Beszámolók

Sarah Andersen dedikálás Magyarországon

 Tegnap (szeptember 29.) és szeptember 27-én Sarah Andersen dedikáláson vehettek részt az olvasók. Maga az esemény az már ott elkezdődött, - még, ha csak nem is ténylegesen - hogy a Fumax Kiadó Facebook oldalára kirakta szeptember 26-án, hogy Sarah megérkezett. Na, már itt elkezdődött az izgulás, ahogy észrevettem, mindenki nagyon várta a dedikálást. Bár én sem voltam másképp.
 Az első dedikálás napján, az-az 27-én kettő felé érkeztem, mivel nekem addig énekkarom volt (igen, lényegtelen infó, de azért megemlítem). Emiatt viszont futottam haza, hogy felvegyem a könyvet, mert a reggel nyolcas suliban elfogyasztott kávé miatt későn kapcsoltam, hogy "Ja, hogy a könyvet is kellett volna hoznom?!"
 Na, sebaj. Szóval hazamentem, onnan pedig úgy futottam az Alexandrába, mint akit puskából lőttek ki.

 

 Becca Prior Festett testek könyvbemutató
 
Forrás: Becca Prior Facebook oldala

Akik ismerik az írónőt, vagy követik valamelyik netes platformon, ők biztosan tudják, mi volt tegnap. Azon kívül, hogy az Olvsás éjszakája.

 Most pedig jöjjön a sztori, hogy én hogyan is kerültem oda, hiszen még nem olvastam egy regényét se. De már vagy fél éve tervezem elolvasni A tanítvány c. regény sorozatát, aminek mint megtudhattam, már dolgozik a befejező, az-az a negyedik kötetén.

 

Sam Wilberry első könyvének bemutaóján jártam

Először is hatalmasabbnál hatalmasabb köszönetet szeretnék mondani az írónak, amiért a megjelenés előtt két nappal rám írt, hogy nem lenne-e kedven elolvasni a regényéből az első két fejezetet (mert sajnos a kiadó csak annyit engedett). Én persze azonnal mondtam, hogy benne vagyok és megkérdeztem, milyen témájú. LMBT. Na, hát engem már itt megvett kilóra, ugyanis Rácz-Stefán Tibi Fogadj el című regénye óta imádom az LMBT regényeket. 

 

A Luxen sorozat borítómodellje ismét Magyarországon volt.

Az adrenalin hajtott már tegnap óta, mert ugye nekem, mint úgymond sajtósnak előbb kellett mennem az interjú miatt. De hogy miért is keltem hajnalok hajnalán, az-az fél hatkor: hajtott az adrenalin, úgy izgultam, mint valami őrült. Végén már úgy untam magam, hogy azt mondtam, hogy inkább odamegyek a könyvesbolt elé/könyvesboltba (nem néztem, mikor nyit :D) csak, hogy ne késsek el, biztos, ami biztos. Végül aztán nem mentem oda, mert anyum mondta, hogy még ráérek, úgyhogy maradtam a hátsófelemen.

 Minden, minden mozipremier

Ma voltam a Corvin moziba (nagyon ritkán járok moziba, most voltam életemben másodszor), ahol megnéztem az ezen a napon vászonra kerülő sikerfilmet (legalábbis gyanítom, hogy az, mert a könyvet sokan szeretik), a Minden mindent, angol címén Everything, everything-et.
 Meg kell mondjam, hogy ezt a filmet tényleg megérte megnézni. Szinte minden ugyan úgy volt benne, mint ahogy a könyvben leírta a szerző. Kivéve egy két jelenetet, ami viszont nem is akkora baj, hiszen így a rendezők is megmutathatták, hogy mit képzelnének még el a könyvben. Az viszont nagyon nem tetszett, hogy a vége így lett megcsinálva, hiszen nem is így volt a könyvben (nagyobb részt). Aki még nem látta, az ne olvassa a következő sorokat.







Tegnap délután megrendezésre került R. Kelényi Angelika legújabb könyvének megjelenése, mely Az ártatlan - A grófnő árnyékában címet kapta. A könyvbemutatóra viszonylag sokan összegyűltek, (bár nem annyian, mint amennyien Borsa könyveinél szoktak lenni, de sokan voltunk) aminek ha jól láttam maga a szerző is örült és az olvasók is várták már az eseményt. 

Hát. Hol is kezdjem. Picivel (egy-két perccel) több, mint egy óra sorbaállás után végre sikerült eljutnom az írónőhöz, addig pedig végig beszélgettem, találkoztam ismerősökkel és mivel a barátommal voltam, így aztán ténylegesen jó volt. Amikor megérkeztem - kb. tíz perc keresgélés után - beálltam a sorba és először úgy voltam vele, hogy "Hú, ennek sose lesz vége", de aztán jött Linda (Laura testvére) és megkérte azokat az olvasókat, akik több (két-három) könyvet hoztak, azok egyet válasszanak ki, amit névre szólóan szeretnének dedikáltatni, mert Laura már egykor elkezdte a dedikálást, holott ugye csak négyre volt kiírva. Mivel én csak egy könyvet vittem (legalábbis egy Leiner Laura könyvet, amúgy pedig három volt nálam :D) így nem nagyon volt miből válogatnom, de az előttem és a mögöttem lévő "idegenek"...
 Ma délután négytől hatig Albert Tímea és Szilágyi Heléna dedikált a Jelen Bisztóban, amit ugyan
nehezen találtam meg, de a lényeg, hogy odaértem.
 Az igaz, hogy bár nagyon kevesen voltunk, de legalább családias hangulat volt és sokat is nevettünk, én közben írtam a könyvemhez, de persze én is beszélgettem a többiekkel, mert nagyon kedvesek voltak. Remélem majd még találkozok velük, mert jó volt a hangulat és maga a hely is, annak ellenére, hogy nagyon eldugott...
Amikor az első könyvedet kiadtad, - ismeretlen szerzőként - mennyivel tett erősebbé az írás?
Esélyem sem volt arra, hogy mások tudják, ki is az a Lakatos Levente, így azt hiszem, megvolt a biztos indulási háttér. Magánkiadás felé fordultam, hiszen a mai világban a könyvet „csak kiadni nehéz”, mert mindez pénzkérdés. De úgy gondoltam, először inkább a magánkiadó mellett döntök, hiszen, az olvasók szeretetét nem lehet pénzzel megvásárolni! De a megfelelő válasz a kérdésedre; a lemondás. Hiszen, írónak lenni, és dolgozni egész napos elfoglaltság, és hosszú évekig tartó ötletszerzés, plusz megalkotás.
Most ejtsünk szót a díjaidról is. Nagyon sok területen jelöltek téged, köztük az „Év írója” díjra is.
Igen, eléggé sok díjra jelöltek, de az utóbbit csakis az olvasóimnak köszönhetem, hiszen ők szavaztak rám, amit ezúton is köszönök mindenkinek!
Sziasztok!

Az instagrammomra nemrég kiraktam egy posztot, (az "információ" sávban megtaláljátok) ahol kiírtam egy nyereményjátékot. De hogy ez honnan is jött? Ma voltam a Wesselényi utcában Julia Lewis Thomson első könyvének bemutatóján, amiről természetesen lesz is majd kritika a blogon (mármint a könyvről). A szerző volt olyan kedves és adott nekem egy ingyen recenziós példányt, mellé pedig négy darab könyvjelzőt, így azt gondoltam, hogy ezt kisorsolom köztetek. És hogy ehhez MIT KELL TENNED? Lássuk:


 A tegnapi napon Kemese Fanni és Helena Silence a Pólus centerben lévő Könyvmoly store-ban beszélgetett olvasóival, különböző témákról, mint például, hogy melyik könyv volt az, ami megnevettetett minket, vagy mitől függ, hogy egy írónak mennyire vicces a könyve és ebből adódóan mit várhatnak az olvasók a következő könyvnél, ha például nem egy első könyves szerzőről beszélgetünk. Helena és Fanni nagyon jól elbeszélgetett az olvasóival, ráadásul még meg is lepett minket a két szerző. Mindenki, aki jelen volt kapott két kézirat félét. Az egyik Helenának gondolom egy másik története, a másik pedig Kemese Fanni A napszemű Pippa Kenn című trilógiájának előzménye, ezekről pedig ha szeretnétek be is számolok a blogon. A két szerző tényleg nagyon kedves volt és látszik, hogy tényleg törődnek az olvasóikkal, mert én már találkoztam olyannal is, akik szépen szólva letojták az ő művét olvasó embereket...

Tegnap - október 12-én - Tolvaly Ferenc, A Zsolnay-kód című könyvének bemutatóján jártam, ami inkább
egy felolvasó est volt. Összességében nem tudnék róla sokat írni, csak annyit, hogy én annak ellenére is élveztem, hogy nem nagyon szeretem az 1900-as években játszódó könyveket. Ez valahogy megfogott. Talán egyszer elolvasom. Most megpróbálom azt, amit első sajtópéldányként kaptam az Alexandrától.


1.nap: április 20., Csütörtök

Kezdjük ott, hogy a mai nap összesen volt két darab órám (matek és magyad). A matek 9.20-tól volt, nekem pedig csak 11.00-re kellett volna bemennem. De én hülye elfelejtettem és bementem 9.20-ra és kint ülhettem az aulában.


Először is bocsánatot szeretnék kérni, hogy nem a blogom témájához hű bejegyzéssel ajándékoztak meg titeket. Másodszor pedig, most szerintem elgondolkodtató rajta, hogy hogyan is kerül ide ez a bejegyzés. Nos. A fő oka az, hogy ugye tegnap volt a Budapest Pride, amin én is kint voltam életemben először, - anyám miatt - és én kifejezetten jól éreztem magam.
  A másik oka pedig, hogy az egyik kedvenc magyar szerzőm LMBTQ könyveket ír, amiket én eddig imádtam és várom a következőt is, ami az ígérete szerint ez év végén jön.
 Maga a Pride ugye egy úgynevezett melegfelvonulás, ahol mindenki ő maga lehet. Ezt mondjuk az ellentüntetők nem nagyon nézik jó szemmel, de ez van. Sajnos vannak ilyen emberek.