Hajnal Kitti: Hinta

Fülszöveg:

„Olyan, mintha hintán ülnénk, ingázunk, mindig változik a viszonyunk.”

Hányszor szerethetünk igazán? Megölheti-e a szívet egy feldolgozhatatlannak hitt veszteség?

Patrik lassan két éve temette el Imit. A gyászon szülei és barátai igyekeznek átsegíteni, az ő kedvükért létezik, igyekszik túlélni a hétköznapokat. A tomboló ürességet azonban egyre inkább kezdi kitölteni Márk. A jelenléte, a mosolya, minden, ami csak ő, lassanként új jelentést kap Patrik szemében. Tíz év barátság után változik a kép, úgy tűnik, egy viszonzatlan szerelem irányába…

Vélemény: 

 Számomra Kitti íróként és emberként is nagyon kedves. A történeteivel mindig megnevettet (értem ezalatt az eddig olvasott két könyvét, beleszámolva a most olvasott Hintát). Legalábbis a Falakban sokat nevettem. A Hinta kicsit más volt, hiszen Patrik szemszögéből kaptunk egy tükörregényt. Nála pedig a gyász és annak a feldolgozása volt a fő szempont a regényben. Az, hogyan hagyja, hogy rátaláljon ismét a szerelem.

"Hiányzik. Már nem tombol bennem minden másodpercben, de folyamatosan ott van, lüktet. Mintha megszűnt volna dobogni az én szívem is, hónapokig semmit sem éreztem. Nem jobb, hogy újra képes vagyok rá." - 13. oldal

 Kész hullámvasútként éltem meg ezt a könyvet. Egyik pillanatban lent a mélyben Patrik visszaemlékezései miatt, aztán fent egy-egy boldog pillanatot követően... Ez pedig váltakozott. Na meg néha közéjük szorult egy-egy „mi a f**ért vagy ilyen vak?” kérdés is.

"– Egyetlen beszólás, és a fejedre húzom a tévéd!

– Érdekes kiegészítő lenne. Bár a te ízléseddel?" - 49. oldal

 Imádtam olvasni, örültem, mikor padlóra vágott, hiszen tudtam, hogy lesz jobb és fel fogok állni. Hiszen valamennyire tudtam, mi várható a történetben. Habár bevallom az elején kicsit össze voltam zavarodva, hiszen először azt hittem, hogy a Hinta teljesen a Falak folytatása. Hát nem. Egy kis fejtörés és jó pár ismerős jelenet után azonban rájöttem: itt bizony tükörregényről beszélünk.

"Olyan, minha egy hintán ülnénk, ingázunk, mindig változik a viszonyunk." - 226. oldal

 Azonban félreértés ne essék egy cseppet sem bántam. Izgalmas volt Patrik szemszögéből újra élni a történetet, választ kapni azokra a „Na itt vajon mi történt?” kérdésekre, amiket Áron szemszögéből nem láthattunk.

"– Csillagokat akarok – sóhajtja, de ez túl magas labda.

– Fejbe vághatlak." - 272. oldal

 Izgalmas volt végigolvasni Patrik örlődését egy új szerelem miatt és végigkövetni a gyász folyamatát. Tanúja lehettem egy macska egér játéknak, ami amellett, hogy néha idegesítő volt annyira izgalmas és végtelenül aranyos. Ezek után pedig a követlező olvasmányomról is az írónő fog gondoskodni, hiszen nem kérdés, hogy holnap a Főnixet veszem a kezeim közé.
 Patrik és Márk története itt véget ért, de egy új kaland kezdődik, amit izgalommal vátok.