2018. május 9., szerda

ELŐOLVASÁS: Tomcsik Nóra - A baronet lánya



Fülszöveg:

A huszonegy éves Gwendolyn izgatottan várja, hogy Londonba érkezve újra találkozhasson a jóképű és megnyerő Mr. Colinnal, és arról álmodozik, hogy hamarosan a férfi felesége lesz. Apja azonban egy másik, előkelőbb fiatalembert jelöl ki a számára.
Gwendolyn eltökéli, hogy kitart Mr. Colin mellett, akár megszökni is kész a férfival, ezzel azonban veszélybe sodorja saját becsületét.

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK A 
LEHETŐSÉGET AZ ELŐOLVASÁSRA.

Vélemény:

 Maga a regény több érzést is kiváltott belőlem. Volt, ahol dühös voltam, volt ahol boldog, volt, mikor a kettő egyszerre... Viszont soha sem ültem fapofával a képernyő előtt, miközben olvastam. Tomcsik Nórinál ez az egyik, amihez a legjobban ért.
 Mint A változások kora első részében, itt is imádtam a stílusát, valamint ahogy fogalmaz. Egyszerűen megunhatatlan. Alig várom, hogy nekikezdjek a második részének. Ha már a második résznél tartunk, akkor viszont kanyarodjunk vissza a kisregényhez. Ugye ez a regény A változások korának egy ilyen előzmény kisregény szerű írása. Röhej, de ha nem mondták volna, akkor én erre csak a végén jövök rá, amikor is felbukkant egy nagy Valaki, aki a kötetekben fontos szerepet játszik (nem, nem a férjem az - aki Henry névre hallgat). 
 A kötet ott kezdődik, hogy a család női tagjai egy hintóban ülnek és beszélgetnek. Minden családtagot más érdekel. A főszereplőnk és drága testvére teljesen más világ, ahogy észrevettem. Míg Gwendolyn egy olyan lány, aki a szabadságra és az igaz szerelemre vágyik, ami ebben a korban nem sok embernek adatott meg. A testvére Susanne pedig egy tipikus könyvmoly. Mind a két karaktert imádtam. Az anyjukat már annál kevésbé. Mindezt csak azért, mert a nagyobbik lányán akarta jóvátettetni azt, amit a férje nem jól csinált.
 Charles-t egyszerűen imádtam az első pillanattól kezdve, bár az elején még voltak apróbb fenntartásaim ezzel a házassággal kapcsolatban, de a végére egy gyönyörű idilli képet kaptam róluk. Egyet mondok: Én biztos nem éltem volna ebben a korban. Nem nagyon szeretem, ha valakire ráerőltetnek valamit. Ebben a korban pedig egy elég fontos dolgot erőltetnek az emberre. Ezzel kapcsolatban pedig az egyik kedvenc mondatom az anyjától, hogy (és ez nem spoiler, mert nincs benne semmi olyan, plusz nem tudom pontosan idézni-) "Kezdetekben én sem szerettem apádat, de idővel megszerettem." Itt kezdtem el azon gondolkodni, hogy óvjam a telefonom, vagy vágjam neki a falnak. Nem hittem el, hogy egy anya hogy lehetett ilyen a 19. században. Ráadásul úgy, hogy egy romantikus lelkű lánnyal beszélt.

Kedvenc idézet(ek):

"– Ha az ember olyan családba születik, mint mi, akkor az érdek mindig előbbre valóbb lesz az érzelmeknél."

53. oldal

"Ezt a különös hóbortot unokája is megörökölte. Nem múlt el úgy utazás, hogy ne vett volna meg egy-két kötetet, de az is előfordult, hogy eredeti nyelven rendelte meg őket. Azt persze tudta, hogy két élet sem lenne elég ahhoz, hogy csupán a felét elolvassa a gyűjteménynek, de ezzel nem is sokat foglalkozott. Szerette végigjáratni ujjait a könyvek gerincén, felcsapni egyet és beleszagolni, csak nézi őket a mennyezetig érő roskadozó polcokon, és bízni abban, hogy mindenre választ találna itt, ha akarna."

58. oldal

"Felesleges felbolygatni olyasmit, amin már nem lehet változtatni."

86. oldal

"Egy nővér épp pakolászott, az orvos Lady Catherine-nel váltott néhány szót, és Gwendolyn... Gwendolyn ott feküdt fejét a felpolcolt párnákon pihentetve, kipirult, izzadságtól csillogó arccal és
szebb volt, mint valaha. Amikor Charles megpillantotta a karjában alvó gyermeket, elállt a lélegzete."

136. oldal

Kedvenc karakter(ek):

A két testvért nagyon szerettem. Mind a kettőt másért. Mégis Gwendolint éreztem magamhoz közelebb.

Unszimpatikus karakter(ek):

Az elején még Lady Catherine váltott ki belőlem ellenszenvet azzal, amit az értékelésben is említettem, de ahogy a vége felé haladtunk, egyre jobban kezdett elpárologni. Aki a végéig maradt az "ellenszenves" kategóriában, mindvégig Mr. Robert Colin volt. Utáltam. Már attól kezdve, amikor felbukkant. Egyszerűen nem tudtam szeretni.

Kedvenc jelenet(ek):

A vége volt, ami igazán tetszett, de nem igazán tudnék kiválasztani egy jelenetet.

Borító: 

Nagyon tetszik a színvilág és az alak megformálása is. Az eddigi borítókhoz hasonlóan ez is elnyerte a tetszésemet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése