Zámori Alex vagyok. Álomutazó.
Régen ráébredtem már, a valóság úgy szívás, ahogy van…
Folyamatosan kísértenek a múlt árnyai, de én elmenekülök előlük.
Menthetetlen vagyok.
Heroinfüggő.
A régi életem emléke teljesen elhomályosul. Már csak az addiktív keresés éltet. Az, hogy rövid időn belül minél több szerhez jussak…
Azonban egy átlagos pesti délutánon berobban az életembe Garay Ábel.
Csak egy véletlen találkozásnak köszönhetem, hogy megismerem, de az a nap mindkettőnk életét átírja…
*
Garay Ábel a nevem. Alex előtt minden a festésről szólt.
De hamar a rabjává válok, és nem akarom elengedni.
Én vagyok a képkeret, ő pedig a vászon.
Esélyt kapok, hogy boldoggá tegyem. El akarom hitetni vele, hogy mindig lehet jobb! De ő csak álmodozó festőnek gondol, aki rendületlenül hisz a csodákban.
Talán nehezebb lesz a bizalmába férkőznöm, mint azt elsőre gondoltam…
Két fiú, akik küzdenek önmagukkal, a belső démonaikkal, és a társadalom ítélkező szörnyeivel…
Vajon Ábel megmenti Alexet?
És vajon mi jelenti Alex számára a szerelmet?
Ábel vagy a heroin?
Véleményem:
Néma könnyek. Ezek folytak láthatatlanul az arcomon, miközben olvastam ezt a regényt. A megjelenés óta ott ült a polcomon. Nem mertem hozzányúlni, habár azt soha nem értettem teljesen, hogy miért. Alex miatt. Hiszen Alexel van egy közös pontunk. A függőség. Avagy szebb nevén nevezve: szenvedélybetegség. Bár teljesen más dologról beszélünk az én esetemben, mint nála, de amiket a szerző leírt ugyan az játszódik le bennem is. Az utolsó harminc oldalt csillogó szemekkel olvastam és éreztem, hogy a könnyeim igenis utat akarnak törni maguknak.
Nem volt egy könnyű olvasmány, meg is
értem, miért kerülgettem eddig. Habár Alex és Ábel találkozása igazán tündérmese szerű volt. Bár én ezt a sztorit még akkor ismertem meg, mikor még csak novellákból állt, akkor is csak a felét olvastam. A végét nem mertem. Fantasztikus történetet alakított belőle a szező. Szívetmelengető, romantikus és fájdalmas. Hiszen egyikőjük élete sem könnyű. Alex és Ábel is a családjából fakadó sebeket őriz. Ha valaha nekifogsz ennek a regénynek és ugyanolyan érzékeny lélek vagy, mint én (vagy olyan, mint Alex) akkor egy nagy adag türelem és minimum két százas papírzsepi kell a könyvhöz.
A vége pedig... Minden lehetséges opció megfordult a fejemben csak ez nem. Bár a sokkos állapotból, amit az előző oldalakon olvasottak okoztak, kellett egy kis idő, hogy felfogjam. A regény olvasása közben azonban nem egyszer gondolkodtam el azon, hogy ha nem ismerném a szerzőt száz százalékig biztos lennék abban, hogy saját tapasztalatból írta. Hisz annyira valósághű.
Rémisztő. Ez az, amit továbbra is mondani tudok. Rémisztő és csodálatos.
Kedvenc idézetek:
"Kívülállóként könnyű bölcs tanácsokat osztogatni. De valamiben létezni, valamit megélni sokkal nehezebb. Az ember gyakran olyasmiről szónokol, amit hasonló helyzetben talán ő maga is képtelen lenne betartani. Kívülről minden egyszerűbbnek tűnik. A dolgok azonban összetettebbek."
"Néha jobb megtagadni a múltat, és beletörődni a jelenbe."
"A szeretet olyan, mint egy mag. Valakitől kapjuk, és onnantól rajtunk múlik, mihez kezdünk vele. Tápanyagdús termőföldbe ültetjük és gondozzuk, vagy hagyjuk kiszáradni?"
"Már nem ő irányította saját magát, hanem a függősége."
"– Az ember gyakran önmagával veszi fel a harcot – nyomta el a cigarettát. – De számtalanszor előfordul, hogy nem mi győzünk. Ez a legjelentősebb dolog, amit az elmúlt két évben megtanultam. Amire mai napig rájövök. Nincs olyan, hogy teljes kontroll. Az agy néha elborul, és a belső berögződések irányítanak."
Nem volt egy könnyű olvasmány, meg is
A vége pedig... Minden lehetséges opció megfordult a fejemben csak ez nem. Bár a sokkos állapotból, amit az előző oldalakon olvasottak okoztak, kellett egy kis idő, hogy felfogjam. A regény olvasása közben azonban nem egyszer gondolkodtam el azon, hogy ha nem ismerném a szerzőt száz százalékig biztos lennék abban, hogy saját tapasztalatból írta. Hisz annyira valósághű.
Rémisztő. Ez az, amit továbbra is mondani tudok. Rémisztő és csodálatos.
Kedvenc idézetek:
"Kívülállóként könnyű bölcs tanácsokat osztogatni. De valamiben létezni, valamit megélni sokkal nehezebb. Az ember gyakran olyasmiről szónokol, amit hasonló helyzetben talán ő maga is képtelen lenne betartani. Kívülről minden egyszerűbbnek tűnik. A dolgok azonban összetettebbek."
22. oldal
"Néha jobb megtagadni a múltat, és beletörődni a jelenbe."
58. oldal
"A szeretet olyan, mint egy mag. Valakitől kapjuk, és onnantól rajtunk múlik, mihez kezdünk vele. Tápanyagdús termőföldbe ültetjük és gondozzuk, vagy hagyjuk kiszáradni?"
119. oldal
"Már nem ő irányította saját magát, hanem a függősége."
354. oldal
"– Az ember gyakran önmagával veszi fel a harcot – nyomta el a cigarettát. – De számtalanszor előfordul, hogy nem mi győzünk. Ez a legjelentősebb dolog, amit az elmúlt két évben megtanultam. Amire mai napig rájövök. Nincs olyan, hogy teljes kontroll. Az agy néha elborul, és a belső berögződések irányítanak."
453. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése