BORÍTÓLELEPLEZÉS - Livits Réka: Tangó, Berlin

Fülszöveg:

Noémi barátjával, Félixszel költözik Berlinbe új munka, új élet, új élmények reményében. Azonban semmi sem úgy alakul, ahogy remélte. Félixszel eltávolodnak egymástól, és bizonytalanság és magány közepette az egyetlen kapaszkodónak egy különleges tánc tűnik: a tangó.

A tangón keresztül Noémi új embereket és új érzeteket ismer meg, kinyílik és megérti, őszintének kell lennie magával, felfedez magában egy olyan nőt, akinek titkos vágyaival eddig nem mert szembenézni.

Ahhoz, hogy megállja a helyét a nagyvárosban, Noéminek kezébe kell vennie élete irányítását. Csakhogy lelke mélyén a kontroll elengedésére vágyik, arra, hogy átadhassa magát a táncnak, a pillanatnak és valakinek, akiben tökéletesen megbízhat.

Az önfeledt áramlás vonzó, a céltalan sodródás viszont veszélyes. Vajon hol a határ?

Vajon mi bujkál a tangó érzéki, szenvedéllyel kecsegtető felszíne alatt? Megtalálja Noémi azt a testi-lelki intimitást, amire titkon vágyik, vagy az egész csak csillogó délibáb? Mit hoznak számára az ismeretlenek ölelései, kivel élheti át az igazi összeolvadás élményét? És mi történik, ha a zene véget ér?

Marad-e valami az egytáncszerelemből?

Engedd, hogy sodorjon a tánc, elbűvöljön ez a különleges út Berlinbe, önmagadhoz!

És akkor lássuk a borítót:

Megrendelési link
Molyon link

Exkluzív idézetek:

Idézet #1

„– Hiszen abban a pillanatban nincs más, csak ő meg én – mondta. – És a zene. És a tangó. Arra a tandára ő életem férfija. Én pedig élete nője. Egytáncszerelem. Jön és megy. Szalmaláng az idő folyamában. Ám ettől még nem kevésbé értékes egy hosszútávú kapcsolatnál.”

Idézet #2

„Észrevétlenül kerültem bele az áramlásba. Zene, tánc, tekintet, érintés, kapcsolódás, ölelés – sokféle ember kavargása valahol egy labirintus mélyén. Már nem számoltam a tandákat, az időérzékemet is teljesen elvesztettem.”

Idézet #3

„Hát nem így van ez az életben is? Először nekem kell önmagammal – a tengelyemmel, a központommal – kapcsolódnom, egyensúlyban lennem, éreznem a talajt a lábam alatt, hogy aztán egy másik emberrel tisztán tudjak kommunikálni. És kapcsolódni.”