Amikor az első könyvedet kiadtad, - ismeretlen szerzőként - mennyivel tett erősebbé az írás?
Esélyem sem volt
arra, hogy mások tudják, ki is az a Lakatos Levente, így azt hiszem, megvolt a
biztos indulási háttér. Magánkiadás felé fordultam, hiszen a mai világban a könyvet
„csak kiadni nehéz”, mert mindez pénzkérdés. De úgy gondoltam, először inkább a
magánkiadó mellett döntök, hiszen, az olvasók szeretetét nem lehet pénzzel
megvásárolni! De a megfelelő válasz a kérdésedre; a lemondás. Hiszen, írónak
lenni, és dolgozni egész napos elfoglaltság, és hosszú évekig tartó
ötletszerzés, plusz megalkotás.
Most ejtsünk szót a díjaidról is. Nagyon sok területen jelöltek téged,
köztük az „Év írója” díjra is.
Igen, eléggé sok díjra jelöltek,
de az utóbbit csakis az olvasóimnak köszönhetem, hiszen ők szavaztak rám, amit
ezúton is köszönök mindenkinek!
Valóban tapasztalod ezt másoknál is, hogy ha „lehull a lepel”, másként
bánnak veled?
Persze, az ember ezt ugye érzi,
és látja is, ha másként bánnak vele. De egy idő után az ember ezeket megszokja,
és nem bántódik meg. Egyszerűen lepereg!
Mi a célod az ilyesfajta olvasótalálkozókkal? Marketing?
Hát, ki az az író, aki nem akar
találkozni azokkal, akik valóra váltották az álmát? Én is csak látni szeretném
az olvasóimat, és csinálni pár fényképet, esetleg dedikálni a „rongyosra
olvasott” oldalakat. *nevet*
Egy régebbi nyilatkozatodban olvastam, hogy a „Szeress Jobban!” című
könyvedet elsősorban tinédzsereknek írtad. Bár szerintem, ezt a történetet a
magamfajta anyukák is szívesen elolvasnák, hiszen én, a mai napig a könyveiddel
relaxálok!
Hát, akiknek én elsősorban
szántam a Szeress Jobban! c. könyvemet, már felnőttek. Hiszen, van, aki hat éve
olvas engem, és lássuk be, nagyon sok minden történhet ennyi idő alatt. Az
akkori „tinédzserek”, már felnőttek, és vannak, akiknek családjuk, gyermekeik
vannak. Szóval ez nem ésszerű kérdés! *mosolyog*
És mi az oka annak, hogy Barbi történetének első – és második része
között, közel hat év különbség van?
Hát, be kell vallanom, hogy a
negatív vélemények megtörték bennem a lelkesedést. De ahogy telt az idő,
rájöttem, hogy mit is akartam kihozni valójában ebből az egészből, és úgy
érzem, eljött az ideje annak, hogy végre megértettem a történetemet, és
remélem/tudom, az olvasóim is.
Imádom az idézeteket, elsősorban azokat, amiket te írsz. Ezek minden közösségi
oldalon megtalálhatóak, Facebook-tól, a Tumblr-ig, különböző kategóriákba
sorolva, ami tényleg… Eszméletlen! Ezek a remek idézetek motiválnak,
megnevettetnek, vagy éppen el elgondolkodtatnak, ha arra van szükség. Nem
szeretnél kiadni egy „idézetes könyvet”?
Lelőtted a tervemet! *felnevet*
Őszintén, terveztem egy ilyet, amit az év végén szeretnék kiadni, méghozzá
„Eszencia” címmel. Semmi Levente simogató dolog nem lenne benne… *nevet*
Mitől válik sikeressé egy író, a te véleményed szerint?
Nagyon nehéz ez a kérdés, mert
egyesek szerint az író csak megírja a regényét, és belebeszéli a történetét
mások szájába, ami persze, teljesen abszurd! Az írói lét egyáltalán nem arról
szól, hogy az író leül és várja a csodát… Mert ha most elém hoznának egy kezdő
írót, hogy menjen, és lépjen a nyomomba, akkor ott helyben összeroppanna,
hiszen, Trója sem egy nap alatt épült! Megnyugtatlak, az én regényeim sem! Az
író attól válik sikeressé, hogy szereti, amit csinál, és szívvel – lélekkel
dolgozik a sikerért, és megpróbál a legjobbra törekedni, hiszen elsősorban az
olvasónak kell beleszeretnie a sztoriba! Utána jöhet a többi…
Te magad milyen könyveket olvasol szívesen?
Hát, én már az új kor szülöttje
vagyok, ezért legtöbbször e-könyveket. Olvasok romantikus könyveket, hogy lássam,
hol tartanak a külföldi írók, de amúgy mindent elolvasok. Thriller, horror,
romantikus, dráma, jöjjön bármi! Levente felkészült!
Honnan szerzel ihletet?
Korábban már mondtam, hogy nagyon sok
ismerősöm mesél nekem személyes tragédiákat, történeteket, és ilyenkor ők nem
is tudják, hogy milyen sokat segítenek rajtam! De az ihletszerzés folyamata,
talán a legnehezebb az egész írásvilágban! Kitalálni, megformálni, megalkotni
és lapra vinni, egyáltalán nem könnyű egy történetet, ha azt akarod, hogy
sikert érj el vele. Idegőrlő és fárasztó
folyamat, de a végeredmény mindig megéri.
(Olvasói kérdés) OK: Nekem az első könyved, amit elolvastam a „Barbibébi” volt, és
egyszerűen imádtam! A kérdésem pedig az lenne, hogy hogyan találod ki ezeket a
szereplőket? Hiszen, a történetben van egy személy, aki a szexuális áldozatait
mészárolja, igazi szörnyeteg. Mégis, mi tett rád ekkora hatást, hogy így
összeállt egy komplett, remekül megformázott pszichopata?
A „Gyilkos elmék” sorozat. Egyszerűen imádom!
*A közönség felnevet*
OK: Szentesi Igor szexuális vágyait, magadról mintáztad? (SZIGOR)
Milyen bevállalós… *felnevet* De
nem, egyik szereplőmet sem magamról mintázom. Ugye Igornak tulajdonképpen, sok
beállítottsága nincsen. De szerintem a legmegfelelőbb kérdés az, hogy „Miért
lett ő ilyen?”. De mégiscsak férfi,
szóval gondolom, ezzel tökéletes választ adok a kérdésedre.
Miért döntöttél úgy, hogy író leszel? Gyerekkori álom?
Hát, gyerekkoromban színész
akartam lenni. De mint látjuk, lemaradtam róla! *nevet* A pályámat újságíróként
kezdtem, ami hobbinak tökéletes volt, de hirtelen többet kezdtem érezni, és ez
lett a vége. Az életemmé vált!
A találkozó végén, Levente
mindenkivel közös képet csinált, és autogramot osztogatott. Egy órával a vége
után is eléggé termetes sort állt a széksorok között, csak azért, hogy közös
képet csinálhassanak egyik kedvencükkel. Én, udvariasságommal – és ostoba
fejemmel, - a legutolsók között távoztam, hiszen muszáj volt kivárni a kígyózó
sort. De teljes mértékben megérte, hiszen Levente egy remek férfi, csodálatos
karrierrel. Dedikált nekem két könyvjelzőt, lőttünk három képet, és én,
boldogan és elégedetten távoztam! Kedves Levente! Remélem látjuk még egymást!
FORRÁS: WELLESLEY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése