. Ám a legfontosabb kérdés: Ki áll a Pasziánsz blog mögött? Tartsatok Torival annak érdekében, hogy megtudjátok.