Édes 18...

Csak mert képletesen, de
velük ünnepeltem.

 A nagy 18.szülinapján mindenki arra vágyik, hogy végre ihasson és bulizhasson. Én nem nekem az első látogatásom délután először egy étteremben, majd egy dohányboltban volt, ahol az eladó megkérdezte, hogy elmúltam-e már 18. Sejtettem, hogy nem fog annyinak nézni, de jót nevettem. Visszafelé az étterembe már fulldokoltunk a nevetéstől és miután elmeséltük anyunai, ő is társult. 

 Mivel nem nagyon volt ehhez hangulatom (mármint a vacsorához) nem is nagyon akartam menni, de aztán csak túléltem. Bár azért a könyv sem maradt ki a táskámból. A torta után, ami csodaszép volt, jött az ajándékozás, miközben vártuk az ebédet. Részben tudtam, mit kapok, csak egy-két meglepetés volt. Már 16 éves korom óta nem csinálnak nagy titkot ebből annyira. 

Miközben bontogattam az ajándékaimat, hiszen bár tudtam, mit kapok, örültem neki. Először kivettem a szoknyát, amit együtt vettünk anyával. Egy skótkockás miniszoknya (jó, azért a hátsófertájom takarva van), amit már régóta szerettem volna. Aztán jöttek a könyvek sorban. Figyelj rám - amit zsákbamacska módjára becsomagolva küldtek nekem hibátlan állapotban -, majd pedug a Miután sorozat első két része és végül az Éjjeli napfény, amiért majdhogy nem könyörögtem.

Asszem most felborul a lista ajaj. Bocsi. Ezeken kívűl pedig kaptam még egy MP4-et és egy Libri könyvualványt, amiknek szintén nagyon örültem. Aztán pedig jött a torta és mentünk is haza. Ahol használatba került az MP4-em, mert anyu mondta, rakjunk rá zenét, mondjam mi kell és leszedi. Aki ismer, az elsőre kitalálta, mit mondtam. One Direction össze album. Anyu megszólal: "Róluk hallottam már valamikor." Na ne mond... Nem akartam elétólni a cikket, miért is volt a "hallottam már róluk" emléke. Na, de sebaj. Én csak jót röhögtem, ő pedig rárakta őket Niall albumával együtt. Most pedig boldog vagyok és Happy. 

Na, hát nekem a nagy 18 nem volt olyan, mint másnak, de élveztem és jó volt.