ELŐOLVASÁS: Robin O'Wrightly: Andrea tutto bene

Fülszöveg:

Ha ​2020, akkor karanténnapló. Nem is az a fontos, ki írja, hanem hogy kiről írják.

Andrea Rigo egy teljesen átlagos olasz férfi, foglalkozására nézve rendőrhadnagy a gyilkossági csoportnál. Átlagon kívülivé viszont a magyar felesége teszi, Rigó Andrea, akit a férje a névazonosság miatt, a nem hivatalos harmadik nevén Zsófiának, azaz Sofiának szólít. Fél esztendős ikreikkel, Tonióval és Leonával együtt a milánói lakásukban rekednek, a kijárási korlátozás miatt, a 2020-as év koronavírus-járvány időszakában. Mindketten tandemben állnak neki naplót írni: Andrea mobilon, Andi/Sofia füzetben. Mert még csak akkor kezdődik igazán az egyébként sem unalmas életük…

Ez a keserédes narrációs szatirikus naplóregény, az Andrea & Andrea mellékszálon való folytatása nem akarja megváltani a világot. Egyrészről szeretne picit jókedvre deríteni mindenkit, aki olvassa a Rigók mindennapi balfékségeit és az íróval, a főrigó Robinnal folytatott betű­csatáit. Másfelől tisztelettel adózik a híres olasz életszeretetnek és családi összetartásnak. Mert valljuk be, ha ez az időszak elmúlik, a világon már semmi sem lesz ugyanaz.

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK
AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

Véleményem: 

 Fogalmam sincs. Hogy miről? Arról, hogy mivel érdemeltem ki másodszor is ezt a lehetőséget, no meg arról sem, hogy hogyan csinálja ezt az író. Hogy mit? Hogyan csinálja azt, hogy kihúz egy embert a magánéleti problémáiból akárcsak ideig-óráig egyetlen könyvvel.

"Sofia szerint nem alszom hangosan, csak este nem kapcsolom ki a Darth Vader-effektet." - 63. oldal

 Ismételten nagyokat nevettem és nem

Kedvenc rajzom a
könyvből.

bírtam letenni. Szinte magához láncolt a kötet és a két Andrea nem engedett el (kivéve, mikor töltőre raktam a telefonomat, mert akkor kénytelenek voltak.) Imádtam a szerzőnek a már megszokott stílusát azt, hogy beszélget a szerzőkkel írás közben. Néha nagyon vicces szituációkat szültek ezek a helyzetek a regényben. 

„Tényleg, mi értelmük a híreknek úgy egyáltalán? Tudunk változtatni rajtuk, ha nem tőlünk függ mások sorsa?” - 122. oldal

 Ez a kötet a mostani koronavírusos helyzet hatására íródott meg úgy ahogy. Ám talán pont emiatt (is) születtek bele ilyen vicces jelenetek. Miközben olvastam szó szerint levetítődött a szemem előtt a könyv, miközben - a szerzőt idézve - "maszkban f*szban" mászkáltak a bolt és a lakás között. Na meg a két lurkó sem utolsó említésre méltó dolog. Ők mégjobban feldobták ezt az amúgyis fenomenális olvasmányt. 

"Oké, bevallom, most képtelen voltam betartani a jó öreg macsószabályzatot: „Férfiember nem sír! Maximum, ha mellbe lövik… Bár akkor meg nem tud.” - 157. oldal

Szokás szerint a kedvenc karakterem Andrea (a pasi) volt, hiszen akkora beszólásai voltak, hogy néha sírva fetrengtem. Persze csak képletesen, mert itthon kicsit nagy szemekkel néztek volna rám, hogy mi bajom van (ami bevallom őszintén, most pont nem hiányzik). Imádtam, beszólásait és a gondolatait, na meg a kiborulásait olvasni. Igazából... Az egész könyvet imádtam, de ha csak ennyit írnék, akkor túl rövid lenne az értékelés. Akkor talán csak molyra kéne írmom. De... Jobb szeretem bővebben kifejteni. 

"(Uhh, te aztán ízig-vérig nő vagy!)

Miért, mi legyek? Autó?" - 230. oldal

 Megmondom őszintén szívesebben élnék a Rigó család köreiben, hisz' ahogy olvastam ezt a könyvet rájöttem: baromira nem unatkoznak. Remélem valamilyen formában olvashatok még a kalandjaikról, habár így is egy kerek egész történetet kaptam és nincs okom panaszra. Viszont bevallom azért élveztem Andrea és a szerző szócsatáit. Sírva nevetős részek voltak. 

"Vajon mennyi idő múlva jövünk rendbe lelkileg a karanténhelyzet után?" - 235. oldal

Az egyetlen, ami nagyon furcsa volt elsőre az a napló forma, hiszen nagyon ritkán olvasok naplóregényeket, (bár könyvmoly pályafutásom is azzal kezdődött) ám ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy rossz volt ebben a formában. Hiszen akkor hazudnék, annak meg mi értelme? Szerintem így jobban átjött a történet.

Megjelenésének várható időpontja: 2020. november 30.