Tomcsik Nóra: A változások kora

Fülszöveg: 

Anglia ​az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.

Vélemény:

 Hatalmas köszönettel tartozom a szerzőnek, ugyanis ő volt az első, aki képes volt rávenni arra, hogy egy nem a huszonegyedik században játszódó könyvet végigolvassak és könyörögjek a folytatásért. Egyszóval: Imádtam. De talán még ez is gyenge szó rá. Viszont molyon azt hiszem néhányan hatalmas szemekkel néznek rám a négy és fél csillag miatt. Nos, ezt most meg is magyarázom. Azért adtam négy és fél csillagot, mert ugye Nóritól ez volt az első könyv, amit olvastam. Ez az egyik oka és talán a legfőbb is. Mint tudjátok én azokra a szerzőkre különösen nagy figyelmet fordítok, akiktől az első könyvet olvasom. Nóri könyvéből viszont mintha hiányzott volna nekem valami. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi, de valamit hiányoltam belőle. A másik, az viszont a lehető legkisebb, az a néhai helyesírási hibákért való levonás volt, de ez tényleg nagyon apró oka volt.
 Összességében a történetről annyit mondanék, akik nem ismernék és gondolkodnak rajta, hogy elolvassák: A történet ugye ott kezdődik, hogy megismerjük a szegény sorsú Henry-t és a barátját a n nemes George-ot. Ebből már észrevehetjük, hogy két külön társadalmi rétegből származnak, ennek ellenére mégis jóban vannak. Míg George papnak készül, addig Henry Londonba indul, hogy munkát keressen magának amiatt, mert szándékában áll elmenni George húgához, Sarah-hoz.
 Nagyjából spoiler-mentesen ez a történet lényege. Én megvallom az őszintét nem lehetett soha kiszámítani, mi lesz a vége. Én soha nem gondoltam arra, hogy az lesz a vége, ami. Ezért viszont egy dolgot üzenek a szerzőnek: Kérem a következő részt! 
 Egy mondatban röviden: Nem bánod meg, ha elolvasod.
 Egy dolgot hiányoltam még, de azt nagyon. A karakterfejlődés nagyon hiányzott. Alig fejlődtek a karakterek. Henry a végére alig változott. Ugyanolyan hiú és naiv maradt, mint a történet elején volt.

Kedvenc idézet(ek):

"– Drága Sarah, a szerelem szép dolog, de házassághoz nem mindig elég."

65. oldal

"A tenger olyan, mint a nők. Gyönyörűek, de sokszor nagyon veszélyesek – mondta az arcán halvány mosollyal."

150. oldal

"...A régi tengerészek azt tartották, hogy a tenger egy szeszélyes nő, aki féltékeny lesz, ha a hajókon más hölgyek is vannak és haragjában elsüllyeszti őket."

150. oldal

"– Remélem, nem fogod megbánni.
– Ha olyanokkal vagyok, akiket szeretek, egész biztosan nem – vágta rá a lány és kissé elpirulva pillantott Gerorge-ra.
– Hisz alig ismersz ott valakit – nevetett George.
– Téged ismerlek. Sarah-t meg Charlotte-ot pedig már most szeretem, hisz az egyik legjobb barátom húgai – magyarázta a lány.
– Ezzel nem szállhatok vitába – felelte George mosolyogva."

271. oldal

Kedvenc szereplő(k): 

Anna: Őt nagyon szerettem. Imádtam a karakterét, legfőképp, hogy okosabb volt a koránál, ami mennyi is volt...? Tizenhárom?
Pici SPOILER: Viszont az meglepett, amikor kiderült, hogy kezd érezni valamit George iránt. Szegény lány...

Henry: Annak ellenére, hogy milyen naiv, imádtam a karakterét. És jó volt végigélni azt, amit ő.

Utálatos szereplő(k):

Lady McAdams: Nem tudtam megérteni George anyját. Miért akarta megváltoztatni a fia döntését? Eldöntötte, hogy pap lesz és kész. Minek ellenkezni?

Katie: Több esze is lehetett volna ennek a csajnak. Fel kellett volna fognia, hogy Georgnak komoly az elszántsága a papság iránt és kész. Viszont nem, nem, ő inkább hisztizett és úgy viselkedett, mint egy - bocsánat a kifejezésért, de - k*va.

Lady Greenwood: Utáltam a kezdetektől fogva Anna nagynénjét. Pénzhajhász kis... Azt hiszem az ő véleményezését itt most be is fejeztem.

Mr. Kerrich: Nem tudtam megérteni, miért nem tudta betartani a szavát. Olyan nehéz lett volna? Igaz, hogy egy lányról van szó, akinek ketten is a szívéét küzdenek, de akkor is. Nem tudtam megérteni. Pláne nem azt, amikor leitatta a csaknem huszonegy éves fiút, aki addig aligha ivott alkoholt.

Kedvenc jelenet(ek):

 Amikor Anna elszökött és Henry ment utána. Az nagyon jó jelenet volt. Bár nehéz lenne kiválasztanom a kedvenc jeleneteimet a könyvből, mert akkor az egész könyvet ideírhatnám. Vagyis majdnem.

Borító:

Első látásra kicsit érdekes volt és biztosan nem venném meg csak a borító alapján. Bár ahogy szokták mondani, nem a borító a lényeg, hanem ami belül van.