2022. augusztus 20., szombat

John Green: Csillagainkban a hiba

Fülszöveg: 

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Véleményem: 

Évek óta csücsül a polcomon. Soha nem mertem eddig nekikezdeni, mert féltem. Féltem, hogy nem lesz annyi zsebkendőm hozzá. Az egész történet alatt nem sírtam. Kivéve az utolsó tíz-húsz oldalt, amit esti műszakban olvastam végig a sziget fesztiválon kint a szabad levegőn, miközben mentek körülöttem az emberek. Izgalmas volt. Egy ember oda is jött megkérdezni olyan éjjel három körül, hogy minden rendben van-e. Éppen akkor fejeztem be a könyvet és kicsit sokkos állapotban voltam. Mint mindig, most is előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna a könyvet. Ám most annyival volt másabb, hogy a filmet pár évvel ezelőtt láttam és nem nagyon emlékeztem rá. Ezért is volt akkora élmény számomra a könyv. Érdekes volt olvasni Hazel világlátását és életfelfogását. Érdekes volt megismerni a körülötte élők élettörténettét. Gondolok itt Van Houten-re és az ő történetére. Arra, hogy miért született meg az a könyv, amit írt. Arra, hogy miért döntött úgy, ahogy. 

 Ám pont ezért is ért váratlanul a vége. Mert már nem emlékeztem a filmre. Műszak közepén befejeztem a könyvet és csak küszködtem a sírással. Egyáltalán nem erre számítottam. Tudtam, hogy

nem lesz egy happy ending story, de... Akkor is. Ez olyan igazságtalan. 

 Most viszont, hogy pár év tologatás után elolvastam a könyvet azt hiszem ideje lesz újranézni a filmet, mert szeretném összehasonlítani a kettőt. Azonban biztos vagyok abban, hogy a könyv egy nagyon mély nyomot hagyott bennem (mint a Sziget fesztivál. :D) 

 Bár így utólag azért elgondolkodtam. Mi lett volna, ha... Igen, tudom, sok ilyen kérdés van. De szerintetek mi lett volna, ha minden fordítva történt volna? (szóismétlésért sorry) Mármint Augustusssal kapcsolatban (no spoiler)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése