Fülszöveg:
Érzelmes és sokkoló.
Történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között.
Csillának nincs egyszerű élete. Egyetemista, de az élet száz felől osztogatja neki a pofonokat. Alkoholista édesapja, és rákos édesanyja mellett azzal is szembe kell néznie, miként változik az öccse a drog hatására egy egészen más emberré. Egy tolmácsmunka alkalmával összehozza a sors egy szaúdi férfivel, aki felforgatja az életét.
Az Arab szeretője című regény Az Arab párhuzamaként a másik oldalról, a nő szemszögéből mutatja be egy szerelem kibontakozását, egy különleges kapcsolatot a két különböző kultúrából érkező ember között, egy fiatal lány felnőtté válásának történetét.
Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai nem véletlenül váltak az olvasók kedvenceivé. A két regény szépen egészíti ki egymást, egészen más érzéseket adva át az olvasónak, miközben egymástól függetlenül, külön-külön is megállják a helyüket.
Ha még nem olvastad Az Arab című regényt, ezek után biztos kedvet kapsz hozzá.
Véleményem:
Fantasztikus élményt tárt elém az írónő ezzel a regénnyel. Annak ellenére, hogy tükörregény és az ötven százalékát már tudtam örömmel olvastam végig. Öröm volt Csilla nézőpontjából is látni a dolgokat. Egyet viszont megmondok nektek: Ne nézzétek meg, meddig olvastam a moly szerint. Katasztrofálisan hosszú ideig. Na jó, mentségemre szolgál, hogy nagyon kiborított Csilla családja. De azon kívül imádtam. Most már nincs bennem semmi félelem, örömmel folytatom a sorozatot, megszakítások nélkül. Annak ellenére is, hogy a listában nem az következne. Kicsit fejre állítottam.
Magát a cselekményt azért is volt izgalmas olvasni, mert legalább 3D-ben nézhettem végig, hogy hogyan szakít Csilla Tamással. Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én nem túlzottan kedveltem a pasast. Túl... - hogy is fogalmazzak - nagyképű volt. Viszont ettől volt jó a történet. Hogy van egy olyan szereplő, aki miatt eldobhatom a könyvet. Na jó, nem. Csillát nem bántjuk. A lényeg annyi, ezzel kapcsolatban: Teljesen megértettem Csillát, amikor Tamással kapcsolatban megtette a megfelelő lépést, mert személy szerint én soha nem kedveltem, viszont egyetlen egy pillanatra azért megsajnáltam.
Utólag összehasonlítva a két kötetet teljesen meg tudom érteni Csilla gondolkodásmódját is. Nem lehetett egyszerű megérteni az első pillanatban Gamalt, ráadásul ilyen család mellett, ahol ezer felé áll a fejed, az öcséd és az apád is egy szenvedélymániás. Nem tudom, hogy fel tudtam volna nőni egy ilyen családban. Minden esetre - tudom, hogy nem létezik, de - nagy gratuláció ezért Csillának. Aki látta, hogy reménytelen a helyzet az öccsével kapcsolatban, mégis megpróbált rajta segíteni. De sajnos ehhez az ő akaratereje is kellett volna. Ami ilyenkor nincs meg az emberben. Legyen szó akár alkoholról, akár drogról.
Az írónő stílusát meg már említenem sem kell. Az első könyvénél megvett engem. Imádtam, ahogy
fogalmaz. Nem durva, de nem is finom cukormázas a fogalmazás. Ez pedig pont jó. Kicsit hülyén éreztem magam, amikor az első részbe kezdtem bele, hiszen tizennyolc év alatt voltam, a regény hátulján pedig ott van, hogy tizennyolc felett ajánlják.
A történetről nem sokat mesélnék, mert aki olvasta az első részt, az nagyjából tudja. Csak annyit mondanék, hogy az elején ugye megismerjük Csilla családját, amit kezdetekben még az anyukája és ő is próbálnak összetartani. Aztán jön Gamal. Innen ismeritek már a történet egy-egy foltjait. Ugyanis, amikor nincs vele Gamal viszont már ott van a "gyümölcsük", akkor Csillának már többire csak ő lesz a fontos Gamal mellett. Valamint őszintén szólva még most is meglepődtem, hogy Gamal mennyire jól állt ehhez a dologhoz és ahhoz, hogy a "gyümölcs" lány. Pedig az araboknál ez nem szokás. Legalábbis az eddigi értesüléseim szerint. Ott a fiú az értékes.
Kedvenc karakter(ek):
Csilla:
Szerintem Csilla (ahogy Gamal mondaná: Dzshilla) egy baromi erős személyiség a történetben, mert ha megnézzük a családját és azt, hogy utána, mit vitt végbe, akkor tényleg irigylésre méltó.
Gamal:
Mint az első részben most is odáig voltam érte a gőgös stílusa ellenére is. Imádtam, ahogy a lányához viszonyult és nem hagyta ott őket. Hogy számára Csilla és Anna volt az igaz szerelem.
Anna:
Annak ellenére, hogy születésétől fogva egészen pár hónapos koráig ismerhettem csak meg a kötetben odáig voltam érte. Már most érzem, hogy a továbbiakban is szeretni fogom.
Kedvenc idézetek:
"A lelkem úgyis össze van törve, a szívem meg úgy repdes körülötte, mint egy pillangó, amibe két liter kólát öntöttek."
"Ez a férfi tényleg egy labirintus."
"Az ember erős és annak is érzi magát, de a sírás nélküli könnyezést képtelenség elállítani."
"Becsapás az egész. Az egész világ. A betegség, a gyógyulás, a mosolyok, az érintések, a boldogság… Semmi sem igazi, csak az az érzés, ami egy szülő és gyerekeközőtt létezik."
"Nagyot nő a szememben, és nem az anyagiak miatt, hanem azért, ahogy beszél a lányunkról."
"Ha valamit nem tettél meg, azt a saját erőtlenségednek köszönheted, ha hibát követtél el, amiért vezekelsz, az meg szinte már megnyugtató."
"Istenem! Miért mondta mindenki, hogy Tamásnál jobbat nem találhatok? Ez a férfi mellettem minden rezdülésével óvja a lányunkat, tiszta szívéből szeret mindkettőnket. Nem igaz, hogy az embernek az eszére kell hallgatnia! A szívére kell!
– Nagyon jó apa vagy, Gamal!"
"– A pokolra viszel, Csilla!
– Nem, Gamal! A paradicsomba!"
A végén volt nagyon sok kedvenc jelenetem. Így hirtelen most egyet sem tudnék kiemelni. Legegyszerűbb. ha azt írom ide: AZ EGÉSZ KÖNYV.
Borító:
Én soha nem pártolom azt, hogy alakok legyenek a borítókon, mert akkor az ad az olvasóknak egy képet, hogy "tessék, így képzeld el", viszont Az Arab-sorozatnál nem így vagyok. Nagyon tetszenek a borítók.
KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT!
Véleményem:
Fantasztikus élményt tárt elém az írónő ezzel a regénnyel. Annak ellenére, hogy tükörregény és az ötven százalékát már tudtam örömmel olvastam végig. Öröm volt Csilla nézőpontjából is látni a dolgokat. Egyet viszont megmondok nektek: Ne nézzétek meg, meddig olvastam a moly szerint. Katasztrofálisan hosszú ideig. Na jó, mentségemre szolgál, hogy nagyon kiborított Csilla családja. De azon kívül imádtam. Most már nincs bennem semmi félelem, örömmel folytatom a sorozatot, megszakítások nélkül. Annak ellenére is, hogy a listában nem az következne. Kicsit fejre állítottam.
Magát a cselekményt azért is volt izgalmas olvasni, mert legalább 3D-ben nézhettem végig, hogy hogyan szakít Csilla Tamással. Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én nem túlzottan kedveltem a pasast. Túl... - hogy is fogalmazzak - nagyképű volt. Viszont ettől volt jó a történet. Hogy van egy olyan szereplő, aki miatt eldobhatom a könyvet. Na jó, nem. Csillát nem bántjuk. A lényeg annyi, ezzel kapcsolatban: Teljesen megértettem Csillát, amikor Tamással kapcsolatban megtette a megfelelő lépést, mert személy szerint én soha nem kedveltem, viszont egyetlen egy pillanatra azért megsajnáltam.
Utólag összehasonlítva a két kötetet teljesen meg tudom érteni Csilla gondolkodásmódját is. Nem lehetett egyszerű megérteni az első pillanatban Gamalt, ráadásul ilyen család mellett, ahol ezer felé áll a fejed, az öcséd és az apád is egy szenvedélymániás. Nem tudom, hogy fel tudtam volna nőni egy ilyen családban. Minden esetre - tudom, hogy nem létezik, de - nagy gratuláció ezért Csillának. Aki látta, hogy reménytelen a helyzet az öccsével kapcsolatban, mégis megpróbált rajta segíteni. De sajnos ehhez az ő akaratereje is kellett volna. Ami ilyenkor nincs meg az emberben. Legyen szó akár alkoholról, akár drogról.
 |
| Anna |
fogalmaz. Nem durva, de nem is finom cukormázas a fogalmazás. Ez pedig pont jó. Kicsit hülyén éreztem magam, amikor az első részbe kezdtem bele, hiszen tizennyolc év alatt voltam, a regény hátulján pedig ott van, hogy tizennyolc felett ajánlják.
A történetről nem sokat mesélnék, mert aki olvasta az első részt, az nagyjából tudja. Csak annyit mondanék, hogy az elején ugye megismerjük Csilla családját, amit kezdetekben még az anyukája és ő is próbálnak összetartani. Aztán jön Gamal. Innen ismeritek már a történet egy-egy foltjait. Ugyanis, amikor nincs vele Gamal viszont már ott van a "gyümölcsük", akkor Csillának már többire csak ő lesz a fontos Gamal mellett. Valamint őszintén szólva még most is meglepődtem, hogy Gamal mennyire jól állt ehhez a dologhoz és ahhoz, hogy a "gyümölcs" lány. Pedig az araboknál ez nem szokás. Legalábbis az eddigi értesüléseim szerint. Ott a fiú az értékes.
Kedvenc karakter(ek):
Csilla:
Szerintem Csilla (ahogy Gamal mondaná: Dzshilla) egy baromi erős személyiség a történetben, mert ha megnézzük a családját és azt, hogy utána, mit vitt végbe, akkor tényleg irigylésre méltó.
Gamal:
Mint az első részben most is odáig voltam érte a gőgös stílusa ellenére is. Imádtam, ahogy a lányához viszonyult és nem hagyta ott őket. Hogy számára Csilla és Anna volt az igaz szerelem.
Anna:
Annak ellenére, hogy születésétől fogva egészen pár hónapos koráig ismerhettem csak meg a kötetben odáig voltam érte. Már most érzem, hogy a továbbiakban is szeretni fogom.
Kedvenc idézetek:
"A lelkem úgyis össze van törve, a szívem meg úgy repdes körülötte, mint egy pillangó, amibe két liter kólát öntöttek."
105. oldal
"Ez a férfi tényleg egy labirintus."
160. oldal
"Az ember erős és annak is érzi magát, de a sírás nélküli könnyezést képtelenség elállítani."
258. oldal
"Becsapás az egész. Az egész világ. A betegség, a gyógyulás, a mosolyok, az érintések, a boldogság… Semmi sem igazi, csak az az érzés, ami egy szülő és gyerekeközőtt létezik."
212. oldal
"Nagyot nő a szememben, és nem az anyagiak miatt, hanem azért, ahogy beszél a lányunkról."
393. oldal
"Ha valamit nem tettél meg, azt a saját erőtlenségednek köszönheted, ha hibát követtél el, amiért vezekelsz, az meg szinte már megnyugtató."
262. oldal
"Istenem! Miért mondta mindenki, hogy Tamásnál jobbat nem találhatok? Ez a férfi mellettem minden rezdülésével óvja a lányunkat, tiszta szívéből szeret mindkettőnket. Nem igaz, hogy az embernek az eszére kell hallgatnia! A szívére kell!
– Nagyon jó apa vagy, Gamal!"
426. oldal
"– A pokolra viszel, Csilla!
– Nem, Gamal! A paradicsomba!"
429.oldal
Kedvenc jelenetek: A végén volt nagyon sok kedvenc jelenetem. Így hirtelen most egyet sem tudnék kiemelni. Legegyszerűbb. ha azt írom ide: AZ EGÉSZ KÖNYV.
Borító:
Én soha nem pártolom azt, hogy alakok legyenek a borítókon, mert akkor az ad az olvasóknak egy képet, hogy "tessék, így képzeld el", viszont Az Arab-sorozatnál nem így vagyok. Nagyon tetszenek a borítók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése