2018. március 26., hétfő

J.K. Smith: Szerelem hirdetésre


Fülszöveg:

Kori élete fordulóponthoz érkezik. Férje és szülei meghalnak, munkahelyét elveszíti, egyedül marad a világban, és csak legjobb barátnőjére számíthat. Életét eddig családja szabályai szerint élte. A tragédia után minden megváltozik körülötte. 
Vajon hogy éli meg a hirtelen jött függetlenséget? 
Megtakarított pénzéből utazni szeretne, a helyszínt csukott szemmel választja ki a földgömbre bökve, de halott férje ezt a tervét is meghiúsítja. 
A lány régi életét maga mögött hagyva fejest ugrik az ismeretlenbe, és munkát vállal egy kanadai farmon. A farm tulajdonosa, a jóképű Christopher Walker, aki egyedül neveli kislányát. Hamar kölcsönös vonzalom alakul ki köztük. 
Vajon túléli kapcsolatuk a múlt szellemeinek felbukkanását? Van esély újrakezdeni egy tragédiák sokaságával teletűzdelt életet?
J. K. Smith humoros jelenetekben és érzelmekben gazdag könyve ezekre a kérdésekre keresi a választ, és elvezeti az olvasót egy olyan világba, ahol a család és az összefogás a legfontosabb érték.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT!

Véleményem:

 Egy második könyves írónő első regényét volt szerencsém a kezembe venni most. Őszintén szólva már a megjelenés napja óta ott csücsüt a polcomon csak féltem, hogy milyen lesz. Féltem, hogy csalódni fogok, ami eddig Álomgyáros könyvnél nem nagyon történt meg. Kérdem én magamtól: Mi a jó fészkes fenétől féltem? Ezt magam sem tudom. Tényeg megvolt benne, amire vágytam. Egy izgalmas, humoros regény, egy cseppnyi erotikával.
 Na, meg az EKG jelemről ne is beszéljünk. A könyv közepéig elvoltam a rózsaszín ködben, aztán BUMM, felbukant az ex. Onnantól meg minden volt a történetben, nem csak romantika. Nem akarok spoilerezni, éppen ezért nem is mondok nagy vonalakban semmit a történetről, csak annyit, hogy érdemes elolvasni. A szerző először rózsaszín ködöt fúj eléd, aztán mindebbe belerobbant egy bombát, ezzel szétoszlatva az egészet.
 Megmondom őszintén engem igazából a szerző (is) kezdett el sürgetni, mert amikor megláttam, hogy megjelenik a második regényeg, akkor odaírtam az egyik képem alá, ami alá odakommemtelt instagrammon, hogy a megjelenésig elolvasom. Mindezt úgy, hogy volt négy nap. A könyv meg csak ugye négy fejezetből állt. Így úgy voltam vele, hogy napi egy fejezet, és meglesz. Na, hát csak a fele lett meg, mert a suliban nem tudtam olvasni az osztálytársaim miatt. Így csúsztam három-négy napot, de nem is az a lényeg. Hanem, hogy tényeg baromi sokat röhögtem rajta. Nem túloztak az emberek, akik eddig olvasták. Akkor most már én is beállok ebbe a sorba.
 Lényegében a történetről: Megismerjük Korit és Christ, akik egy - mondhatni - véletlen folyamán találkoznak. Már az első találkozásukon nagyot fogsz röhögni, ezt garantálhatom. Ki ne röhögne azon a jeleneten, amikor a csaj beállít az új főnökéhez 6 (!!!) bőrönddel. Aztán pedig természetesen itt minden lesz. De pszt.
 Utolsó szóként:
OLVASD EL! 
(Komolyan, nem bánod meg.)

Kedvenc karakter(ek):

Susan: Onnantól nőtt a szívemhez Chris anyja, amikor megvédte Christ és Korit Steve-től, amikor rajta kapta őket az ágyban. 

Chris: Az első pillanattól kezdve szimpatikus volt számomra. Erős, karakteres jellem. 

Kori: Az első pillanattól kezdve úgy ismertük meg, aki erős jellem, viszont visszahúzódó. A karakterfejlődés viszont fantasztikusan látszik a karakterfejlődés.

Kedvenc idézet(ek):

" …Rossz Cuki. Látod, ez milyen hülyén hangzik? Akit Cukinak hívnak az nem viselkedik így.
– Kergetőztetek? – törölgette szemét Holly vigyorogva, majd nagyot ásított nyújtózás közben.
– Cukinak futkározni támadt kedve – hajolt le a kislányhoz Chris egy pusziért.
– Én is játszom.
– Inkább öltözzünk fel és reggelizzünk meg, aztán megtaníthatnád Cukinak, hogy hallgasson a nevére.
– Miért?
– Mert még nem tudja, hogy így hívják.
– Miért?
– Mert a kiskutyák nagyon buták, és nem tudják könnyen megjegyezni a nevüket.
– Miért?
– Nem tudom drágám, csak mondogasd neki sokszor a nevét, és kész. Rendben?
– Miért?
– Ó, te jó ég! Ez melyik ősünktől került a génállományodba? – suttogta Chris."

36.-37.oldal

" Chrisnek semmi kedve nem volt egy miniatűr rakéta után szaladgálni."

42. oldal

" – Orszolya.
– Nem, nem sz, csak s itt is. „Sz” függő vagy, vagy csak „s” fóbiás? Or-so-lya.
– Orsolya. Laskovics Orsolya – húzta ki magát büszkén a férfi. – Hű, mekkora király vagyok. Figyelted? Laskovics Orsolya, Laskovics Orsolya, Laskovics Orsolya.
– Szuper, mehetünk is aludni."

129. oldal

" – Ha egyszer megtanulok magyarul, neked véged – vigyorgott a fürdőszoba ajtajának támaszkodva Chris."

169. oldal

" – Boldoggá tesz, kicsim? – kérdezte gyengéden Susan a fiától.
– Senki nem tett még boldogabbá, kivéve persze Hollyt – nézett hálásan az anyjára Chris.
– Akkor nincs több kérdésem – állt fel a székről Susan. – Steve, emeld fel a segged, és kifelé a szobából. Főzz kávét. Sokat – utasította a férjét a nő. – Ja és még ma bocsánatkéréssel tartozol annak a szegény lánynak. Halálra íjesztetted. Hogy lehetsz ilyen tapintatlan? Még szerencse, hogy a kicsit nek rángattad át a szobájából."

206. oldal

" – Én is megtanulhatok Kori néniül? – kotyogott közbe Holly, aki a lovakat vizslatta a radírok tetején."

225. oldal

Borító: Egyszerűen imádom a borítót. Bár kicsit érdekednek tartom a színvilágot. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése