BORÍTÓLELEPLEZÉS: Amira Stone - Kitaszítottak (A mágia rabjai 1.)

Fülszöveg:

Elég bátor vagy új útra lépni?

A kissé neveletlen Ene hercegnő szabadságot szeretne, és szívesen elmenekülne a rá váró kötelezettségek elől. Míg Mena az egyetlen ember, akit az istenek mágikus hatalommal ruháztak fel. Ő inkább lenne hercegnő, mint magányos volur.

Egy politikai gond miatt a testvérpárnak veszélyes vidékre kell utaznia: egy néphez, akiket a királyi családjuk igázott le.

Lehet, nemcsak fegyveres fenyegetés les rájuk, hanem a szívükre is veszély leselkedik?

Ray nehéz családi titkokat hurcol. Harcokat vállal a csőcselék szórakoztatására, hogy húgáról gondoskodni tudjon. Ám egy nap nem lapulhat tovább, dühe új útra viszi.

Kein csak az élvezeteket és a dicsőséget hajszolja. De eljön a nap, amikor dönteni kell a saját, és a családja sorsa között.

A mágia valamelyik fiút a volur társának szánja.

De vajon melyiket? Ki az, akitől felragyog a volur ereje?

Egyikük sem tervezte, hogy szerelemre, barátokra, titkokra és intrikára lel.

Miközben mind a négyen a saját céljaikért küzdenek, talán a legfontosabbat kell feláldozniuk ahhoz, hogy megmenthessék a szeretteiket és a világukat.

Rendeld elő itt
Tedd kívánságlistára itt

A szerzőről:

A könyvek szeretete terelt az írás felé. Ha nem akadt a polcomon olvasatlan könyv, a meglévő meséket továbbképzeltem, újakat alkottam, és ez által az írás titkos szenvedélyemmé vált. Mára megrögzött könyvvásárló lettem. A táskámban mindig lapul egy regény, és akármilyen hosszú volt egy nap, az olvasásra mindig szakítok időt. 

Hobbiíróként többféle zsánert kipróbáltam a saját szórakozásomra, de a mesék iránti rajongásom sosem szűnt, nem nőttem ki a hercegnők, lovagok és boszorkányok világát. Így tudatosult bennem, hogy a fantasy az én világom, ahol a klasszikus meseelemeket rejtő történeteket a felnőttek számára is izgalmassá és élvezhetővé lehet tenni. 

Az írásaimmal szórakoztatni szeretnék, olyan könyveket alkotni, amik kalandosak, fordulatosak, és egy esős délután képesek elfeledtetni az olvasóval a hétköznapokat.

No, de akkor lássuk a borítót, ami szerény véleményem szerint meseszép.

Ha pedig még ittmaradtatok, jöjjön egy kis belepillantás a könyvbe: 

#1

„– Sem egy hercegnő, sem Nebessen következő uralkodója nem dudorászhat munka közben, mint egy egyszerű paraszt.

Pedig le merném fogadni, a földmunkások is ugyanazt csinálják az árnyékszéken, mint én, szóval nem igazán látom a különbséget.

– Akkor talán a krumpliföldeken kéne hímeznünk – morgom.

Anyám szobormerev arcát fürkészem, de mintha meg se hallotta volna, folytatja a hímzést. Egyszerre bámulatos, és rémisztő. Sokszor merengek azon, egyáltalán vannak-e érzései, hiszen most sem méltat válaszra, csak folytatja a varrást.”

#2

„Egyszer egy öreg kocsmáros azt mondta nekem, mindig a vég a legszebb, mert akkor már tudjuk, mit veszítünk. Igaza volt. Kezdem piszkosul érezni, hogy mit hagyok magam mögött.”

#3

„– Mi a jó benne? Mármint a fegyverekben és a harcban – nyelek egyet.

Eltöprengve leteszi a lábához a kancsót, és megborzolja a haját, amitől még inkább gyönyörűnek tűnik.

– Én irányítom a testem, és nem kell holmi etiketthez kötve pukedlizni, táncot járni vagy karót nyelten ülni, hanem figyelni és résen lenni – magyarázza teljes átéléssel. – Az ellenfél minden rezdülésének jelentősége van, amit értelmezni kell, és gyorsan reagálni. A szívem olyankor hevesen ver, és utána boldog vagyok, még ha alulmaradok, akkor is.

– Mint amikor szeretkezel – vágom rá gondolkodás nélkül.”