Hannah Jones immár San Franciscóban egyengeti karrierjét. Ő az iroda első számú védőügyvédje, így amikor egy fekete férfit gyilkossággal vádolnak, ő kapja a feladatot, hogy képviselje a védelmet. Ám az ügy igencsak kellemetlen, és nagy port kavar, mivel az áldozatok mind jómódú, fehér lányok. Hannah-nak félre kell tennie a saját érzelmeit. Hisz abban, hogy az igazi áldozat a vádlottak padján ül, és mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa.
Hannah töretlen lelkesedéssel végzi munkáját egészen addig, míg a múltja ismét árnyékot nem vet karrierjére és szerelmi életére.
Véleményem:
Hirtelen nem is tudom, mit is mondhatnék erről a regényről. Egy azonban biztos. Az államat még mindig nem tudom felemelni. Az előző kötet sem volt könnyű, azonban ez a könyv annak ellenére, milyen vékony nagyot tud ütni. Hiszen az írónő olyan csavarokat és nem várt fordulatokat rakott bele, hogy én csak kapkodtam a fejem. Szerintem az írónő bátran elmehetne szakmai tanácsadónak is, hiszen én már az első rész után most is elgondolkodtam, hogy a jogi irányba megyek tovább. Csak én egészen másért küzdenék.
"Többször elgondolkodtam
már azon, hogy talán én nem vagyok normális, valami bennem hibádzik, de
mindig rájövök, hogy ha az ember azt csinálja, amit szeret, ami élteti,
aközben nem volna szabad rosszul éreznie magát." - 114. oldal
A történet nem ott folytatódik, ahol az első véget ért, amit először nem értettem és nagyon bántam,
azonban egyre beljebb kerülve az ügy bugyraiba beláttam: talán jobb is, hogy nem ott folytatódott, ahol az első véget ért. Ebbe a 344 oldalba képtelenségnek tartottan, hogy ennyi fordulatot bele lehet írni, de Vikinek sikerült. Sikerült egy olyan történetet az olvasó kezébe adnia az olvasóknak, amivel hozta az eddigi formáját. A szereplőkkel együtt idegeskedtem, izgultam, nevettem. A történet ott kezdődik, hogy Hannah-t, immár egy San Francisco-i irodában dolgozva behívja a főnöke és kap kap egy ügyet, mégpedig nem is akármilyet. Egy fekete férfit kell védenie, akit gyilkossággal vádolnak, mégpedig nem is eggyel. Azonban Hannah-nak csak egy gyilkossággal kell foglalkoznia, az utolsó áldozattal, melyen a férfi DNS-ét találták meg. Hannah azonban nem biztos benne, hogy el akarja vállalni az ügyet. Mielőtt elvállalná ragaszkodik hozzá, hogy beszéljen a vádlottal, ez pedig meg is történik. A főnöke azonban úgy gondolja, hogy nem tudna egyedül megbirkózni az üggyel és kirendel mellé egy társügyvédet, aki egy rég nem látott ismerős személyében hamarosan meg is jelenik az irodában. De Hannah vajon örül ennek a személynek?
"Egész délután azokat az aktákat olvasgattam, amiben színes bőrűeket ítéltek el ártatlanul, és rá kellett jönnöm, hogy a világ tényleg egy mocskos hely. Az emberek előítéletesek, és ez bem csak a bőrünk színéről szól. A nemzetiségünkről, a külsőnkről, a nemi vagy szexuális identitásunkról, az anyagi hátterünkről. Gyakorlatilag mindenről, ami megkülönböztet két embert egymástól." - 143. oldal
Az összes ügyvéd, aki az irodában segíti Hannah és a társa munkáját az
ügyön mind azt feltételezik, hogy ez nem lesz egy hosszú ügy, mert a
vádlott ártatlannak vallja magát és bizonyíték se sok van annak
ellenére, hogy a meglévők mind azt állítják, Lamar a gyilkos. Azonban ez
mind csak spekuláció, hiszen attól, hogy egy nyom egy adott személyre
mutat nem biztos, hogy ő a gyilkos. Azonban abban is száz százalékig
biztosak, hogy a bizonyítékok alapján nem jutnak el a tárgyalásig, ami a
könyv hosszát és a fejezetcímeket elnézve kizártnak tartottam, de
kíváncsi vagyok, mégis mi az, ami miatt tárgyalásra viszik az ügyet.
"Folyton azt mondja, megmentettem őt, de valójában ő mentett meg engem." - 201. oldal
Az esküdtszék kiválasztásánál igyekszenek olyan esküdteket választani, akik az ő javukra fordíthatják az ügyet hála drága társügyvédünknek, aki az ebédszünetben kiszúrja az egyik esküdt pénztárcájában a CORE tagságiját, ami hatalmas segítség az ügyben. AZ esküdtek kiválasztása után azonban Hannah látogatást tesz a vádlott menyasszonyánál, aki rasszizmussal vádolja és új ügyvédet kér, ami teljességgel lehetetlen, hiszen már elkezdődött az ügy. Illetve lehetséges lenne, azonban ezzel a leendő férjének az ügyét hátráltatná. Éppen ezért Quince akartja levenni Hannah-t az ügyről, aki kér két napot, hogy helyrehozza, amit elcseszett. Csodálkoztam volna, ha nem sikerül neki, hiszen tényleg jó ügyvéd.
Hannah-nak azonban a magánéletében is vannak gondok, hiszen mivel a "rég nem látott ismerős" iránt még mindig mély érzelmeket táplál, így nem hagyja nyugodni az utóbbi időkben (tanuk kihallgatásának egyik napja) tapasztalt viselkedése, így ügyvédhez nem méltó viselkedést tanúsítva betör a lakására, hogy valami bizonyítékot talál. Talál is, de még mit... Azonban következő nap, mint ha mi sem történt volna megy tovább minden a rendes kerékvágásba, aminek Hannah kifejezetten örül azonban gyanakodik is, hiszen nem érti ezt az egészet.
"Nem menekülhetek el az elől, aki vagyok." - 302. oldal
A tanú kihallgatása után azonban egy falba ütköznek: új áldozatot találtak ugyan olyan kivégzési módszerrel ugyan ott. Ennek az információnak a tudatában a rendőrség és a bíróság felfüggeszti az ügyet, amíg a nyomozati anyagból nem derül ki hasznos információ az új gyilkossággal kapcsolatban, ami esetleg ehhez az ügyhöz köthető lenne. Ez azonban Hannah számára maga a pokol, hiszen egy karrierista nőről beszélünk, aki folyamatosan dolgozik, hiszen a munka élteti.
"Nekem kihívások kellenek, csaták, amiket megvívhatok, és amikben győzedelmeskedhetek." - 302. oldal
Az azonban kifejezetten vicces volt számomra, hogy nem a megadott sorrendben olvastam, hiszen így nevettem egy nagyot, amikor Hannah Jess-től megkapta az Egy év Rómában című könyvet. Viszont ami még furcsa volt nekem, az a fejezetek címe. Hiszen ha másvalaki is olyan, mint én, hogy mindig a következő fejezet végére teszi a könyvjelzőt, akkor nektek mondom, hogy ti is fogtok nézni egy nagyot, hiszen "Az ítélet" után van még egy fejezet, amely szintén "A büncselekmény" címet viseli, melyről először azt hittem, hogy csak metaforikus, de nem... Itt vesztettem el az állam, ami a földön koppant és azóta sem találom.
Jogszabály, mely a könyvhöz kapcsolható:
II. FEJEZET
A MAGYAR BÜNTETŐ JOGHATÓSÁG
Időbeli hatály
2. § (1) A bűncselekményt – a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel – az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni.
(2) Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.
(3) Az új büntető törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmény elbírálásakor, ha az az elkövetés idején a magyar büntető törvény szerint nem volt büntetendő.
VAGY
III. FEJEZET
A BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉG
A bűncselekmény
4. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.
(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.
5. § A bűncselekmény bűntett vagy vétség. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre e törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli, minden más bűncselekmény vétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése