Drasko Olívia: Beteg szerelem

Fülszöveg:

Elizabeth azért utazik az idilli Crater-tó wellness központjába, hogy kipihenhesse a mindennapok fáradalmait, nem is sejtve, hogy itt rá talál a szerelem David személyében. Minden tökéletesnek bizonyul, ám idővel a férfi múltjából sötét titkok kerülnek napvilágra. David élete pengeéles határvonalat húz a józanész és az őrület találkozásánál. De vajon lehet így szeretni? A Beteg szerelem egy izgalmas, filmszerű thriller, mely az emberi érzésekről, hazugságokról, egy beteg elme virágzásáról majd hanyatlásáról szól. Lehet, hogy akit Elizabeth közel engedett magához az egy hidegvérű sorozatgyilkos? Vajon mi mindent tud még meg Davidről?

Véleményem:

Nem. Ez a könyv nekem valahogy nem feküdt. Ezt már a fülszövegből éreztem, mikor azt olvastam benne: "A Beteg szerelem egy izgalmas, filmszerű thriller, mely az emberi érzésekről, hazugságokról, egy beteg elme virágzásáról majd hanyatlásáról szól." Itt már tudtam, hogy baj lesz, de hát üsse kő. Maga a történet azonban nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. Csak nekem sablonos volt az egész. Bár véleményem szerint ebből lehetett volna egy ténylegesen jó regényt írni, mert maga az alapsztori az, hogy David skizofrén abból már lehetett volna egy bővebb, jobban és szebben megírt regényt írni. Így viszont sajnos nem nyerte el igazán a tetszésemet. Ettől függetlenül viszont nem azt mondom, hogy ha nem lett volna muszáj, akkor inkább félbehagyom és folytatom a megkezdett olvasmányom. Már csak azért is kíváncsi voltam a végére. Hát… Nem spoilerezek.

 

"– Ne csináld ezt! Hallgass végig. Mondtam, hogy megváltoztam és miattad. Téged nem lennék képes bántani." - 8. oldal

Magának a történetnek két főszereplője van, Liz és David. Egy ideje már beszélgettek, bár az a történetből vagy nem derül ki vagy csak én nem figyeltem rendesen, hogy hol ismerték meg egymást. Gyanítom társkeresőn. Végre eljutnak odáig, hogy találkoznak, ám David egyszer csak elviszi Liz-t arra a helyre, ahol az eddigi partnereit ölte meg. De pontosan hányat? Végig ez a kérdés járt a fejemben és reméltem, hogy választ is kapok rá. Kaptam és a választól a földön koppant az állam. Tíz év alatt ennyi embert megölni… - gondoltam magamban. Bár az egész történet nekem a közepe felé kezdett Stockholm szindróma jellegű képet festeni, ami megint csak egy érdekes téma lett volna.

 

"– Tudod, mire jók? Hogy el tudjak aludni. De tudom jól, hogy az álmaimban is szerepel, sőt. Beszél, tervez, diktál. Mint egy rohadt rabszolgahajcsár, aki belevisz a rosszba." - 52. oldal

Összességében tetszett a regény, nem azt mondom, hogy egy borzalom volt, amit szívem szerint kidobnék a kukába. Mert nem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha a szerzőnek a jövőben lenne annyi ideje, hogy kibővítse, majd újra kiadja a regényt, azt örömmel fogadnám. Hiszen tényleg egy jó kis sztorit vázolt fel a szerző. Mindezek hiányában azonban molyon is csak három csillagot tudtam rá adni.

"Előfordulhatnak véletlenek bárki életében. De történnek események, melyek igenis direkt, szándékosan alakulnak úgy, ahogy." - 59. oldal

Neked viszont bátran ajánlom, ha szereted a sorozatszerű (reklámmentes) krimiket, mert akkor neked biztos elnyeri majd a tetszésedet.