Anne L. Green: Toszkán örökös

Fülszöveg:

Soha ​ne add fel az álmaidat, tűnjön bármilyen végtelennek is az út…

Katie és Daniele, leküzdve a köztük lévő kulturális és ízléskülönbséget, szenvedélyes viszonyba keverednek egymással. Ám a váratlan viszontagságoknak és a köztük zajló csatározásoknak koránt sincs vége, mert valaki igyekszik folyamatosan megkeseríteni az Allegrini Birtok és a szerelmesek életét.

Habár úgy tűnik, Daniele Katie-nek hála kilábal a válságból, olyan családi titkokkal szembesül, amelyek hatására megkérdőjelezi önmagát és az addig biztosnak hitt világát. Ahogy gyülekeznek felettük a sötét fellegek, úgy válik a napsütéses toszkán birtok is egyre titokzatosabbá.

A Toszkán örökös a Hatalom, mámor, Toszkána-sorozat második része, amely egy festői helyszíneken játszódó humoros, olasz intrikákkal, érzékiséggel fűszerezett folytatás, amelyben az írónő varázslatos módon tárja elénk a lenyűgöző toszkán tájat és annak húsvér lakóit. Bizonyosságot kapunk a történet által, hogy a föld nem csupán érték, ahogy a bor sem csak egy alkoholos ital.

Véleményem:

Alig vártam, hogy olvassam a folytatást, hiszen az első rész olyan csavarokat tartalmazott, ami után akarva, akaratlanul is vártam, hogy magamhoz tudjam venni a folytatást. Ez most jött el. A második rész azonban még nagyobb fordulatokat tartalmazott, mint az első. Te jó ég, mi lesz még itt? 

"A múlt tanított meg, hogy a jelenben bölcsebben tervezzem meg a jövőmet." - 210. oldal

 A történet ott folytatódott, ahol az első rész befejeződött. Ugyanúgy próbálták kideríteni, mi lehet az,
aki mindenáron próbál az életükre törni? Ha igen, akkor ki az és mit akar? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, közben pedig sok-sok más is történt a történetben. A végéhez érve pedig újabb kérdések fogalmazódtak meg a fejemben, amire csak remélni tudom, hogy választ kapok a befejező kötetben. 

"Egyet azonban ne felejts el soha: Isten, még ha úgy is tűnik, soha nem fordít senkinek hátat!" - 316. oldal

 Tetszett Katie kitartása és küzdeni akarása. Hiszen mikor más azt mondta, hogy adja fel, ő akkor is ment tovább. Vajon ki mondta neki, hogy adja fel? A szülei? Igen, ők is. De ki még? És ő miért mondta? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben a könyv végén, mikor még nem derült ki az egyik legnagyobb kérdésre a válasz. Tetszett, mikor Daniel a pappal beszélgetett. Az volt az egyik kedvenc jelenetem. Mindennél többet mondott. A vége viszont mindent vitt, hiszen az volt az a pont, mikor

szívem szerint azonnal a kezembe vettem volna a folytatást, de nem tudtam. Nem tudtam, mert a havi kötelezőm várt rám. Viszont kétségetek ne legyen, az lesz a következő olvasmányom, hiszen május második hetéig még mindig tart a Toszkána kihívás, amit Anne L. Green indított. 

"Érted a lelkemet is eladnám. Ha te lennél maga az ördög, akkor sem mondanék le rólad." - 384. oldal

 A történet maga vicces, fordulatokkal teli. Egy percre nem untatott. Imádtam itt is a szerző humorát és hogy beszélteti a szereplőit. Nem csak üres, semmitmondó sorokat ír le, hanem élettel tölti meg a lapokat. Ezt pedig imádom. Soha nem unatkozom, ha az ő könyveit olvasom.