"Nagyon sokáig hiányoztak a karakterek, és nehéz volt elengednem őket." - interjú Katie Françoise írónővel

Miért döntöttél úgy, hogy megírod a női oldalt is?

 Mikor elkezdtem  a férfi oldalt, már akkor tudtam, hogy a női oldalt is meg fogom írni. Szerintem mint az életben is minden történetnek két oldala van, és ahhoz, hogy egy egész és kerek történetet kapjon az olvasó, illetve, hogy megértse, hogy mi miért történt, ahhoz mind a két főszereplőt meg kell hogy értse. Sok esetben a Harag ébredésében nem lehetett tudni, hogy Jess miért úgy viselkedik ahogy, miért hozott olyan döntéseket amiket meghozott, viszont a Halálos vonzódásban ezekre is fény derül.

Mivel ez egy tükörregénynek mondható, így az írásának a 90%-ban támaszkodnod kellett az első részre. Mennyire volt nehéz?

 Nagyon az volt. Nem engedhettem a fantáziámat szárnyalni, mert keretek közé voltam szorulva. Ha nem tükörregény lett volna, akkor azt hiszem egy teljesen más történet kerekedett volna ki a végére. Különösen arra kellett odafigyelnem, hogy ami mind a két könyvben szerepel azon ne nagyon változtassak, illetve Jess érzéseit írjam le és ne Nathanét. Erre a szerkesztőm is többször felhívta a figyelmem. Az volt a baj, hogy mikor ugyan azt a részt kellett megírnom a Halálos vonzódásba, mint ami már benne volt a Harag ébredésében, akkor elkezdtem hirtelen Nathan szemszögéből irni és nehéz volt nem vele azonosulnom. Ez tipikusan olyan volt számomra, mint amikor elkezdesz olvasni egy könyvet, akkor Te is beleképzeled magad valamelyik karakter személyébe. Nehéz utána szabadulni.

Mennyire volt nehéz megírni azokat a jeleneteket, amikor Jessicával valami szörnyűség történt?

Inkább azt volt nehéz megírni, hogy Jess miként éli meg. Szerintem nehezebb érzéseket leírni, mint kitalálni valami olyan dolgot, amit senkinek sem kívánnék.

 Mi játszódott le benned, amikor leraktad az utolsó pontot?

Őszintén? Nagyon sokáig hiányoztak a karakterek, és nehéz volt elengednem őket. Bár ez minden könyvem után így volt. Itt talán azért volt egy picit mégis más, mert  nem egy szokványos véget kellett megírnom. Itt nincs Happy and mikor leteszed a könyvet.

Ha már felhoztad a "nincs happy and" témát. Írtál valaha olyan történetet, aminek happy and volt a vége?

Igazából az összes regényem végét szerettem, mert szerintem mindegyiknek meg volt a maga szépsége.

Jessica személyisége mennyire hasonlít rád?

 Azt hiszem semennyire. Ha mondhatom két teljesen különböző személyiségek vagyunk. Nehéz is volt megírni és átélni a kényességét, az elkényeztetett viselkedését. Nem arról van szó, én is feláldoznám magam a szeretteimért, de én azért rafkósabb vagyok :) Velem nem lehetett volna olyan dolgokat megtenni, amit Jessel igen.

Jessnek az egyész törtenete már akkor kialakult benned, amikor Nathan szemszögét írtad, vagy az csak később jött? Gondolok itt az apjára, meg a múltjára.

 A múltja csak később jött, ahogy elkezdtem írni a kéziratot. Az apja már megvolt a Harag ébredésénél is.

Igen, megvolt valóban, csak nem olyan részletesen, mint ahogy Jess szemszögéből láthatjuk. Az apjához való viszonyulását ugye már az első részben is leírtad. Miért döntöttél úgy, hogy Jessnek meg kell tudnia az igazat?

Igazából Mikor Jess apja a bíróságra kerül, a lány akkor tudja meg az igazat Nathanról. Nyilván a levél azért kellett, hogy Nathan leirhasson minden olyan dolgot, amit el akart mondani Jessnek, de félt attól, hogy úgy sem hallgatta volna meg őt. Tehát igazából maga a történet hozta úgy, hogy megtudta, nem én akartam.

A következő regényed milyen témában fog íródni?

 Igazából szerintem a romantikus kaland regények közé fog tartozni, ami a múltban játszódik.

Lehet már tudni róla, mikor fog megjelenni?

 Ha minden igaz, akkor Október és november közt, de ez nem csak rajtam múlik.

Miről fog szólni?

 Az 1820-as években, Angliában játszódik, ahol feltűnik egy idegen lány. Többet nem szeretnék róla elárulni. A regényben kiderül, hogy ki is ez a lány igazából, hogy honnan jött, és természetesen mi lesz vele és a szerelmével.

Milyen céllal jött az írás az életedbe?

A férjem mondta, hogy próbáljam meg. Ha már kész a kézirat, akkor ne az asztalfiókban tartsam. Igy elküldtem többek között az Álomgyár Kiadónak is, ahonnan aztán Péter (kiadóvezető//Tulajdonos) megkeresett.

 Miért álnéven kezdtél írni?

 Mert ameddig csak lehetett, titokban akartam tartani. Leginkább a családom előtt. A szüleim csak akkor tudták meg, hogy az Egy igaz szerelem története című regényt én írtam, mikor megjelent. Meg akartam őket lepni, ami azt hiszem sikerült is. :)  Illetve nem akartam, hogy ne írónőként  gondoljanak rám az ismerőseim, mert attól, hogy ezt a szakmát választottam, ugyan az az ember maradtam. Aztán a férjem egyszer azt mondta, hogy  "miért ne tudhatná meg mindenki, hogy Te vagy Katie Francoise? Legyél rá büszke és ne titkold!" Végül beláttam, hogy igaza van és " felvállaltam".  Mára már a saját Facebook oldalamon is ki van írva ez a név.

 Tehát egyszer talán a saját neved alatt fogod már írni a regényeidet?

 Szerintem nem. Mindenki ezzel a névvel ismert meg, már nem változtatok rajta.

 Írás terén mik a terveid a jövőben?

 Amíg az látom, hogy az emberek szeretik a regényeimet, (függetlenül attól, hogy szoktam kapni negatív kritikát) az  biztos, hogy nem fogom abbahagyni. Nagyon sok olyan történet van a fejemben, amiket egy nap szeretnék viszont látni a boltokban könyv formájában.

 Mit üzensz a már meglévő, illetve a leendő olvasóidnak?
 Először is szeretném megköszönni, hogy a mai világban MEGVESZIK a könyveket (és nem csak az enyémeket) nem pedig illegálisan szerzik be. Köszönöm a támogatásukat és a bizalmukat felém, mert olvassák a történeteimet. Remélem soha nem fogok nekik csalódást okozni! Akik pedig még csak most kacérkodnak a gondolattal, hogy valamelyik regényemmel megismerkedjenek azt üzenem, hogy hajrá, nehogy lemaradjanak egy jó kis történetről!