2020. február 24., hétfő

Becca Prior: Festett testek (two)

Fülszöveg:

Létezik szerelem első látásra, de sajnos vak. Russell ezt a következtetést vonja le, amikor Ink Beaumont, a híres művész még a harmadik találkozásnál sem ismeri fel.
Mire Ink rádöbben, hogy ő is végzetesen vonzódik a félszeg, vörös fiúhoz, azt is belátja, hogy mindketten másra vágynak. Ő feltétlen megadást és alárendelődést várna el, Russ azonban nem érzi képesnek magát egy ilyen kapcsolatra.
Aztán fordul a sors kereke, és hamarosan egy fedél alatt találják magukat. Russ tart a lehengerlő férfitől, mégis hagyja, hogy bűvkörébe vonja és levegye a lábáról. És bár számukra látszólag nincs közös jövő, mindketten tudják, hogy nehezen fognak ellenállni a kölcsönös vonzalomnak.
Vajon megtalálják-e a megoldást, sikerül-e áthidalniuk a köztük tátongó szakadékot?

A nagy sikerű Festett testek sorozat második kötete ezúttal az ő életükbe enged bepillantást, Becca Prior már megszokott, kendőzetlen stílusában, rengeteg érzelemmel és perzselő erotikával.

Vélemény:

 A sorozat második kötetében Ink és Russel párosát ismerhettük meg, ami hasonlóan indult, mint Ely és Leon kapcsolata. Röviden: A szexről szólt. Ám Inknek egy olyan hátteret írt az írónő, amit ő maga is nehezen dolgoz fel, ezt pedig a művein keresztül adja ki magából. Példa erre a borító elején látható festmény, mely Ink Bukott angyal című festménye.
 A történet során azonban nem szorul háttérbe a többi szereplő sem, értve ezalatt az előző kötetből megismert Elijah-t és León-t. Az ő kapcsolatuk a második kötetben egyre erősebb, már nem játszik olyan fontos szerepet a szex, hanem inkább az érzelmekre fektet nagyobb hangsúlyt a szerző ebben a kötetben. Érdekes volt a változása, hiszen León szinte (vagyis inkább teljesen) az ellentétje volt annak, akit az előző kötetben megismerhettünk. A gyerekek (Aby és Heath) is jobban elfogadják, sőt Heath engem nagyon meglepett, amikor összetűzésbe került egy emberrel és egyből Leónt hívta. Ez is a bizalmat mutatta meg nekem. Azonban, ha már a testvéreket is szóba hoztam azt sem felejtem el megemlíteni, hogy ebben a kötetben nekem valahogy nagyon átjött a kettőjük kapcsolata, ha olyan rész volt a könyvben, ahol Ely-ékról volt szó.
 Ám térjünk is vissza a kéz főszereplőnkre Russel Corn (igen Corn... Hú mennyit röhögtem ezen) és párja Ink (Gideon) Beaumont kapcsolatára, amely döcögősen, de beindult. Amikor Russel kénytelen elhagyni az albérletet, amit az egyik barátnőjével ketten bérelnek, Inkhez költözik. Próbálnak ellenállni a kísértésnek, hogy egymáshoz érjenek (úgy), azonban ez egy kisebb erőfeszítés számukra. Míg végül mind a ketten föl nem adják a harcot saját magukkal. Itt még azt hinné az olvasó, hogy minden a szexről szól az ő kapcsolatukban is. Én is ezt hittem, egészen egy bizonyos mondatig. Az a mondat pedig ez volt.

 "Az alkalmi kalandoknál nem érdekel, bár ott is előre megmondom, hogy fájni fog, és nem leszek kíméletes. De te más vagy."
(149.oldal)

 Ez az idézet mutatta meg azt, hogy Ink tényleg másképp tekint Russelre, mint ahogyan azt eddig láttuk. Sokkal odafigyelőbb lesz, sőt egy idő után a múltjába is beavatja őt. Innentől picit más irányba fordult a kapcsolatuk, (jó értelemben) hiszen sokkal inkább megértették a másikat. Vagy Russel értette meg, hogy Ink miért olyan antiszociális.
 A végére azonban a kelleténél jobban összemelegedtek és az utolsó fejezetben egy számomra nagyon meglepő cselekedetre szánták rá magukat. Vagyis Ink. Imádtam a végét, sőt mi több, az egész kötetet. A szerelőket is. (Főleg Sky-t, de őt majd a következőben megismerem.)
 Titeket pedig továbbra is arra buzdítanálak, hogy ha eddig nem kezdtétek el a sorozatot, akkor tegyétek meg. Tényleg megéri.

Kedvenc idézet(ek):

"A be nem teljesült szerelem a legnagyobb csapda az életben."

200. oldal

"– Minden áldozat saját magát hibáztatja – válaszolta Russ. – Mindenki magában keresi az okokat, mert ha megtalálja, könnyebben meg is tudja magyarázni."

245. oldal

Kedvenc szereplő(k):

Ehhez a kategóriához két személy sorolnék. 

Francis (avagy ismertebb nevén Sky Summers): mégpedig azért, mert amint belekerült a történetbe valahogy színesebbnek éreztem. 

Heath: Igen, ő. Ő, akit az első rész végéig utáltam, még úgy is, hogy tudtam, min ment keresztül. Ebben a részben viszont nagyon megszerettem, hiszen teljesen megváltozott és a valódi arcát láthattuk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése